Ez a téma sokakat foglalkoztat, annak ellenére (vagy talán éppen azért), hogy szinte semmi biztosat nem tudunk. Akármilyen fejlett is legyen a technológia, csak találgatni tudunk.

Viszont, ha így folytatjuk a határokat nem ismerő környezetrombolást, lehet, hogy gyermekeink, unokáink számára az élet nem lesz olyan fényes. A tudósok ugyanis rémisztő jövőképekkel "ijesztgetik" az embereket. Minden faj fejlődésében több tényező is szerepet játszik, így egyetlen élőlény jövőjét sem lehet előre megjósolni.

Az emberiség jelenleg benépesíti a Földet, de idővel minden faj átalakul (mint azt a Homo Sapiens is tette) néhány kihal, s ez alól az ember sem lehet kivétel. Ha kihalunk, rengeteg élőhelyet hagyunk más jövőbeni fajok számára. Ezek a fajok egyre jobban fognak különbözni a maiaktól, bár megőrzik az alapvető tulajdonságaikat.

Az ember már sok faj kihalását okozta a régmúltban és az utóbbi években egyaránt. A 10 000 évvel ezelőtt élt nagyemlősök - köztük talán elsőként az óriáslajhár - kipusztulását valószínűleg az ember segítette elő. S mivel az emberi civilizáció sok állat élőhelyét tönkreteszi, a kihalás üteme azóta egyre gyorsabb. Ha azonban az emberiség hal ki, akkor valószínűleg a most ritkábbnak számító nagy állatok, tigrisek, elefántok, farkasok fognak elszaporodni. Egyre gyakrabban találkoznak majd egymással, és birtokba veszik az elhagyott élőhelyeket. Néhány millió év múlva másfajta élőlények töltik be az élővilág rendszerében utánunk maradó űrt.

Az emberi tevékenység jelentős hatást gyakorol az óceánok élővilágára is. Az olajszennyezések madarakat, halakat és part menti állatokat pusztítanak el, a túlhalászás miatt csökken a tőkehal-, hering- és lazacállomány. Több bálnafajt szintén a halászat veszélyeztet. Ha nem lesznek emberek, ezek a fajok újra elszaporodhatnak és újabb ragadozók számára kínálnak bőséges táplálékot, ezzel fenntartva a táplálékláncot. Évmilliók múlva döntő változások következhetnek be, néhány madár talán tökéletesen alkalmazkodik majd a tenger kínálta életfeltételekhez, még ha ez most elképzelhetetlennek tűnik is.

Az evolúciót a jövőben tartósan befolyásolni fogja a kontinentális lemezek mozgása. Az amerikai földrész például 200 millió éven belül találkozni fog az ázsiaival, és egy nagy szuperkontinens jön létre (persze lehet, hogy addigra már nem is lesz Föld). Hatalmas hegyek keletkeznek, a kontinens belsejében pedig óriási sivatagok jönnek létre, ezért sok állatfaj kihal, mások pedig alkalmazkodni kényszerülnek a rendkívül hideg vagy forró helyek életfeltételeihez. Ilyen változások már eddig is voltak és lesznek, mindaddig, amíg a Föld fennmarad.

Ezt a fennmaradást azonban az ember veszélyezteti: pusztító tevékenységeinkkel azt, amit a természet több milliárd év alatt felépített, elpusztítjuk. Bár sok szervezet alakult a környezetszennyezés megállítására, teljes mértékben történő leállítása elképzelhetetlen. A tudósok azt állítják, hogy ha most leállítanánk minden környezetszennyező tevékenységet, már akkor sem tudnánk megmenteni a Földet a végső pusztulástól. A környezetszennyezés mérséklése szerintem egyfajta „időhúzás”.

Végül is minden elpusztul egyszer, - valószínűleg a Föld is - de ne mi legyünk azok, akik elpusztítjuk! Az valószínű, hogy néhány milliárd éven belül megszűnik a Földön az élet. A Nap kitágul, és eléget minden bolygót. Bármilyen lények élnek majd a Földön, lételemük az alkalmazkodás lesz, hiszen alkalmazkodniuk kell a Föld által kínált feltételekhez. Minket is az alkalmazkodás tett azzá, akik ma vagyunk, és ez fogja utódainkat is túlélővé tenni.

(Sz.D.L.)