Mi az igazság..?

Üdvözlöm!
Van egy barátnőm, aki több éve tartós párkapcsolatban él, és bárhová megyünk vele, mi lányok, eszméletlen kisugárzása van a férfiakra. Alapból nőies testalkata van, és főleg a mellei miatt, ez szembetűnő és valami van a szemében (anyukájának is, ez nekem is feltűnt), ami megbabonázza a másik nemet. Volt már olyan is, hogy elmentünk egy szupermarketbe lányok és a fiatal pénztáros srác egyből leállt vele flörtölni fizetés közben. Szóval az lenne a kérdésem, hogy ez genetikailag van csak az emberben vagy esetleg tanulható?
Az én esetemben az a helyzet, hogy egyáltalán nincs szerencsém a másik nemmel. 19 éves vagyok és nulla a tapasztalatom a szerelem/szex témakörben. Szerelmes sose voltam még. Talán amikor egy neten megismert srác nagy hatással volt rám. És sajnos még ez most is bennem van, holott neki már több barátnője is volt azóta.. Ő az, aki pár éve még nagyon nagy hatással volt rám, neki akartam tenni a szépet, és sajnos még néha most is érzem, hogy ebből egy kis darabka még most is bennem van...
Azt mondják, magasak az elvárásaim. És ráadásul kritikus is vagyok - mindennel és mindenkivel kapcsolatban, magammal szemben is. Nem vagyok egy szépségkirálynő, de szerintem nálam vannak előnytelenebb külsejű lányok is. Kezdem úgy felfogni, hogy biztos elátkoztak vagy valami, és félek, hogy kifutok az időből, eltelik a fiatalságom a semmivel. Azt mondják rám, hogy milyen komoly vagyok, de a közeli barátok tudják, hogy nem igaz, teljes mást mutatok, mint amilyen vagyok valójában. Ha megyek az utcán, tényleg azt a rideg, komor fejet vágom és szerintem inkább taszító bárkinek is, minthogy vonzó lenne. Fiúkra nagyon nem is merek nézni, mert zavar a szemkontaktus.. Ingadozó önbizalom, és ezek azok a dolgok, amitől sírva fakadok. Teljesen elkeserít mikor nálam fiatalabb lányok tapasztaltabbak… Valószínűleg ez látszik is rajtam, nem tudom. Ismerkedni, ahol lakom, nem túl egyszerű. Kisvárosban élek és már a fél város a másik felével együtt volt, úgyhogy én úgy gondolom, jobban járok, ha későbbiekben máshol próbálkozom. Taszítanak az itteni emberek, az az igazság. Kevés a kivétel.
Voltak, akik korábban próbálkoztak, de egyből elkezdtem félni és nem is attól, hogy milyen lesz vele találkozni, hanem hogy a környezetem (család, barátok vagy még vadidegen emberek is) mit fognak majd mondani, hogyan fognak erre reagálni… Ezért bunkó módon kezdtem el viselkedni velük, vagy ha interneten írtak, nem is válaszoltam rá. Persze később már bántam az egészet és akkor kezdtem el epekedni... Attól is félek, hogy ha esetleg lenne valaki, akkor majd mit mond majd, hogy még mindig szűz vagyok… Egy tőlem pár évvel idősebb fiú már tapasztalt valamennyire és nem egy kislányra vágyik, ha arra kerül a sor..
Azt is írják rengeteg helyen, hogy, minden az önszeretettel kezdődik, de már ezt se hiszem. Egy csomó nő önbizalomhiánnyal küzd, mégis van valakije. Hogy van ez? A fent említett barátnőm is sokszor mondja, hogy milyen kövér (pedig nem), mégse ezt mutatja neki a környezete.
Annyira bonyolult. Jönnek a sztereotípiák, hogy a csúnya pasinak jó nője van és fordítva. Nem tudom, hogy már mi az igazság.
Köszönöm a válaszát!
Rózsa