/ BETEGSÉGEK / Az irritábilis bél-szindr...
  2018-10-11

Az irritábilis bél-szindróma

A legtöbben tapasztaltuk már, hogy egy-egy vizsgát, állásinterjút vagy valamilyen fontos eseményt megelőzően felborul a táplálkozásunk és az emésztésünk.

Vannak stresszevők, akik valamilyen étellel próbálják oldani a feszültségüket, illetve olyanok is, akik gombócot éreznek a gyomrukban, emiatt semmilyen ételt nem kívánnak és inkább nem esznek, mert csak rosszul lennének tőle. Ha valaki képes megőrizni a kontrollt a táplálkozása felett, akkor is jelentkezhetnek problémák. A stressz hatására fellépő alhasi fájdalom és hasmenés szinte univerzális jelenség.

Mint minden szervünk, az emésztőrendszer is összeköttetésben áll az agyunkkal, az úgynevezett agy-bél tengely működésével magyarázhatók a stressz és szorongás általános bélrendszeri következményei. Ha a központi idegrendszer és az enterális idegrendszer közötti szabályozás „elromlik”, az krónikus vagy visszatérő gasztrointesztinális (emésztőrendszeri) tüneteket okozhat, melyek hátterében nem található strukturális vagy biokémiai elváltozás.

- hirdetések -

Az irritábilis bél-szindróma a funkcionális bélbetegségek közé tartozik. Biológiai, pszichológiai és szociális faktorok kölcsönhatásának eredménye, nincs rá általános orvosi gyógymód. Az érintettek számos nehézséggel találkoznak a mindennapok során: az emésztőrendszeri diszkomfort mellett jelentős érzelmi distresszt élnek át, valamint gyakran társul egyéb funkcionális kórképekhez vagy pszichológiai rendellenességekhez. A lakosság 10-20 %-át érinti, előfordulása két-háromszor gyakoribb nők körében. Bármely életkorban jelentkezhet, de leggyakrabban a munkaképes korúakat érinti. Hatékony orvosi kezelés hiányában előtérbe kerülnek a bio-pszicho-szociális modellre épülő pszichoterápiás eljárások, az érintettek jelentős része (kb. 70 %-a) azonban megfelelő ellátás nélkül marad.

A betegség fizikai jellemzői:

Az IBS diagnózisa az ún. római kritériumok (1988) alapján:

  1. Legalább 3 hónapja folyamatosan vagy szakaszosan jelentkező, organikus ok nélküli hasi fájdalom vagy diszkomfortérzés van jelen, ami a székletürítés után enyhül, és a székletürítés gyakoriságának vagy konzisztenciájának megváltozásával társul.
  2. A székletürítés rendszertelen mintázata az időszak minimum 25 %-ában fennáll, és az előzőleg bemutatott tünetek mellett, az alábbi kiegészítő tünetek közül legalább kettő jelen van:
  3. a korábbihoz képest megváltozott székletgyakoriság;
  4. a széklet megváltozott konzisztenciája;
  5. megváltozott székelés: erőltetés, sürgető székelés, vagy inkomplett kiürülés érzete;
  6. nyákos széklet, ill. nyákürítés;
  7. puffadás vagy hasi feszülés érzése.

Az említett tünetek jelentkezésétől függően a betegség négy típusát különböztetjük meg: domináns hasi fájdalommal járó, hasmenéses, székrekedéses és kevert típus.

A jelenlegi orvosi kezelés továbbá három csoportra osztja a betegeket a súlyosság és az életre gyakorolt hatás alapján. Enyhe IBS a betegek 70%-át érinti, ilyenkor nincs észlelhető pszichológiai vagy pszichiátriai zavar, a tünetek epizodikusak, és az életvitelt nem befolyásolják erősen. Középsúlyos IBS a betegek kb. 25%-ánál azonosítható, mely pszichológiai és pszichiátriai abnormalitásokkal jár együtt, és az életvitel is gátolt a tünetek miatt. Ők már többnyire kérnek szakorvosi segítséget. Súlyos IBS a betegek 5%-ánál jelentkezik, mely jól látható pszichológiai és pszichiátriai zavarokkal társul.

(Szerző: Dervalics Dóra)