Mi a bajom?
2018.05.01.
Kedves Viktória!
Valószínűleg ön fog válaszolni az üzenetemre, mert testi tünetem az hál istennek nincsen csak egy ritka szerencsétlen életem, amit még ha saját magamnak is alakítok ennyire pocsékul, akkor se úgy működik ahogyan kéne. Nem lesz rövid, ezért tisztes elnézését kérem, de valószínűleg az én problémám az már jóval korábbról ered mintsem pár nap történéséből. Gondolom fontos leszögezni, hogy már nem vagyok kamasz viszont ifjú, fiatal felnőtt igen. Nem tudom kihez fordulhatnék, egy próbát megér ez az oldal. Kezdem az elejéről.
Az iskolában nem voltak soha barátaim, a falunkból még ki is tagadtak, mert más ruhákban jártam, nem voltunk gazdagok és a szüleim tökéletesen alkották a túlféltő és a mártír szülőtípusokat. Sőt, mondhatni édesanyám még mindig a mártír szerepben van, pedig azóta már rengeteg idő eltelt. Nem mehettem kirándulni, nem voltak szülinapi bulijaim és még csak jól sem álltunk anyagilag, szóval sok minden elmaradt, aminek meg kellett volna történnie. A gimiben még mindig én voltam a gáz lány, akinek alig vannak barátai, csúnya, szemüveges és őrülten tud rajongani egy kis szeretetért. 14-15 éves lehettem mikor először megtetszett igazán egy fiú. Pár hónap alatt csúnyán megaláztak miatta és akkor már tényleg azt hittem, hogy örökre szűz meg szingli maradok. A testem sem volt valami szép és nem öltözhettem rendes nőies ruhákba mert anyukám nem engedte. A következő évben viszont szép lassan el kezdtem alakulni, szebb lettem, kamaszodtam.... Szerelmes lettem egy fiúba. Ő volt az első és úgy érzem talán mai napig az egyetlen, akibe szerelmes voltam. Rengetegszer megaláztak ismét, eltaszítottak, de én mégis kitartottam, mert az érzelmeim nem múltak. 7 hónapot vártam az első csókomra és egy egész nyarat, hogy történjen köztünk több is. De ő nem akart, mert a haverjai gáznak tartottak, majd túl és lépett rajtam egy másik kapcsolattal. Én szenvedtem. Tényleg úgy éreztem senkinek sem kellek. Mindeközben anyukám folyamatosan elmesélte az ő ügyeit a fiúkkal. Apám előtt állítása szerint rengeteg sráccal járt, persze nem feküdt le velük - mondja ő - de mégis már annyi nevet említett amennyit csak lehet. Úgy gondoltam én sosem leszek olyan mint ő. (ezt csak azért írom, mert lehet ez az egyik oka a problémámnak) Aztán még 16 évesen kezdődött az első komoly kapcsolatom.Több mint 2 év alatt, egyszer szakítottunk, volt hogy majdnem megütött, nekicsapott a fa ágy vaskos keretének és lelkileg terrorizált és megalázott többször is, még a szakításunk után a családja is. Az első egy év jó volt, még azt is megvárta hogy el akarjam veszteni a szüzességem. Eleinte féltem a saját testi vágyaimtól így lenyletem őket, majd el kezdett nekem tetszeni egy másik fiú, viszont az akkori páromtól nem akartam megvállni és a másikkal sem történt semmi, nem is akartam, amíg kapcsoaltban vagyok. El kezdtem fokozatosabban kiélni a nemi vágyaimat és ebből kifolyólag rengeteg probléma lett. Az addigi párom számra feltűnt az, akit addig ismert, hirtelen más lett, mindenben kibontakoztam. Ezután minden jött. Minden rossz. Utólag kiderült, hogy gyógyszerezett engem, úgy hogy nem is tudtam róla. Undorító módon összevesztem a szüleimmel, el akartam otthonról költözni és már sokszor majdnem a rendőrség volt nálunk. A felére nem is emlékszem a történteknek. Többször gondoltam és próbáltam öngyilkos lenni, elegem volt az életből. Körülöttem minden csak felbojdul. Aztán miután az ég is úgy akarta, ennek vége lett. Legalább is a kapcsolatnak. És megismertem azt a férfit, akiről azt hittem a világot fogja nekem jelenteni. 19 voltam és egy közös barátunk mutatott be minket egymásnak. Számomra "szerelem" volt elsőlátásra, számára nem. El kezdtünk egy szexkapcsolatot, amiben őszinte leszek, a szex része nekem hiába nem volt jó, mégis élveztem mert vele voltam. És ez így ment, éveken át, 3 egész évig. Viszont nekem közben minden más volt. Kerestem a helyem. Volt egy 1,5 hetes kapcsolatom, ahol csúnyán kidobtam a fiút akivel együtt voltam, majd kihasználtam szex terén hónapokig, lefeküdtem két volt osztálytársammal is, egy barátnőm ex párjával, később egy nálam 16 évvel idősebb férfival és így tovább. Ezzel telt el egy egész év. Kurva lettem. A testiség jelentette nekem az örömöt, na meg az, ha azzal a férfival lehetettem, akivel a közös barátunk összehozott, de az ritkán volt és sokszor mondta azt, hogy köztünk ez már nem működhet. Aztán jött egy újabb év. Engem közben nem vettek fel egyetemre, el kezdtem egy szakmát, belecsöppentem a városi életbe. Megismertem egy srácot, aki velem egyidős volt és elvettem a szüzességét. Vele sem bírtam sokáig. Csókoloztam egy barátjával, találkozgattam, de tőle meg undorottam majd egy darabig csend volt. Aztán jött a nyár és belegabajodtam egy olyan éjszakába ahol átéltem az életem legmocsokosabb szexuális élményét. Ott, abban a pillanatban tetszett. De ő megint egy idegen srác volt. Ezt követte a munkahelyemről egy férfi. Őt nagyon hamar ejtettem mert azt hitte komoly köztünk a dolog, pedig én nem terveztem sokra. Aki egy kicsit is be akart keríteni attól menekültem. Felvettek egyetemre. Az életem megfordult. Középpontban lettem. Megosztó személyiség vagyok. Vagy nagyon utálnak vagy szeretnek. MIndenhol ott vagyok. HÖK elnök lettem 1 év alatt, végre lett egy kis extrovertált személyiségem. Valamennyire visszavettem a lezser életből. Összejöttem egy itteni fiúval és elvettem a szüzességét. Majd az agyamra ment szegény és kidobtam. Sőt, előtte meg is csaltam azzal a férfival, akit a közös barátunk mutatott be. Vele folyamatosan ment a huzavona. Ellökött visszahúzott és így tovább. Jött a nyár nem találkoztunk viszont én az egyik barátom volt párjával, akit már fent említettem újra és egy egész nyár elment mellette. Ő szexet akart én többet, de részben egy darabig mindketten jól jártunk. Majd kidobott, mondván nekem több kell. És ekkor jött az az ember, aki mellett 7 hónapot úgy húztam le, hogy igenis tudtam kell nekem, mert egy áldott jó férfi. Nehezen jött össze, nem feküdtünk le azonnal és biztosra mentünk. Boldog voltam, sok év után először. Viszont év végére jött a gebasz. Elromlottam. Vagyis a srác akit már annyiszor említettem úgy hogy bemutatták nekem, szerelmes lett belém. Én erre vártam éveikig. Húztam a találkát ameddig csak lehetett, de volt eg ypont amikor már nem bírtam. Ha szex nem is, de együttalvás és csók lett a vége. Később szex. És én boldog voltam vele. Azzal az áldott jó emberrel pedig kiszúrtam. Csak pár hete mondtam el neki, hogy szeretném ha vége lenne. köztünk. Hagytam elhidegülni a kapcsolatot, pont úgy ahogyan kell egy ilyet. És most boldog lehetnék azzal, akire évekig vártam, mert szerelmes belém. De nem vagyok. Múlt héten lefeküdtem egy ittas estén a jófiúval. Ő már nem szeret szerelemmel. Viszont valahogy túl áradt a testiség köztünk. És megint ott vagyok ahol eddig is voltam.
Van egy párkapcsolatom, amire őrülten sok időt vártam, mert azt hittem szerelmes leszek. Ja és nem utolsó sorban nem jó a szex, folyamatosan megjátszom az orgazmust.
És van egy szexkapcsolatom egy exemmel, akivel szinte tökéletes volt minden anno, de már nem szeret és az egyetlen akivel átélek hüvelyi orgazmust. Ő hiányzik nekem, de én neki másképpen nem.
Már sajnálom, hogy az lett ennek az egésznek a vége ami. Sőt... azt sajnálom, hogy nem lehetek egyszerre kettővel. Mi a baj velem? Miért kell egyáltalán kettő? Miért akarom ennyire a szexet, mirét élvezem ennyire a testiséget? Miért nem tudok normáli lány lenni, akinek elég egy férfi, akibe szerelmes?
Pszichológiai tanulmányaim során arra jutottam, hogy esélyes, hogy gyermekkoromban zaklattak, vagy követtek el ellenem szexuális abúzust. Megvannak a tüneteim és a rossz kötődési pontjaim. Sajnos ehhez sok minden kéne, hogy bebizonyosodjon, de van rá esély úgy érzem. Olyan mintha lenne egy homályos folt valahol az életemben.
És akkor még az otthonaiakat nem is részleteztem. Állandó veszekedés, pénzhajsza stb. Anyukám egyszer a saját jelenlétemben akart öngyilkos lenni.
Viszont én rendbe akarok jönni. Kérem válaszával segítsen!
Köszönettel:
Sok éves lány
Valószínűleg ön fog válaszolni az üzenetemre, mert testi tünetem az hál istennek nincsen csak egy ritka szerencsétlen életem, amit még ha saját magamnak is alakítok ennyire pocsékul, akkor se úgy működik ahogyan kéne. Nem lesz rövid, ezért tisztes elnézését kérem, de valószínűleg az én problémám az már jóval korábbról ered mintsem pár nap történéséből. Gondolom fontos leszögezni, hogy már nem vagyok kamasz viszont ifjú, fiatal felnőtt igen. Nem tudom kihez fordulhatnék, egy próbát megér ez az oldal. Kezdem az elejéről.
Az iskolában nem voltak soha barátaim, a falunkból még ki is tagadtak, mert más ruhákban jártam, nem voltunk gazdagok és a szüleim tökéletesen alkották a túlféltő és a mártír szülőtípusokat. Sőt, mondhatni édesanyám még mindig a mártír szerepben van, pedig azóta már rengeteg idő eltelt. Nem mehettem kirándulni, nem voltak szülinapi bulijaim és még csak jól sem álltunk anyagilag, szóval sok minden elmaradt, aminek meg kellett volna történnie. A gimiben még mindig én voltam a gáz lány, akinek alig vannak barátai, csúnya, szemüveges és őrülten tud rajongani egy kis szeretetért. 14-15 éves lehettem mikor először megtetszett igazán egy fiú. Pár hónap alatt csúnyán megaláztak miatta és akkor már tényleg azt hittem, hogy örökre szűz meg szingli maradok. A testem sem volt valami szép és nem öltözhettem rendes nőies ruhákba mert anyukám nem engedte. A következő évben viszont szép lassan el kezdtem alakulni, szebb lettem, kamaszodtam.... Szerelmes lettem egy fiúba. Ő volt az első és úgy érzem talán mai napig az egyetlen, akibe szerelmes voltam. Rengetegszer megaláztak ismét, eltaszítottak, de én mégis kitartottam, mert az érzelmeim nem múltak. 7 hónapot vártam az első csókomra és egy egész nyarat, hogy történjen köztünk több is. De ő nem akart, mert a haverjai gáznak tartottak, majd túl és lépett rajtam egy másik kapcsolattal. Én szenvedtem. Tényleg úgy éreztem senkinek sem kellek. Mindeközben anyukám folyamatosan elmesélte az ő ügyeit a fiúkkal. Apám előtt állítása szerint rengeteg sráccal járt, persze nem feküdt le velük - mondja ő - de mégis már annyi nevet említett amennyit csak lehet. Úgy gondoltam én sosem leszek olyan mint ő. (ezt csak azért írom, mert lehet ez az egyik oka a problémámnak) Aztán még 16 évesen kezdődött az első komoly kapcsolatom.Több mint 2 év alatt, egyszer szakítottunk, volt hogy majdnem megütött, nekicsapott a fa ágy vaskos keretének és lelkileg terrorizált és megalázott többször is, még a szakításunk után a családja is. Az első egy év jó volt, még azt is megvárta hogy el akarjam veszteni a szüzességem. Eleinte féltem a saját testi vágyaimtól így lenyletem őket, majd el kezdett nekem tetszeni egy másik fiú, viszont az akkori páromtól nem akartam megvállni és a másikkal sem történt semmi, nem is akartam, amíg kapcsoaltban vagyok. El kezdtem fokozatosabban kiélni a nemi vágyaimat és ebből kifolyólag rengeteg probléma lett. Az addigi párom számra feltűnt az, akit addig ismert, hirtelen más lett, mindenben kibontakoztam. Ezután minden jött. Minden rossz. Utólag kiderült, hogy gyógyszerezett engem, úgy hogy nem is tudtam róla. Undorító módon összevesztem a szüleimmel, el akartam otthonról költözni és már sokszor majdnem a rendőrség volt nálunk. A felére nem is emlékszem a történteknek. Többször gondoltam és próbáltam öngyilkos lenni, elegem volt az életből. Körülöttem minden csak felbojdul. Aztán miután az ég is úgy akarta, ennek vége lett. Legalább is a kapcsolatnak. És megismertem azt a férfit, akiről azt hittem a világot fogja nekem jelenteni. 19 voltam és egy közös barátunk mutatott be minket egymásnak. Számomra "szerelem" volt elsőlátásra, számára nem. El kezdtünk egy szexkapcsolatot, amiben őszinte leszek, a szex része nekem hiába nem volt jó, mégis élveztem mert vele voltam. És ez így ment, éveken át, 3 egész évig. Viszont nekem közben minden más volt. Kerestem a helyem. Volt egy 1,5 hetes kapcsolatom, ahol csúnyán kidobtam a fiút akivel együtt voltam, majd kihasználtam szex terén hónapokig, lefeküdtem két volt osztálytársammal is, egy barátnőm ex párjával, később egy nálam 16 évvel idősebb férfival és így tovább. Ezzel telt el egy egész év. Kurva lettem. A testiség jelentette nekem az örömöt, na meg az, ha azzal a férfival lehetettem, akivel a közös barátunk összehozott, de az ritkán volt és sokszor mondta azt, hogy köztünk ez már nem működhet. Aztán jött egy újabb év. Engem közben nem vettek fel egyetemre, el kezdtem egy szakmát, belecsöppentem a városi életbe. Megismertem egy srácot, aki velem egyidős volt és elvettem a szüzességét. Vele sem bírtam sokáig. Csókoloztam egy barátjával, találkozgattam, de tőle meg undorottam majd egy darabig csend volt. Aztán jött a nyár és belegabajodtam egy olyan éjszakába ahol átéltem az életem legmocsokosabb szexuális élményét. Ott, abban a pillanatban tetszett. De ő megint egy idegen srác volt. Ezt követte a munkahelyemről egy férfi. Őt nagyon hamar ejtettem mert azt hitte komoly köztünk a dolog, pedig én nem terveztem sokra. Aki egy kicsit is be akart keríteni attól menekültem. Felvettek egyetemre. Az életem megfordult. Középpontban lettem. Megosztó személyiség vagyok. Vagy nagyon utálnak vagy szeretnek. MIndenhol ott vagyok. HÖK elnök lettem 1 év alatt, végre lett egy kis extrovertált személyiségem. Valamennyire visszavettem a lezser életből. Összejöttem egy itteni fiúval és elvettem a szüzességét. Majd az agyamra ment szegény és kidobtam. Sőt, előtte meg is csaltam azzal a férfival, akit a közös barátunk mutatott be. Vele folyamatosan ment a huzavona. Ellökött visszahúzott és így tovább. Jött a nyár nem találkoztunk viszont én az egyik barátom volt párjával, akit már fent említettem újra és egy egész nyár elment mellette. Ő szexet akart én többet, de részben egy darabig mindketten jól jártunk. Majd kidobott, mondván nekem több kell. És ekkor jött az az ember, aki mellett 7 hónapot úgy húztam le, hogy igenis tudtam kell nekem, mert egy áldott jó férfi. Nehezen jött össze, nem feküdtünk le azonnal és biztosra mentünk. Boldog voltam, sok év után először. Viszont év végére jött a gebasz. Elromlottam. Vagyis a srác akit már annyiszor említettem úgy hogy bemutatták nekem, szerelmes lett belém. Én erre vártam éveikig. Húztam a találkát ameddig csak lehetett, de volt eg ypont amikor már nem bírtam. Ha szex nem is, de együttalvás és csók lett a vége. Később szex. És én boldog voltam vele. Azzal az áldott jó emberrel pedig kiszúrtam. Csak pár hete mondtam el neki, hogy szeretném ha vége lenne. köztünk. Hagytam elhidegülni a kapcsolatot, pont úgy ahogyan kell egy ilyet. És most boldog lehetnék azzal, akire évekig vártam, mert szerelmes belém. De nem vagyok. Múlt héten lefeküdtem egy ittas estén a jófiúval. Ő már nem szeret szerelemmel. Viszont valahogy túl áradt a testiség köztünk. És megint ott vagyok ahol eddig is voltam.
Van egy párkapcsolatom, amire őrülten sok időt vártam, mert azt hittem szerelmes leszek. Ja és nem utolsó sorban nem jó a szex, folyamatosan megjátszom az orgazmust.
És van egy szexkapcsolatom egy exemmel, akivel szinte tökéletes volt minden anno, de már nem szeret és az egyetlen akivel átélek hüvelyi orgazmust. Ő hiányzik nekem, de én neki másképpen nem.
Már sajnálom, hogy az lett ennek az egésznek a vége ami. Sőt... azt sajnálom, hogy nem lehetek egyszerre kettővel. Mi a baj velem? Miért kell egyáltalán kettő? Miért akarom ennyire a szexet, mirét élvezem ennyire a testiséget? Miért nem tudok normáli lány lenni, akinek elég egy férfi, akibe szerelmes?
Pszichológiai tanulmányaim során arra jutottam, hogy esélyes, hogy gyermekkoromban zaklattak, vagy követtek el ellenem szexuális abúzust. Megvannak a tüneteim és a rossz kötődési pontjaim. Sajnos ehhez sok minden kéne, hogy bebizonyosodjon, de van rá esély úgy érzem. Olyan mintha lenne egy homályos folt valahol az életemben.
És akkor még az otthonaiakat nem is részleteztem. Állandó veszekedés, pénzhajsza stb. Anyukám egyszer a saját jelenlétemben akart öngyilkos lenni.
Viszont én rendbe akarok jönni. Kérem válaszával segítsen!
Köszönettel:
Sok éves lány
Szakértőnk válasza a Mi a bajom? kérdésre
Kedves Levélíró! A leírtak alapján valóban kötődési problémát feltételeznék, aminek a hátterében állhat több minden is, de ennek feltárása pszichoterápia része kéne hogy legyen. Ezért is javasolnám, hogy keress fel egy pszichológust (a városi kórházakban elérhető TB támogatott formában is). Ahhoz, hogy a kapcsolati mintád megváltozzon, és funkcionálni tudj egy kölcsönösen boldogító kapcsolatban, mindenképpen jó volna külső támogatás. (Ez nem pszichés betegség, de magától nehezen fog megváltozni.)
