Bántalmazás

ora 2017-10-22 01:19:15
Tisztelt Szakértők!
Mindent ott kezdek, hogy kiskoromban gyakran állítottak hideg zuhany alá, ha viselkedésem hisztisnek vélték, majd állítottak ki vizes ruhákban az ajtó elé, s kizártak. A főzőkanállal verés, marás, tépés szinte mindennapos volt. Aztán elváltak szüleim 8-9 éves koromban. Ekkor szünetelt minden, majd 13 éves koromban anyám újrakezdett mindent. 16 vagyok, s azóta is folyton üvöltözés, lelki bántalmazás, érzelmi zsarolás megy otthon, mellé egy kis veréssel is. Gyakran támad ràm anyám, mondván, hogy "Amíg Ő ad nekem zabálni, addig be kell tartsam a szabályait", ill. "Minden rám költött pénz hiábavaló, s védekeznie kellett volna, mikor megfogantam" - ilyenkor ököllel üt, ahol csak tud, karmolja az arcom, tépi a hajam, rúg. Ám maradandó (fizikális) nyoma nem marad - sajnos, mert úgy más is észrevehetné mi folyik itthon. Mások előtt anyukám előadja, hogy legjobb barátnői kapcsolatunk van, s hogy én a "húga vagyok", itthon meg folyamatos a stressz, feszültség. Családsegítő gyermekjólét, ill. gyámügy segítségét nem szívesen kérném, hisz anyámnak is ez a szakmája, valamint nekem is megalázó. Megvárni a nagykorúságomat, s kivárni, míg elköltözök nem tudom már - lelkileg egyre gyengülök, a fizikai fájdalmak nem is érdekelnek. Pszichológushoz egy egészen kevés ideig jártam, majd onnan is eltiltott anyukám, mikor kimondta a pszichológus, hogy nálunk bántalmazás folyik, s családterápiát javasolt. Félek, hogy mentálisan negatív hatással van ez rám, s legnagyobb félelmem, hogy én egy kicsit is tovább viszek ebből a családi mintából. Félek. Mit tudok tenni, milyen lehetőségeim vannak?
Válaszát előre is köszönöm!

Szakértőnk válasza a Bántalmazás kérdésre

Kedves Levélíró! A gyermekkori élmények hatással vannak a felnőttkorra, de a negatív hatásokból is lehet erényt kovácsolni: azaz ha te fel tudod dolgozni a veled történteket, akkor minden esélyed megvan egy egészséges családra, lehetsz nagyon jó anyja majd a gyermekeidnek. Azonban nyilván az volna az ideális, ha meg lehetne szüntetni a jelent helyzetet, vagy legalábbis enyhíteni az otthoni konfliktusokat, feszültséget.A szaksegítség volna a legjobb, de első lépésnek meg lehet próbálni keresni valakit a környezetedben, akiben meg tudnál bízni, akivel megoszthatnád a problémát őszintén (akár egy tanár, barátnőd szülei, keresztszülő...stb.) Esetleg egy kollégiumi elhelyezés? A pszichológust pedig javaslom (akár a későbbiekben is), hogy feldolgozásra kerülhessenek a veled történtek. Illetve ha attól félsz, hogy a szakemberek nem hinnének neked, mivel édesanyád is hasonló helyen dolgozik, a pszichológus segítségét is kérheted, hogy vegye fel a kapcsolatot a gyermekjóléti szolgálattal.

Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Hirdetések