Hogy szabaduljak ki?

Üdv! 16 éves vagyok és a problémám az anyukámmal van. 7 éves voltam amikor apukám meghalt és azóta anya túlzottan félt mindentől és mindenkitől. Soha nem enged el egyedül sehova, mindig csak úgy ha jön velem egy felnőtt, vagy ő jön velem. Nem sétálgathatok egyedül az utcán, szerinte veszélyes. Ennek hatására az osztálytársaim kiröhögnek, nincsenek barátaim egyáltalán, egyedül vagyok. A fiú akibe szerelmes vagyok rám se néz, a lány aki a példaképem konfliktusba került anyával mert anya szerint rossz példát mutat nekem, és letámadta szegényt. A lány egyébként vagány mint személyiségben mint kinézetben és szabad. Olyan szabad amilyen szabad és soha nem voltam. Nem dönthetek arról mit veszek fel, anya dönti el és csak olyan ruhákat hajlandó "rám adni" ami szerinte is elfogadható. Na igen, csak ezek a ruhák nem a mai divatnak megfelelőek, nevetségesek, emiatt is kinevet szinte mindenki.
Sokszor szorongok, félek az emberektől, a véleményüktől, és nem tudom hogy lehet ez jobb. Ha bántanak vagy valaki kicsit felemeli a hangját egyből sírni kezdek nem bírom a feszültséget.
Mit tehetnék hogy anya engedjen egy kicsit? Mert ha szóba hozom neki hogy hadd menjek el kicsit sétálni vagy a sulis bulira egyből leszid hogy ezt hogy gondolom, én ilyen helyekre nem járhatok, menjek tanulni. Semmit nem enged meg.
Miért félek ennyire az emberektől? Félek lassan beleőrülök ebbe, nem bírom tovább.