Tizenhárom éves öcsém gyógyszereket szed depresszió és figyelemhiányosság (ADD) ellen. Nekem úgy rémlik, mielőtt elkezdte szedni őket, sose volt depressziós.

Három hónapja, amióta ezeket a gyógyszereket szedi, folyton rosszkedvű, és az egereket itatja. Annyira aggódom miatta. A szüleim szentül hisznek a gyógyszerekben és az orvosban, mert azóta, hogy szedi őket, javultak az osztályzatai.

Gyakorlatilag én neveltem fel az öcsém. Jobban ismerem őt, mint a szüleim. Napokat, éjszakákat töltök vele, hogy rájöjjek, mitől van ilyen súlyos depressziója, és miért ilyen szörnyen kevés az önbizalma. Mit tegyek, ha a szüleim nem akarnak rám hallgatni?

Kedves Olvasónk!

A depresszió olyasfajta betegség, melyet sokan nem tudnak, vagy nem akarnak felismerni és beismerni, amikor valamilyen közeli hozzátartozójukról van szó. Talán ez történik a szüleid esetében is. Mindenesetre jó volna utánanézned, mennyire figyelnek oda az öcsédre az egészségügyi szakellátó gondozói:

Az orvos, aki a gyógyszereket felírta neki, folyamatosan figyelemmel kíséri-e az öcséd mentális egészségét? Vagy esetleg egy másik képzett szakember? Jár-e az öcséd rendszeresen tanácsadásra vagy terapeutához?

A depresszió és a figyelemhiányos zavar (ADD), illetve a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) ellen szedett gyógyszereknek gyakorta vannak káros mellékhatásai, de az adagolt mennyiség módosításával, esetleg más gyógyszerekre való áttéréssel elérhető kedvezőbb hatás. A gyógyszeres kezelés és tanácsadás együtt sokszor hatékonyabb, mint a gyógyszerek önmagukban.

Bár te állsz a legközelebb az öcsédhez, nagyon fontos volna kikérni egy szakember véleményét is, aki segítene neked tisztán látni, milyen egészségügyi problémája is van voltaképpen.

Alább következik néhány megfontolásra érdemes kérdés és ötlet:
Beszéltél-e bizalmasan az öcséddel arról, hogyan is érez? Mitől van rossz kedve, és miért sír? Vannak-e jobb napjai az iskolában? Tapasztalt-e valamilyen változást – jót vagy rosszat -, amióta elkezdte szedni az új gyógyszereket? A tizenhárom éves kor elég nehéz tud lenni; ugyanakkor a túlzott lehangoltság és sírósság nem normális dolog.

Mi lehet még az oka az öcséd depressziójának? Azt mondod, gyakorlatilag te nevelted fel őt. Ténylegesen mennyi időt és figyelmet szenteltek a szüleid az öcsédnek azelőtt? És most? Látsz-e esélyt arra, hogy a családon belül megtanácskozzátok a dolgot?

Miután alaposan felmérted a helyzetet, megpróbálhatsz újra beszélni a szüleiddel. Ha korábban nem volt ilyen beszélgetésetek, mondd meg nekik, hogy szeretnéd, ha hármasban leülnétek beszélgetni egy kicsit. Nyugodtan fejtsd ki nekik az álláspontodat, és kérdezd meg tőlük, ők hogyan látják a jövőt. Tudasd velük, miért aggódsz annyira. Igyekezz arra összpontosítani, miképp segíthetnétek az öcséden.

Ha közömbösen fogadnák mindazt, amit elmondtál, nincs más hátra, mint más lehetőségeket fontolóra venni az öcséd megsegítése érdekében. Ki az, aki meghallgathat téged? A család valamelyik közeli barátja vagy egy rokonod? Egy tanácsadó vagy egy tanár az öcséd iskolájából? Attól függően kérj tőlük tanácsot, miképp látják az öcséd helyzetét és/vagy hogyan vélekednek a szüleidről.

Talán úgy érzed, egyedül téged aggaszt az öcséd sorsa, de tudnod kell, hogy biztosan vannak mások is, akiket nem hagy érzéketlenül. Néha csak arról van szó, hogy nem tudják, mi történik. S mindeközben arra is szakíts időt, hogy magaddal törődj. Ahhoz, hogy erős maradj és segíthess az öcsédnek, talán nem ártana, ha te is felkeresnél egy tanácsadót, hogy kibeszéld magad.

(Ő.B.)