Segítség kell nekem és a családomnak

Tisztelt szakértő!
Szeretném a segítségét kérni. 17 éves vagyok és úgy érzem, lelkileg már nem bírom tovább. 12 éves koromig, együtt éltek a szüleim. A vérszerinti apámtól nemsok szeretetet kaptam. 3 éves koromban eladtuk a házunkat, és onnantól kezdve, (jobb esetben) fél évente-évente költöztünk. Folyton óvodát és később iskolát kellett váltani, ezért nem nagyon voltak barátaim, beilleszkedni is nehéz volt. Édesanyám nem dolgozhatott, mert nem engedte a vérszerinti apám. Ő pedig kölcsön kért másoktól milliókat, sikkasztott, folyamatosan átverte az embereket, ezért kellett mindig elköltözni. Egy idő után magánnyomozók jöttek utánunk, sokszor zaklattak minket. Rengetegszer voltam rendőrségen, mert folyton tárgyalásokra kellett menni, vagy éppen elfogták, és érte mentünk el. 11 éves koromban ausztriába költöztünk ki, ami életem legrosszabb időszaka volt. Nagyon sok volt a veszekedés, szinte senkivel nem tudtam beszélgetni, csak a hugommal és anyáékkal. a vérszerinti apám többször elájult, kiszállt a kocsiból és bement egy erdőbe, mert neki elege van. (pánik beteg volt. most is az) A végén a papám segített nekünk, aki össze veszett anyával, amikor ő elköltözött otthonról. Utána dédipapámhoz, majd nagybátyámékhoz költöztünk, ahol kezdtünk jobban lenni. Kis ideig tartottuk a vérszerinti apámmal a kapcsolatot, majd elfogták a rendőrök és 4 évig börtönben volt. A nagybátyámékkal és mamámékkal 1 évig éltünk együtt, utána édesanyám megismerkedett a nevelőapámmal, Gyulával. Ő segített ki a depressziómból. másfél-2 évig minden rendben volt. utána nagyon szigorú lett, szinte sehova se mehettem. Többször előfordult, hogy hazudtam, azért hogy vhol lehessek, vagy mert rossz jegyet kaptam. Amikor kiderült, álltalában megütött, és még több szoba fogságot kaptam. Rengeteget segítettem neki, a kertben, a szüleinél, a munkahelyén és otthon is. 3 év után született egy hugom, majd rá másfél évre egy öcsém, amit az elején nehezen fogadtam el. Gyulával egyre rosszabb lett a kapcsolatom, de nem a kicsik születése miatt. Rengeteg veszekedés volt, sokszor megütött, és mindig eltiltott mindentől. 14 éves koromban elmentem orvoshoz mert gyakran fájt a gyomrom és nyugtatót írt fel nekem. 15 éves koromban vissza mentem, mert rosszabbul voltam, akkor savlekötőt kaptam. Most ott tartok, hogy vannak 1-2 havonta rosszul léteim, tömegben rosszul leszek, hányingerem van, alig kapok levegőt stb. Nagyon sokszor gondolkozom az öngyilkosságon, persze tudom h az nem megoldás. Többször előfordult hogy vagdostam magam, amiről anyáék nem tudnak. Voltunk mindannyian nevelési tanácsadónal, mert a hugomnak is vannak lelki problémái. 4 év alatt nem lett jobb a helyzet itthon, még mindig nagyon tiltanak, anyától nem kéreckedhetek el, mert az olyan mintha megse kérdeztem volna senkitől. (Gyula szerint) Gyula nagyon ingerült, és nem mutatja ki hogy szeretne, sokszor megbánt és bocsánatot se kér. Pedig szükségem lenne egy apára. lelkileg és idegileg már tönkre mentem. Nagyon sokat sírok. Akármit teszek, nem tudok neki megfelelni. Volt hogy a fejemhez vágta, hogy nem vagyok a lánya. Volt hogy kérte h had fogja meg a mellem, vagy úgy nézett végig rajtam. Volt, hogy a kocsikulcsot a combomba vágta. Én ezeket régóta mondom anyának, de csak most kezdi felfogni, hogy mi van itthon, és hiába csinál bármit, nem lesz jobb. Félek hogy egy idő után nem fogom bírni. Szeretnék elköltözni innen, és egy családot, ahol végre lesz egy apukám nekem is ! Remélem, hogy tud nekem valami tanácsot adni, ami segít is. Mert már szinte mindent megpróbáltam.
Előre is köszönöm!!
Dulcinea