Vagdosás és depresszió?
2020.05.20.
Jónapot kívánok!
14 éves vagyok, és kb. egy-másfél éve vagdosom magamat. Nincs ennek oka, csak már függő vagyok tőle. Szeretem azt az érzést, szeretem látni utána a hegeket, megnyugtató érzés...
Viszont a barátaim mind otthagytak, amikor kiderült, a tanáraim utálnak, nincs velünk jó kapcsolatom. Apukámmal nem vagyok jóban, nem kedveljük egymást, anyával viszont jól vagyok. Apa szokott engem zaklatni szinte, nagyon kellemetlen tud lenni a viselkedése.
NIncsenek barátaim, nagyon szomorú vagyok, mert egyedül érzem magamat. Nagyon sokat vágom magamat emiatt, az egész kezem és lábam tele van hegekkel és nyomokkal, alig tudom mindenki elől elrejtegetni. Jó lenne leszokni a vagdosásról, de nem megy. Próbáltam sokmindent, aktívan sportolok,rajzolok, festek, de nem tudok leállni. Az osztályban bántanak(még így az online térben is), kiközösítenek, anyun kívül szinte senki sincs mellettem....
Hogyan tudnám mgeoldani a problémámat, lehetőleg a saját erőmből?
Egy depressziós lány
14 éves vagyok, és kb. egy-másfél éve vagdosom magamat. Nincs ennek oka, csak már függő vagyok tőle. Szeretem azt az érzést, szeretem látni utána a hegeket, megnyugtató érzés...
Viszont a barátaim mind otthagytak, amikor kiderült, a tanáraim utálnak, nincs velünk jó kapcsolatom. Apukámmal nem vagyok jóban, nem kedveljük egymást, anyával viszont jól vagyok. Apa szokott engem zaklatni szinte, nagyon kellemetlen tud lenni a viselkedése.
NIncsenek barátaim, nagyon szomorú vagyok, mert egyedül érzem magamat. Nagyon sokat vágom magamat emiatt, az egész kezem és lábam tele van hegekkel és nyomokkal, alig tudom mindenki elől elrejtegetni. Jó lenne leszokni a vagdosásról, de nem megy. Próbáltam sokmindent, aktívan sportolok,rajzolok, festek, de nem tudok leállni. Az osztályban bántanak(még így az online térben is), kiközösítenek, anyun kívül szinte senki sincs mellettem....
Hogyan tudnám mgeoldani a problémámat, lehetőleg a saját erőmből?
Egy depressziós lány
Szakértőnk válasza a Vagdosás és depresszió? kérdésre
Kedves Levélíró! Nem derül ki a leveledből, hogy édesanyád tisztában van-e a problémáddal: neki mindenképpen tudnia kellene a falcolásokról. Mindenképpen fel kellene keresnetek egy pszichológust (személyesen vagy online pl az iskolapszichológust)!!!!!!Emellett sokat segítene, ha sikerülne kialakítani olyan kortárskapcsolatot,ahol azt érzed, hogy elfogadnak: akár egy új sport (nem írtad, hogy milyen formában sportolsz most), képzőművészeti csoport,de akár iskolaváltás is szóba jöhet ilyenkor.
