/ Szakertő válaszol / Lelki problémák / Mit lehet ez ellen tenni?
  

Mit lehet ez ellen tenni?

ora 2013-10-26 21:43:33
A problémám az, hogy manapság összecsapnak a fejem fölött a hullámok, amik eléggé megviselnek.
Gyermekkoromban mindig a szüleimen lógtam, ők voltak számomra a mindenség. Aztán ahogy cseperedtem, apámon egyre jobban kijöttek az alkoholista hajlamok (kb 10-11 éves lehettem). Szinte minden nap részegen jött haza, folyamatosan szidott, hogy mekkora egy hájas disznó vagyok, elvette előlem a kaját, hogy ne egyek annyit, szóval sokszor elmenekültem előle, mert szinte mindenben belém kötött, és lenézett, miközben a társasági életem sem volt a toppon. Nem voltak barátaim, valahogy egyik csoportba sem tudtam beilleszkedni, akármennyire is próbálkoztam folyamatosan csak gúnyolódást és szidást kaptam, és azt hiszem erre vezethető vissza, hogy sajna elég súlyos önértékelési problémáim vannak.
Sokat menekültem el itthonról nagymamámhoz, mivel anyám napi 12 órát talpalt ( virágot árul egy piacon, és szinte sosem volt szabadnapja) ezért nem nagyon tudott azzal foglalkozni, hogy az apám mennyire bánt engem lelkiekben. A dolgot csak tetézte, hogy bátyám ahol tudott, ott tett keresztbe nekem, teljesen különbözőek vagyunk, de majd erre később térek rá.
A dolog ugyan így haladt, miközben próbáltam az általam istenített szülőknek megfelelni. Rá nemsokára kiderült, hogy apám megcsalta anyámat, szóval szinte egész héten veszekedések sora volt várható. Apám ugyan úgy részegen jött haza munka után, igaz nem ütött meg senkit, de volt rá példa, hogy a földhöz csapta a tányérokat, a kávéfőzőt a tv-be, stb.
Az évek teltek ugyan így, majd elérkeztem a gimnáziumi időszakomhoz. A kilencedik évem nem sikerült valami fényesen, év végén történelemből és matekból megbuktattak (pótvizsgán sikerült átmennem, de a matek azóta sem megy.) Természetesen én voltam a szar szemét alak, aki hülye ahhoz, hogy megértse a matematikát (általánosban sem voltam túl fényes belőle.) Az új osztályba sem sikerült valami jól beilleszkednem. Volt egy pár csaj, akivel összebarátkoztam, de az egyikről kiderült, hogy egy kis számító szemétláda, aki folyamatosan keverte alattam a szart. Senkiről nem mondtam semmi véleményt, ő meg elterjesztette, hogy én x személy ellen bizonyos "anti-klubbokat" nyitok (megjegyzem az osztályon kívül senkit nem ismertem, nem is beszéltem 3 emberen kívül senkivel) amit természetes az "alfanőstények" be is vettek, ezért hát 2-3 hónapig én ki is lettem közösítve, bár úgy ahogy helyre tudtam hozni, de lelkileg ez is megviselt.
Az otthoniak kezdtek változni, 10. osztályom közepén anyám megunta apámat, ezért kirakta a lakásból, hogy menjen a nőjéhez, "viszonylag" békeidőszak következett be, azt leszámítva, hogy néznem kellett este anyám pulzusát, mivel annyira fáradt volt már, hogy teljesen kétségbeesett. Minden nap sírt, és azzal fenyegetőzött, hogy felakasztja magát,vagy begyógyszerezi, de szerencsére ez az időszak is elmúlt.
Egy kisebb békeidőszak következett utána, semleges viszonyt alakítottam ki az osztállyal. Volt pár barátnőm, különösképp egy, akinek mindent elmondtam, a barátaimnak próbáltam segíteni, amiben tudtam. Miközben az iskola utáni életem abból állt, hogy gépen olvastam cikkeket, történeteket.
Időközben anyám összeismerkedett egy férfivel, aki elég hamar ideköltözött, már egy éve itt van, és szinte semmi probléma nem volt vele. Eljár dolgozni, megcsinálja a házimunkákat, és látszik, hogy szereti anyámat.
Időközben én is megismerkedtem egy fiúval, akivel jelenleg is együtt vagyok, szerencsére ő gyógyír a "sebeimre."
A 11. osztályom után kezdett feltűnni, hogy a "barátaim" egyre jobban hagynak figyelmen kívül, miközben én nem is nagyon változtam. Próbáltam velük közös programokat csinálni hétvégente, vagy suli után, de a folyamatos elutasításon kívül semmit nem kaptam, így végül feladtam, úgy voltam velük, hogy ha számítok nekik, akkor majd keresnek. Hát nem így lett, szóval barát nélkül maradtam.
A 12. évem elején megpróbáltam még egy utolsó nyögvenyelős "akciót" hogy legalább az egyikkel újra összebarátkozhassak, de akármilyen témával álltam elő, látványosan elunta az egészet, végérvényesen feladtam, de közben elég kétszínű dolgok is derültek ki róluk. Hazugságok,(az egyik folyamatosan provokál.) Stb..
Mostanában igyekszek jól tanulni, bár a barátomon kívül végül nem maradt senkim. Anyámmal és nevelőapámmal jó a viszonyom, viszont a fáradtság miatt ők nem igazán törődnek a mentális egészségemmel, de ez valamilyen szinten megérthető.
Barátaim egyáltalán nincsenek, és nem tudom, hogy miért. Én próbálok mindenkivel normálisan beszélni, és azt hiszem azt kijelenthetem, hogy könnyen kijövök az emberekkel, de hosszútávon valahogy mindig rám lesz felejtve. Persze a barátom mindenben támogat, mellettem van, amikor tud, de mivel távkapcsolatban vagyunk, csak hétvégénként tudunk találkozni, bár ez igazából nem is probléma. A baj csak az, hogy magányosnak érzem magam, ami szinte folyamatosan gyötör. Hiányzik, hogy egy barátnővel elmenjek szórakozni, meg az ehhez hasonló baráti dolgok.
Bátyám utálta apámat gyermekkorában, őt sokkal jobban piszkálta, mint engem, de mióta ő lelépett itthonról, számára ő az isten. Nem érdekli, hogy apám le se sz*rja, minden hazugságát elhiszi neki, miközben apai ágon lévő nagymamám anyámat terrorizálja lelkileg, hogy milyen egy hálátlan k**va.
Engem pedig bátyám terrorizál. Nem hagy nekem életteret, folyamatosan beszólogat nekem, elvárja, hogy tiszteljem és hogy szépen beszéljek vele, amit ha akarnék sem tudnék megtenni, mivel úgy bánik velem, mint egy rühes kutyával. A koszos lábát majdnem a számba nyomja, aztán ha szólok neki, hogy ne parasztkodjon, elkezd ütögetni, hogy én szépen beszéljek vele, mert hogy ő jól bánik velem.
Ez csak egy példa volt, tudnék még mesélni, de azt hiszem, hogy ennyi is elég. : )
Nem mondanám, hogy túlhajszolom magam, viszont szinte állandóan fáradt vagyok, és a szokásosnál hamarabb kapom fel a vizet, amit utólag mindig megbánok, és manapság egyre jobban érzem azt, (akármilyen furcsán hangzik is) hogy rossz időben és rossz helyre születtem. Nem találom a helyem, mintha a szívem folyamatosan elvágyódna valami lehetetlen helyre.
Falun lakok, ezért ilyen kiruccanásokra sem nagyon van lehetőségem, meg igazából valamiért ha sok ember közelében vagyok, feszengve, kényelmetlenül érzem magam, olykor-olykor még a hányinger is megkörnyékez, a szórakozóhelyek meg nem is az én szakterületem közé tartoznak.
A barátommal beszélgettem erről, szerinte fel kellene keresnem egy pszichológust, de valamiért az én szememben túlságosan manipulatívnak tűnnek, úgyhogy ezt annyira én nem szeretném.
Hát, lényegében ennyi lenne, nagyon sajnálom, hogy ilyen hosszúra sikeredett, csak próbáltam nem kihagyni "talán" fontos dolgokat.
Még leszögezném, hogy nem önsajnáltatás céljából koptattam le a billentyűzetet, érdekelne mások véleménye, hogy mit kellene tennem annak érdekében, hogy ne érezzem magam ilyen nyomorultul.

Szakértőnk válasza a Mit lehet ez ellen tenni? kérdésre

Kedves Levélíró!

Elég sok negatív dolog történt veled a múltban, ami rombolta az önértékelésedet és negatív irányba billenthette a világról és az emberekről kialakított képedet. Szerintem a legfontosabb az, hogy ezeken túl tudjál lépni úgy, hogy ne befolyásolják a jelenlegi és jövőbeli működésedet, valamint ne befolyásolják azt, hogy milyennek látod a világot! Például ne alapból azt gondold, hogy nem szeretnek veled lenni azok, akikkel ismerkedni próbálsz vagy ne az ugorjon be újra és újra, hogy nem tudsz megfelelni. Van sok pozitív lehetőség is az életben, csak vedd észre őket!!! Biztos vagyok benne, hogy egy jó fej, szerethető emberke vagy, aki rengeteg mindenben jó. Keress olyan embereket magad köré, akik ugyanúgy veled akarnak lenni, mint te ővelük! Próbálj meg lépésenként elindulni afelé az élet felé, amit élni vágysz, indulva abból, amiben éppen benne vagy! Csinálj olyasmiket, amiket szeretsz és hosszabb távon is jó érzéssel töltenek és igyekezz olyan elérhető célokat kitűzni, melyek közelebb visznek ahhoz, hogy jobban érezd magad! Tervezgesd a jövődet, találj magadnak hobbit, nézz körül másfelé is, hátha ráakadsz olyasvalakire, akivel jól érzed magad!

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések