Mit tegyek?

ora 2013-03-12 11:40:02
Második osztályos gimnazista vagyok. Sajnos nem vettek fel a választott iskolába, így másik városban kell élnem, és csak hétvégenként utazom haza. Az első osztály nagyon rossz. Minden nap sírtam, haza akartam menni. Egyfolytában honvágyam volt és folyton lebetegedtem. Rájöttem, hogy legtöbbször csak kényszerbetegség volt, csak hogy valami ok miatt hazamehessek. Vannak barátom és nagyon szeretem őket, de valahogy nem tudok előttük annyira megnyílni, hogy ilyen beszélgessünk. Jó kapcsolatban vagyok a házi nénimmel, de neki sem merem elmondani. A szüleimnek azért nem akarok elmondani, mert tudom, hogy akkor ők is rosszul érteznék magukat és az otthoni barátaimnak is ezért nem szeretném elmondani. Úgy gondoltam, hogy talán egy idegen könnyebben meg tudnék nyílni, ezért gondoltam az orvosra természetesen. Félek, hogy hülyének fog nézni, de egyszerűen én ezt már nem bírom tovább. Nagyon szükségem van a szüleimre, nem tudom így élni.

Szakértőnk válasza a Mit tegyek? kérdésre

Kedves Levélíró!

Számomra meglehetősen magányos dolognak tűnik, ha valaki egyedül marad a problémáival. Azt javasolnám, ne tartsd magadban, hogy honvágyad van! Nincs benne semmi ciki, biztos vagyok benne, hogy senki sem nézne hülyének miatta. Valószínűleg azoknak is hiányzol, akiktől most távolabb kerültél és biztos vagyok benne, hogy sokan mások is küzdenek honvággyal a tiédhez hasonló helyzetben. Talán megpróbálhatnád tudatosítani magadban, hogy attól, hogy jól érzed magad a szüleidtől kicsit távolabb, ők ugyanúgy ott lesznek neked és a kapcsolatotok is ugyanolyan szoros maradhat. Próbálj kicsit nyitni az új barátaid felé is és az otthonmaradottak felé is azzal, hogy közelebb engeded őket a valós érzéseidhez. Talán így kevésbé éreznéd magad egyedül, kevésbé szenvednél az otthonodtól távolabb! Talán még jól is érezhetnéd magad azokban az időszakokban, amíg az iskola miatt nem a szüleiddel vagy!

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések