/ DROG, CIGI, ALKOHOL / Nem vagyok függő, csak sz...
  2015-07-31

Nem vagyok függő, csak szeretem a füvet

A szerkesztőségünkbe érkezett egy levél, amelyben egy tizenéves leírja történetét. Hogyan kezdődött a viszonya a fűvel, hogyan vált rendszeres használóvá. Konkrét kérdést nem tett fel nekünk, de leírja, hogy ő magát nem tekinti függőnek, mert rendelkezik akaraterővel, ha úgy adódna, le tudna állni. Biztos?

„Valami megváltozott, egy olyan valami, amit úgy hívnak, a lélek. A lelkemet úgy mond, eladtam az ördögnek.” Így ír a marihuána használata utáni változásokról a hozzánk forduló kamasz, aki úgy érzi: a spangli az ördög játékszere.

- hirdetések -

„Le tudnék mondani róla, csak nekem így a jó. Nem vagyok függő vagy valami hasonló, mert az teljesen más dolog. A függőség nem itt kezdődik. Ha függő lennék, már itthonról eladtam és elloptam volna mindent. De van még akaraterőm, sőt ez mindig is meglesz” – hangsúlyozza a srác.

Kedves KamaszPanasz!

Lehet, hogy hülyeség volt az egész, de nem számít, már nem, ennek így kellett alakulnia. Emlékszem, kb. 3 éve volt már. Eljött az a nap, amikor a legjobb haveromék úgy döntöttek, hogy visszaköltöznek Miskolcra. Elmentünk délután kutyát sétáltatni a városba és megbeszéltük, hogy csinálunk egy utolsó kisebb összejövetelt nálunk. Útközben valahogy előjött az a kérdés, hogy mi legyen akkor? Igyunk, vagy szívogassunk? Hát úgy voltam én is vele, hogy mind kettő jó lenne, mert hát csak az utolsó buli.

Másnap este megint jól alakult minden, összejött egy kis pénz nekem is, meg egy másik haveromnak, és azt mondtam: Ne vegyünk piát, minek? Vegyünk zöldet, jó lesz, hidd el! OK! Mindenki benne volt, akkor legyen úgy. Az a nap az életemben egy fordulópont volt, valami belém költözött, vagy én nem tudom, de más lett a világ és ugyanúgy az emberek is. Mai napig is szoktam szívogatni, van úgy, hogy folyamatosan, hónapokon keresztül, minden nap. Lemondani? Nem arról van szó. Le tudnék mondani, csak nekem így a jó. Más megissza, én elszívom. Ennyi. Nem vagyok függő vagy valami hasonló, mert az teljesen más. A függőség nem itt kezdődik. Ha függő lennék, már itthonról eladtam, meg elloptam volna mindent. De van még akaraterőm, sőt ez mindig is meglesz!

Elterelés?

Mikortól függőség?

Pető Csilla pszichológus kérdésünkre elmondta, hogy a marihuána esetében a lelki, szociális függőség után következik a fizikai függőség. Általában társaságban használják a füvet a fiatalok, egy jó buli keretében, nagyon fontos számukra a társas, közös élmény.

Akkor beszélhetünk függőségről, amikor a szerhasználó már elveszítette a kontrollt, kicsúszik az irányítás a kezéből, nem ő dönt, hanem az a bizonyos ördög.

Le akarnál szokni?

Fontos kérdés, hogy le akar-e szokni a használó, ezt magának kell eldöntenie. Sokat segíthetnek a drogambulancia szakemberei. Minden nagyobb városban található ilyen segítő intézmény, amely pszichiáter szakorvosi ellátással, egyéni és családterápiával, felvilágosítással, csoportos - önismereti, személyiségfejlesztő - foglalkozásokkal várja a betérőket. A kliensek adatait bizalmasan kezelik, nem adnak ki információkat a szülőknek, csak ha arra engedélyt adott a fiatal.

Bűncselekményt követsz el!

A rosszabb út a lebukás, ha szerhasználat közben elkapja a rendőrség a kamaszt. Biztosan nem árulunk el azzal újdonságot, hogy a kábítószer-fogyasztás Magyarországon bűncselekmény. Bár a „fogyasztás” kifejezés kikerült a törvényből, a megszerzés és a tartás változatlanul bűncselekmény maradt, gyakorlatilag lehetetlen úgy drogot fogyasztani, hogy azt előtte ne szerezze meg, vagy ne tartsa magánál az ember.

A levélíró az utcán füvezett a barátjával, nem otthon, a négy fal között. Tartott attól, hogy a szülei rájönnek, mit művel, azonban az utcán nagyobb a lebukás veszélye.

A rendőrnek joga van bárkit igazoltatni, gyanús viselkedés esetén a ruházatát és a csomagját átvizsgálni. Ha drogot, vagy akár csak egy használt pipát vagy fecskendőt találnak valakinél, akkor előállíthatják, házkutatást is tarthatnak nála, és büntetőeljárást indítanak ellene. A gyanúsított köteles szakértői – vizelet vagy/és vérvizsgálatnak alávetni magát.

A büntetés nagysága - elterelés vagy szabadságvesztés - többek között attól is függ, hogy milyen mennyiségű anyagot találtak a gyanúsítottnál, milyen mennyiségű droggal való visszaélést látott bizonyítottnak a bíróság.

„Egoprotézis”

Pető Csilla pszichológus azt mondja, hogy ha még az elején tart a fiatal, most kezdte el a drogozást, érdemes átgondolnia, mit szeretne pótolni a szerrel, mire kell az „egoprotézis”? Az is fontos kérdés, mit kell a szerért feláldoznia, munkát, szabadidőt, családot, barátokat?

Sokszor éppen a haverok nyomására kezd el drogozni a kamasz, mert ha nem teszi, nem lesz menő. A levélíró is említi az akaraterőt, amely nagyon fontos ebben az esetben. Tudni kell nemet mondani, ha eljön az ideje.

TA

Kedves Levélíró!

Leveled alkotás-jellegű, drámai hangvételű. Az olvasóban azt az érzést kelti, hogy valami nem jó történik majd, valami szinte visszavonhatatlan, amibe már csak beletörődni vágyik a sorok írója.

Kérdésed nincsen. A történet szerint jól van ez már úgy, ahogy van. Vajon miért motoszkál bennem mégis, hogy segítséget kérsz?

Kifejezetten keveset árulsz el magadról. Hány éves lehetsz, amikor „minden más errefelé élő gyerekről” írsz? És hol élhetsz?

Nem tudom, mi történt a barátságotokkal. A leveled alapján úgy képzelem, ez a számodra fontos barátság már leginkább ködbe vész. Van, hogy az élet veszteségeket hoz. Van, hogy ez annyira fáj, szinte elviselhetetlen. És van, hogy nem akarunk foglalkozni a veszteségeinkkel, mert már elég volt belőlük. És olyan is van, hogy inkább bulizunk egyet, ha elveszítünk valamit, vagy valakit – egy fontosat.

Azt írod, azon a napon „más lett a világ és ugyanúgy az emberek is”. A droghasználat valóban egy másik világba visz. Vajon mi hiányozhatott neked olyan nagyon ebből a világból, amit abban a másik világban megkaptál? Néha eszembe jut a drogfogyasztás lehetősége a gyerekeim kapcsán. Csak reménykedni tudok, hogy mindent megkaptak, megkapnak, ami megóvhatja őket a másik világba vágyástól, és attól, amit te úgy írsz le „a lelkemet eladtam az ördögnek”.

Ó, nagyon vékony a vonal, amit átlépve úgy érezhetjük, megleltük az igaz szeretőt, a boldogság földjét. Az ember meglepődve áll, hogy átért, és azt mondja: „Na, ezt nem gondoltam volna! Milyen könnyű volt, és mégis mennyire máshol vagyok.” És talán egészen sokáig tart, míg megszületik a következő mondat: „Nem gondoltam, hogy baj lesz belőle”.

Kedves Levélíró! Soraid alapján Te okos ember vagy. Talán már nem is annyira gyerek. És talán már függő, a betegséged belátásának hiányával. Talán csalódtál magadban, csalódtál a világban azon a napon, amikor „valami megváltozott, egy olyan valami, amit úgy hívnak, a lélek”. És talán úgy érzed, aznap nem voltál hűséges önmagadhoz. És talán inkább egy igazi szerelemre, egy igaz barátra vágynál e csalfa szerető, „a zöld” helyett. Vagy mégsem?

Én azt kívánom neked, hogy lelj örömöt valakiben, vagy valamiben, valami egészen evilági dologban, valami akkorát, hogy a jelenlegi „örömödet” felcserélhesd arra, s mondhasd, ez a zöldes történet a múlté! És azt is kívánom neked, hogy ehhez, ha szükséges, tudj segítséget kérni!

Üdvözlettel:

Javora Kitty, terápiás segítő, szegedi Ifjúsági Drogcentrum

Hol kérhetsz segítséget?