édességfogyasztás
#Táplálkozás

Agresszióra hajlamos csokizabálók

2009.11.05.
1 perces olvasási idő

A szülők többsége – ki elveihez, ki pénztárcájához mérten – különböző gyakorisággal ad gyermekeinek csokoládét, amely nem csak az apróságok kedélyállapotára (rövid távon), testsúlyának alakulására és fogsorának állapotára (utóbbi kettő hosszabb távon) hathat ki, hanem arra is, hogy felnőttkorában mennyire lesz hajlamos az agresszióra.

Aki gyermekkorában majdnem minden nap fogyaszt édességet, a későbbiek során hajlamosabb lehet az agresszióra – hangzik egy aktuális brit tanulmány megállapítása.

A nagy-britanniai Cardiff Egyetem pszichológusai legutóbbi kutatásukban arra a megállapításra jutottak, hogy az agresszívebb felnőttek nagy arányban kaptak gyermekkorukban napi rendszerességgel édességet.

A Simon Moore vezette kutatócsoport összesen 17 ezer 500 felnőtt statisztikai adatait elemezték ki, amelyek még egy ’70-es években kezdődő, hosszú távú kutatásból álltak rendelkezésükre. A tudósok a statisztikai adatok feldolgozása mellett a résztvevők társas viselkedését is megvizsgálták, s összevetették azzal az adattal, hogy a jelenleg 34 éves felnőttek 10 éves korukban mennyi édességet fogyasztottak.

Moore és kollégái megállapították, hogy az „agresszióra nagyon hajlamos” kategóriába sorolt felnőttek 69 százaléka fogyasztott gyermekként napi rendszerességgel csokit, bonbont, vagy hasonló édességet.

Nem tudsz várni?

Az „egyáltalán nem agresszív” elnevezésű, szintén 34 éves felnőttekből álló kontrollcsoport tagjai között ezzel szemben 42 százalékot tett ki a naponta édességet nassolók aránya. A tudósok az eredmények alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermekek között sokan vannak olyanok, akik nem képesek megtanulni, hogy az édes jutalmazást (ahogy a kutatók fogalmaznak) is ki kell tudják várni.

„Az, hogy egyesek képtelenek várni igényeik kielégítésére azt eredményezheti, hogy nagyon impulzívan reagálnak bizonyos helyzetekben. Ez agresszió formájában is testet ölthet, amely a bűnözéssel is összefügg” – mondja Moore tanulmánya megállapításáról, amely a „British Journal of Psychiatry” című tudományos szaklap októberi számában jelent meg.

(WEBBeteg)