Nagyon félek, de miért?
2014.08.15.
Kedves Doktor nő/ Doktor úr!
Nem tudom, hogy a KamaszPanasz kérdéseihez témájához tartozik-e ez a kérdés, viszont ezzel régóta szenvedek.
Kiskorom óta szégyenlősebb vagyok, és félénkebb.
Most úgy mondva, hogy eléggé kamaszodom, és koránérő vagyok azaz olyan szinten, hogy körülbelül 2 évet csak rám tudnának minden gond nélkül rakni, mivel gondolkodásba, észbe, intelligenciába, testben, lélekben is 14 éves vagyok, és a 14 évesekkel jövök ki jobban, ami nekem roppant furcsa, viszont nem szeretnék vargabetűt csinálni.
Szóval ha a szüleimről van szó, hogy eléjük kéne állni, valami őrült vagy kissé szokatlan kéréssel, akkor nagyon nehezen jön ki a számon.
A szüleim sosem bántottak, vertek, ütöttek, semmi ilyen nem volt, mindig megkaptam, amire vágytam, beleértve a rengeteg szeretetet.
Viszont szeretnék új dolgokat kipróbálni, azaz most a videózást éppen, vagy hogy szeretnék egy lánnyal járni.
De ha eléjük állok mindig valami más jön ki a számon, és szétakarom törni ez a burkot, hogy szabadabbnak érezzem magamat, mert ez a 2 az ami folyton az agyamban kattog, és nem tudok másra gondolni.
Ez több mint fél éve megy, és elkövettem azt a hibát, hogy videózok titokban. Tudom, hogy nem szabadna, és ez nem jó, mert szólni kéne a szüleimnek, viszont kíváncsi voltam, és bevált, és gondoltam arra is, hogy elmondom nekik, hogy szeretnék, és tiszta lappal kezdem.
Viszont hogyan álljak eléjük, és mondjam meg nekik ezt az egészet?
Mert nagyon félek, hogy mit fognak rá reagálni.
Előre is köszönöm a választ! :)
Nem tudom, hogy a KamaszPanasz kérdéseihez témájához tartozik-e ez a kérdés, viszont ezzel régóta szenvedek.
Kiskorom óta szégyenlősebb vagyok, és félénkebb.
Most úgy mondva, hogy eléggé kamaszodom, és koránérő vagyok azaz olyan szinten, hogy körülbelül 2 évet csak rám tudnának minden gond nélkül rakni, mivel gondolkodásba, észbe, intelligenciába, testben, lélekben is 14 éves vagyok, és a 14 évesekkel jövök ki jobban, ami nekem roppant furcsa, viszont nem szeretnék vargabetűt csinálni.
Szóval ha a szüleimről van szó, hogy eléjük kéne állni, valami őrült vagy kissé szokatlan kéréssel, akkor nagyon nehezen jön ki a számon.
A szüleim sosem bántottak, vertek, ütöttek, semmi ilyen nem volt, mindig megkaptam, amire vágytam, beleértve a rengeteg szeretetet.
Viszont szeretnék új dolgokat kipróbálni, azaz most a videózást éppen, vagy hogy szeretnék egy lánnyal járni.
De ha eléjük állok mindig valami más jön ki a számon, és szétakarom törni ez a burkot, hogy szabadabbnak érezzem magamat, mert ez a 2 az ami folyton az agyamban kattog, és nem tudok másra gondolni.
Ez több mint fél éve megy, és elkövettem azt a hibát, hogy videózok titokban. Tudom, hogy nem szabadna, és ez nem jó, mert szólni kéne a szüleimnek, viszont kíváncsi voltam, és bevált, és gondoltam arra is, hogy elmondom nekik, hogy szeretnék, és tiszta lappal kezdem.
Viszont hogyan álljak eléjük, és mondjam meg nekik ezt az egészet?
Mert nagyon félek, hogy mit fognak rá reagálni.
Előre is köszönöm a választ! :)
Szakértőnk válasza a Nagyon félek, de miért? kérdésre
Kedves Levélíró!
Érthető, hogy ebben a korban már szeretnéd, ha lenne magánéleted és nem kellene mindent megosztanod a szüleiddel. Nem gondolnám tartanod kellene a reakciójuktól, de kamaszkorban természetes lehet, hogy fontosabbá válik a megfelelő távolság kialakítása a szülőktől. Azt gondolom azonban, hogy összességében neked kell eldöntened, hogy mit osszál meg velük. Ha el is mondod, hogy videózol vagy, hogy van egy lány, akivel szívesen járnál, te döntheted el, hogy mennyire avatod be őket a részletekbe. Tehát nem is biztos, hogy a kérdés, hogy széttörd azt a bizonyos burkot, hanem, hogy eldöntsd, különböző helyzetekben és különböző emberekkel szemben mennyire védje a magánszférádat. A te burkod, alakíthatod!
Minden jót!
