Magammal beszélgetés
2014.11.08.
Tisztelt szakértő!
Mostanában egyre gyakrabban veszem észre, hogy magammal beszélgetek, otthon, utcán, bárhol. Mostanában ez már odáig fajult, hogy gesztikulálok is, miközben magammal beszélgetek. Sétálok az utcán és egyszer csak azt veszem észre, hogy rázom a kezem. Ez normális? Ha nem mitől alakulhatott ki nálam ez a szokás? Esetleg hogyan tudnék róla leszokni?
Tisztelettel:
19/L
Mostanában egyre gyakrabban veszem észre, hogy magammal beszélgetek, otthon, utcán, bárhol. Mostanában ez már odáig fajult, hogy gesztikulálok is, miközben magammal beszélgetek. Sétálok az utcán és egyszer csak azt veszem észre, hogy rázom a kezem. Ez normális? Ha nem mitől alakulhatott ki nálam ez a szokás? Esetleg hogyan tudnék róla leszokni?
Tisztelettel:
19/L
Szakértőnk válasza a Magammal beszélgetés kérdésre
Kedves Kérdező!
Az egy természetes dolog, hogy az ember önmagához intéz szavakat, ezek gyakoriak. Pl."de béna vagyok" vagy "menni fog, tudom" stb. Ezek egy belső diskurzusok önmagunkkal. Ezek olykor kívülről furcsának tűnhetnek. Azért fordul elő, mert a belső párbeszéd a bizonytalanságot eloszlatja, egyfajta önmegerősítést, önszuggesztiót nyújt. Leszokni le lehet róla, ha nem akarja, hogy más is lássa ezt a folyamatot, próbáljon kevésbé ömagába fordulni.
A probléma akkor szokott előjönni, ha ezek a belső hangok úgy kezdenek el viselkedni, mintha öntől függetlenek lennének, mintha iránythatatlanul törnének Önre a gondolatok. Ha ez a helyzet, akkor forduljon pszichiáter szakorvoshoz.
Minden jót!
