Tanulás, családalapítás, sérülés
2019.08.26.
Tisztelt Válaszadó!
Kedves Doktor nő/doktor úr!
Engem Bencének hívnak, és 23 éves leszek ez év október végén. Még a 2017-es tavaszi felvételi eljárás során sikeresen felvettek az egyik vidéki egyetem jogtudományi karára. Az egyetemi tanulmányaimat anyagi okok miatt végül 2018 őszén kezdtem meg.
De a kérdésem okát ecsetelve messzebbről kell, hogy induljak.
Egy nyolcévfolyamos gimnáziumba jártam, ahol végig tagja voltam a focicsapat mellett a röplabdacsapatnak is. Aztán 2014 márciusában testnevelés órán szekrényugrás volt a feladat. Az első két ugrás maximálisan sikerült. A harmadikba (máig nem tudom, hogy hol és hogyan, de) hiba csúszott. Már a futás elején éreztem, hogy valami nem smakkol. A jobb térdem mintha egy pillanatra kiugrott a helyéről, de szinte rögtön visszaugrott. A fájdalom viszont jelentkezett. A problémámat jeleztem a testnevelés tanárnak is. Ő először leültetett, mert arra gondolt, hogy így akarom elmismásolni az órát. Aztán pár perc múlva szólt, hogy a terem másik végéből vigyek oda neki valamit. Amikor meglátta, hogy a probléma nagyobb, mint gondolta, akkor az orvosiba akart küldeni. De az iskolaorvos szabadságon volt, míg az asszisztensek pedig a szokásos kontrollt készítették elő, ami folytán járták az osztályokat. A tesi tanár ezért úgy gondolta, hogy mivel az egyik osztálytársamnak volt jogosítványa (hozzám hasonlóan őszi születésű, de velem ellentétben kétszer is egészségügyi okokból kellett évet ismételjen) és kocsival volt aznap, így vigyen el az orvoshoz. Az óra alatti távozáshoz az írásos hozzájárulást mindkettőnknek megadta. Nagyjából 10 perc múlva az SZTK-ban voltunk, ahol a kartonozóba való jelentkezés után tolószékben feltoltak az ortopédiára. Elég sokat várakoztam, mire behívott a doktor úr, majd tovább küldött RTG-re, CT-re, ultrahangra. Megállapították, hogy volt egy enyhefokú térdficamom és megnyúltak az elülső keresztszalagok. 8 hétre kaptam egy térdrögzítőt. Az első hétre kiírt a doki, majd utána mehettem suliba, de az első 3 hétbe bárhova mentem is, mindig hordanom kellett, majd utána csak iskolába. Testnevelésórán ez idő alatt teljes körű munkát nem végezhettem. A 8. hétnek a végeztével kontrol vizsgálaton kellett, hogy megjelenjek, ami azt mutatta, hogy semmi baj nincs.
Aztán 2015. november 10-én röplabdameccse volt a suli csapatának, amin magam is sokáig aktívan részt vettem. Az egyik lépésnél le nem tapadt a jobb lábam, vagyis csak térdtől felfele mozdult meg. A térdemben egy reccsenést hallottam és erős fájdalmat éreztem. Biztos voltam benne, hogy nagyobb a baj. Ráadásul láttam az ijedt társaim arckifejezését is, ami a látvány okán biztossá tette a dolgot. Mentő szállított el a kórházba, ahol megállapították, hogy a jobb térdemben az elülső keresztszalagom két helyen is elszakadt. Emellett három különböző méretben leváló csontszilánkot is találtak. December 7-én operáltak meg. Aztán január 18-án a fekvőgipszet lecserélték járógipszre, amit március 2-án vettek le a lábamról. A gyógytorna egészen szeptember közepéig (pontosabban 16-ig) tartott. A kezelőorvosom javaslatára még kb. 1,5 hónapig használtam a korábban (2014 tavaszán) már bevált térdrögzítőt.
Aztán egy-egy kisebb kiugrást kivéve nem volt igazán bajom a térdemmel. Ez így volt egészen 2019. augusztus 20-ig. Ezen a napon a tűzijátékot a szomszédos városba néztük meg, majd elmentünk ünnepelni (erre több okunk is volt), ahol azért sajnos iszogattunk is. Bár egyikünk sem volt részeg. Az utolsó buszt lekéstük ugyan, de vonattal is eljuthattunk haza, bár a vasútállomástól nagyjából 4 km-re lakunk, míg a buszmegállótól pedig kb. 1 km a távolság. A vasútállomásra éppen akkor értünk ki, amikor mondták befele a vonatot, így a váróterem felől elkezdtünk futni az aluljáró felé. A lépcsőn sikerült úgy lépnem, hogy a jobb térdem megint kiment. Megmozdulni sem tudtam. A menyasszonyom hívta a mentőket, így végül a leendő sógoromék (a barátnőm bátyáék) valamint a leendő sógornőmék (a menyasszonyom húgáék) is ott maradtak, mert közben elment a vonat. A kórházba kiderült, hogy a jobb térdembe megint elszakadt az elülső keresztszalag. Mivel a kezelőorvosomhoz ragaszkodtam, így szeptember 9-én operálnak. Akár nagyjából 8-9 hónap is lehet mire megint rendbe jövök. Felmerült lehetőségként egy szalagpótló műtét, amire viszont csak október 28-án kerülne legkorábban sor, ha belemegyek. A gyógyulási idő megnőhet a hatására elvileg.
Az ünneplésre okot adó események:
a) a menyasszonyomnak 19-én volt a születésnapja (a 22-et ünnepelte)
b) a sógoroméknál július 30-án derült ki, hogy a menyasszonya 7. hétben jár
c) nálunk augusztus 8-án derült ki, hogy a menyasszonyom a 6. hétben jár
d) a sógornőméknél augusztus 15-én derült ki, hogy a leendő sógornőm a 13. hétben jár és ráadásul ikrekkel várandós
Az ünneplés hátulütője az, hogy a sógornőm február 20-ra van kiírva, a srác 6 nappal, míg a leendő sógornőm napra pontosan 5 héttel később lesz 18 éves, vagyis még a gyerek megszületésekor mindketten kiskorúak lesznek.
A fiatal szülők esetében menyasszonyom húga már megszokta a gondolatot, hogy kétszeresen is fiatalanyuka lesz. A srác egyszer a mennyekben van a gondolattól, másszor meg elvetetné a kicsiket. Az abortuszt követelik a leendő apuka szülei is, míg a leendő anyósomék erről hallani sem akarnak.
A kérdéseim:
1. Figyelembe véve, hogy a jelen helyzetben egyébként sem tudom az egyetemi tanévet elkezdeni szeptember elején – Ön szerint a szalagpótló műtét bevállalása a további sérülések veszélyét mennyiben csökkentené vagy szűntetné meg?
2. Amennyiben belemegyek a műtétbe az a jelenleg előreláthatóan 8-9 hónapos gyógyulási időt lerövidítené vagy felgyorsítaná? És mennyi idővel?
3. Figyelembe véve, hogy másodéves (lennék) a jogi egyetemen valamint azt, hogy a menyasszonyom április 1-jére van kiírva szülni – mennyi kieséssel járna a munkát figyelembe véve a felépülésem? (pizza futár vagyok, automataváltós autónk van)
4. A leendő sógornőm barátjánál figyelembe véve, hogy még egyikük sincs 18 éves, miért alakult ki a kicsikkel kapcsolatban az a kettősség, hogy egyik pillanatban elakarja vetettetni, a másik pillanatban meg már most legszívesebben a karjaiban tartaná a kicsiket?
A fiúnál megjelenő fentebb leírt kettősségbe mennyire játszhat közre az, hogy (állítólag) az ultrahangvizsgálaton ő maga is látta a kicsiket a monitoron. Vagyis, amikor az ott látottak jutnak eszébe akkor viszonyul úgy a kicsikhez, hogy jó lenne, hogyha már megszülettek volna, míg amikor „csak” az jut eszébe, hogy még 18 éves és gyermeke lesz, ráadásul rögtön kettő is, akkor pedig a hideg rázza már a gondolattól is?
5. Mennyi előnnyel vagy hátránnyal fog járni, hogy a sógornőméknél február 20-a, a sógoroméknál március 21-e, míg nálunk április 1-je a várható szülés, vagyis nagyon kicsi korkülönbség lesz a 4 unokatestvér között?
Megjegyzés:
A sógoroméknál kislány lesz
Nálunk kisfiú lesz
A sógornőméknél pedig két kisfiú lesz
(2019.08.26)
A válaszát előre is köszönöm válaszát!
Kedves Doktor nő/doktor úr!
Engem Bencének hívnak, és 23 éves leszek ez év október végén. Még a 2017-es tavaszi felvételi eljárás során sikeresen felvettek az egyik vidéki egyetem jogtudományi karára. Az egyetemi tanulmányaimat anyagi okok miatt végül 2018 őszén kezdtem meg.
De a kérdésem okát ecsetelve messzebbről kell, hogy induljak.
Egy nyolcévfolyamos gimnáziumba jártam, ahol végig tagja voltam a focicsapat mellett a röplabdacsapatnak is. Aztán 2014 márciusában testnevelés órán szekrényugrás volt a feladat. Az első két ugrás maximálisan sikerült. A harmadikba (máig nem tudom, hogy hol és hogyan, de) hiba csúszott. Már a futás elején éreztem, hogy valami nem smakkol. A jobb térdem mintha egy pillanatra kiugrott a helyéről, de szinte rögtön visszaugrott. A fájdalom viszont jelentkezett. A problémámat jeleztem a testnevelés tanárnak is. Ő először leültetett, mert arra gondolt, hogy így akarom elmismásolni az órát. Aztán pár perc múlva szólt, hogy a terem másik végéből vigyek oda neki valamit. Amikor meglátta, hogy a probléma nagyobb, mint gondolta, akkor az orvosiba akart küldeni. De az iskolaorvos szabadságon volt, míg az asszisztensek pedig a szokásos kontrollt készítették elő, ami folytán járták az osztályokat. A tesi tanár ezért úgy gondolta, hogy mivel az egyik osztálytársamnak volt jogosítványa (hozzám hasonlóan őszi születésű, de velem ellentétben kétszer is egészségügyi okokból kellett évet ismételjen) és kocsival volt aznap, így vigyen el az orvoshoz. Az óra alatti távozáshoz az írásos hozzájárulást mindkettőnknek megadta. Nagyjából 10 perc múlva az SZTK-ban voltunk, ahol a kartonozóba való jelentkezés után tolószékben feltoltak az ortopédiára. Elég sokat várakoztam, mire behívott a doktor úr, majd tovább küldött RTG-re, CT-re, ultrahangra. Megállapították, hogy volt egy enyhefokú térdficamom és megnyúltak az elülső keresztszalagok. 8 hétre kaptam egy térdrögzítőt. Az első hétre kiírt a doki, majd utána mehettem suliba, de az első 3 hétbe bárhova mentem is, mindig hordanom kellett, majd utána csak iskolába. Testnevelésórán ez idő alatt teljes körű munkát nem végezhettem. A 8. hétnek a végeztével kontrol vizsgálaton kellett, hogy megjelenjek, ami azt mutatta, hogy semmi baj nincs.
Aztán 2015. november 10-én röplabdameccse volt a suli csapatának, amin magam is sokáig aktívan részt vettem. Az egyik lépésnél le nem tapadt a jobb lábam, vagyis csak térdtől felfele mozdult meg. A térdemben egy reccsenést hallottam és erős fájdalmat éreztem. Biztos voltam benne, hogy nagyobb a baj. Ráadásul láttam az ijedt társaim arckifejezését is, ami a látvány okán biztossá tette a dolgot. Mentő szállított el a kórházba, ahol megállapították, hogy a jobb térdemben az elülső keresztszalagom két helyen is elszakadt. Emellett három különböző méretben leváló csontszilánkot is találtak. December 7-én operáltak meg. Aztán január 18-án a fekvőgipszet lecserélték járógipszre, amit március 2-án vettek le a lábamról. A gyógytorna egészen szeptember közepéig (pontosabban 16-ig) tartott. A kezelőorvosom javaslatára még kb. 1,5 hónapig használtam a korábban (2014 tavaszán) már bevált térdrögzítőt.
Aztán egy-egy kisebb kiugrást kivéve nem volt igazán bajom a térdemmel. Ez így volt egészen 2019. augusztus 20-ig. Ezen a napon a tűzijátékot a szomszédos városba néztük meg, majd elmentünk ünnepelni (erre több okunk is volt), ahol azért sajnos iszogattunk is. Bár egyikünk sem volt részeg. Az utolsó buszt lekéstük ugyan, de vonattal is eljuthattunk haza, bár a vasútállomástól nagyjából 4 km-re lakunk, míg a buszmegállótól pedig kb. 1 km a távolság. A vasútállomásra éppen akkor értünk ki, amikor mondták befele a vonatot, így a váróterem felől elkezdtünk futni az aluljáró felé. A lépcsőn sikerült úgy lépnem, hogy a jobb térdem megint kiment. Megmozdulni sem tudtam. A menyasszonyom hívta a mentőket, így végül a leendő sógoromék (a barátnőm bátyáék) valamint a leendő sógornőmék (a menyasszonyom húgáék) is ott maradtak, mert közben elment a vonat. A kórházba kiderült, hogy a jobb térdembe megint elszakadt az elülső keresztszalag. Mivel a kezelőorvosomhoz ragaszkodtam, így szeptember 9-én operálnak. Akár nagyjából 8-9 hónap is lehet mire megint rendbe jövök. Felmerült lehetőségként egy szalagpótló műtét, amire viszont csak október 28-án kerülne legkorábban sor, ha belemegyek. A gyógyulási idő megnőhet a hatására elvileg.
Az ünneplésre okot adó események:
a) a menyasszonyomnak 19-én volt a születésnapja (a 22-et ünnepelte)
b) a sógoroméknál július 30-án derült ki, hogy a menyasszonya 7. hétben jár
c) nálunk augusztus 8-án derült ki, hogy a menyasszonyom a 6. hétben jár
d) a sógornőméknél augusztus 15-én derült ki, hogy a leendő sógornőm a 13. hétben jár és ráadásul ikrekkel várandós
Az ünneplés hátulütője az, hogy a sógornőm február 20-ra van kiírva, a srác 6 nappal, míg a leendő sógornőm napra pontosan 5 héttel később lesz 18 éves, vagyis még a gyerek megszületésekor mindketten kiskorúak lesznek.
A fiatal szülők esetében menyasszonyom húga már megszokta a gondolatot, hogy kétszeresen is fiatalanyuka lesz. A srác egyszer a mennyekben van a gondolattól, másszor meg elvetetné a kicsiket. Az abortuszt követelik a leendő apuka szülei is, míg a leendő anyósomék erről hallani sem akarnak.
A kérdéseim:
1. Figyelembe véve, hogy a jelen helyzetben egyébként sem tudom az egyetemi tanévet elkezdeni szeptember elején – Ön szerint a szalagpótló műtét bevállalása a további sérülések veszélyét mennyiben csökkentené vagy szűntetné meg?
2. Amennyiben belemegyek a műtétbe az a jelenleg előreláthatóan 8-9 hónapos gyógyulási időt lerövidítené vagy felgyorsítaná? És mennyi idővel?
3. Figyelembe véve, hogy másodéves (lennék) a jogi egyetemen valamint azt, hogy a menyasszonyom április 1-jére van kiírva szülni – mennyi kieséssel járna a munkát figyelembe véve a felépülésem? (pizza futár vagyok, automataváltós autónk van)
4. A leendő sógornőm barátjánál figyelembe véve, hogy még egyikük sincs 18 éves, miért alakult ki a kicsikkel kapcsolatban az a kettősség, hogy egyik pillanatban elakarja vetettetni, a másik pillanatban meg már most legszívesebben a karjaiban tartaná a kicsiket?
A fiúnál megjelenő fentebb leírt kettősségbe mennyire játszhat közre az, hogy (állítólag) az ultrahangvizsgálaton ő maga is látta a kicsiket a monitoron. Vagyis, amikor az ott látottak jutnak eszébe akkor viszonyul úgy a kicsikhez, hogy jó lenne, hogyha már megszülettek volna, míg amikor „csak” az jut eszébe, hogy még 18 éves és gyermeke lesz, ráadásul rögtön kettő is, akkor pedig a hideg rázza már a gondolattól is?
5. Mennyi előnnyel vagy hátránnyal fog járni, hogy a sógornőméknél február 20-a, a sógoroméknál március 21-e, míg nálunk április 1-je a várható szülés, vagyis nagyon kicsi korkülönbség lesz a 4 unokatestvér között?
Megjegyzés:
A sógoroméknál kislány lesz
Nálunk kisfiú lesz
A sógornőméknél pedig két kisfiú lesz
(2019.08.26)
A válaszát előre is köszönöm válaszát!
Szakértőnk válasza a Tanulás, családalapítás, sérülés kérdésre
Kedves Kérdező! A térdproblémákra én pszichológusként nem tudok válaszolni. A család gyarapodásának nehézségeivel kapcsolatban,nem gondolnám, hogy a leendő unokatestvérek közti korkülönbség bármilyen aggodalomra adna okot. Az hogy valakinek nehézséget okoz a fiatalon való gyermekvállalás, mindenképpen indokolja, hogy keressenek fel családsegítőt, aki a családgondozóban dolgozó pszichológussal át tudja őket segíteni a kezdeti nehézségeken.
