Bántalmazás
2017.10.22.
Tisztelt Szakértők!
Mindent ott kezdek, hogy kiskoromban gyakran állítottak hideg zuhany alá, ha viselkedésem hisztisnek vélték, majd állítottak ki vizes ruhákban az ajtó elé, s kizártak. A főzőkanállal verés, marás, tépés szinte mindennapos volt. Aztán elváltak szüleim 8-9 éves koromban. Ekkor szünetelt minden, majd 13 éves koromban anyám újrakezdett mindent. 16 vagyok, s azóta is folyton üvöltözés, lelki bántalmazás, érzelmi zsarolás megy otthon, mellé egy kis veréssel is. Gyakran támad ràm anyám, mondván, hogy "Amíg Ő ad nekem zabálni, addig be kell tartsam a szabályait", ill. "Minden rám költött pénz hiábavaló, s védekeznie kellett volna, mikor megfogantam" - ilyenkor ököllel üt, ahol csak tud, karmolja az arcom, tépi a hajam, rúg. Ám maradandó (fizikális) nyoma nem marad - sajnos, mert úgy más is észrevehetné mi folyik itthon. Mások előtt anyukám előadja, hogy legjobb barátnői kapcsolatunk van, s hogy én a "húga vagyok", itthon meg folyamatos a stressz, feszültség. Családsegítő gyermekjólét, ill. gyámügy segítségét nem szívesen kérném, hisz anyámnak is ez a szakmája, valamint nekem is megalázó. Megvárni a nagykorúságomat, s kivárni, míg elköltözök nem tudom már - lelkileg egyre gyengülök, a fizikai fájdalmak nem is érdekelnek. Pszichológushoz egy egészen kevés ideig jártam, majd onnan is eltiltott anyukám, mikor kimondta a pszichológus, hogy nálunk bántalmazás folyik, s családterápiát javasolt. Félek, hogy mentálisan negatív hatással van ez rám, s legnagyobb félelmem, hogy én egy kicsit is tovább viszek ebből a családi mintából. Félek. Mit tudok tenni, milyen lehetőségeim vannak?
Válaszát előre is köszönöm!
Mindent ott kezdek, hogy kiskoromban gyakran állítottak hideg zuhany alá, ha viselkedésem hisztisnek vélték, majd állítottak ki vizes ruhákban az ajtó elé, s kizártak. A főzőkanállal verés, marás, tépés szinte mindennapos volt. Aztán elváltak szüleim 8-9 éves koromban. Ekkor szünetelt minden, majd 13 éves koromban anyám újrakezdett mindent. 16 vagyok, s azóta is folyton üvöltözés, lelki bántalmazás, érzelmi zsarolás megy otthon, mellé egy kis veréssel is. Gyakran támad ràm anyám, mondván, hogy "Amíg Ő ad nekem zabálni, addig be kell tartsam a szabályait", ill. "Minden rám költött pénz hiábavaló, s védekeznie kellett volna, mikor megfogantam" - ilyenkor ököllel üt, ahol csak tud, karmolja az arcom, tépi a hajam, rúg. Ám maradandó (fizikális) nyoma nem marad - sajnos, mert úgy más is észrevehetné mi folyik itthon. Mások előtt anyukám előadja, hogy legjobb barátnői kapcsolatunk van, s hogy én a "húga vagyok", itthon meg folyamatos a stressz, feszültség. Családsegítő gyermekjólét, ill. gyámügy segítségét nem szívesen kérném, hisz anyámnak is ez a szakmája, valamint nekem is megalázó. Megvárni a nagykorúságomat, s kivárni, míg elköltözök nem tudom már - lelkileg egyre gyengülök, a fizikai fájdalmak nem is érdekelnek. Pszichológushoz egy egészen kevés ideig jártam, majd onnan is eltiltott anyukám, mikor kimondta a pszichológus, hogy nálunk bántalmazás folyik, s családterápiát javasolt. Félek, hogy mentálisan negatív hatással van ez rám, s legnagyobb félelmem, hogy én egy kicsit is tovább viszek ebből a családi mintából. Félek. Mit tudok tenni, milyen lehetőségeim vannak?
Válaszát előre is köszönöm!
Szakértőnk válasza a Bántalmazás kérdésre
Kedves Levélíró! A gyermekkori élmények hatással vannak a felnőttkorra, de a negatív hatásokból is lehet erényt kovácsolni: azaz ha te fel tudod dolgozni a veled történteket, akkor minden esélyed megvan egy egészséges családra, lehetsz nagyon jó anyja majd a gyermekeidnek. Azonban nyilván az volna az ideális, ha meg lehetne szüntetni a jelent helyzetet, vagy legalábbis enyhíteni az otthoni konfliktusokat, feszültséget.A szaksegítség volna a legjobb, de első lépésnek meg lehet próbálni keresni valakit a környezetedben, akiben meg tudnál bízni, akivel megoszthatnád a problémát őszintén (akár egy tanár, barátnőd szülei, keresztszülő...stb.) Esetleg egy kollégiumi elhelyezés? A pszichológust pedig javaslom (akár a későbbiekben is), hogy feldolgozásra kerülhessenek a veled történtek. Illetve ha attól félsz, hogy a szakemberek nem hinnének neked, mivel édesanyád is hasonló helyen dolgozik, a pszichológus segítségét is kérheted, hogy vegye fel a kapcsolatot a gyermekjóléti szolgálattal.
