Fulladásérzés
2017.03.15.
Tisztelt Doktornő!
17 éves fiú vagyok, az egész még akkor kezdődött, amikor 8 éves voltam. 2008 elején elkaptam egy hányós-hasmenéses vírust, ami elmúlt ugyan, de nem sokkal később napi szinten el kezdett fájni a hasam. A szüleim elvittek vérvételre majd hasi ultrahangra, ott megállapították, hogy kicsit be vannak duzzadva a hasamnál a nyirokcsomók, de azt mondták, ez nem komoly. Ha jól emlékszem szedtem egy ideig Normafloret, aztán elmúlt. A következő évben, vagy még talán ugyanazon év végén néha fulladásérzés tört rám, jellemzően esténként, de egy idő után ez is elmúlt.
Majd egy évvel később valami oknál fogfa elkezdtem magam folytogatni, amit az elején még úgymond "szórakozásból" csináltam, aztán a végén már inkább kényszeressé vált. Egy ideig nem szóltam róla a szüleimnek, aztán egy idő után megtettem, és ez végülis segített ebből kigyógyulnom. Aztán 2011-ben visszatért a hasfájás, bár igazából nem is hasfájás volt, hanem hányinger. Minden nap, jellemzően evés után émelyegtem, ezért akkoriban nem is ettem sokat. Ezenkívül 2-3 hetente hascsikarás is rám tört, hasmenésnek nem nevezném, mert bár az állaga olyan volt, de csak egyszer-kétszer kellett vécére mennem, szóval olyan nem volt, hogy egy napig rajta ültem. A szüleimnek nem szóltam a gondjaimról, elmúlni pedig úgy múlt el, hogy egyik nap megelégeltem, hogy minden nap rámtör a rosszul lét, ezért elhatároztam, hogy mostantól nem veszek tudomást az émelygésemról. Ez végülis bármilyen hihetetlen, segített. Valószínűleg csak lelki okai voltam, mert egy részt akkor voltam ötödikes, és az egy elég nehéz időszak volt számomra, másrészt szinte minden reggel úgy keltem fel, hogy féltem mikor tör rám a hányinger.
2011 őszétől egészen 2016 végéig teljesen jól voltam, hasfájásom csak nagyon ritkán volt, beteg sem nagyon voltam, jellemzően csak télen, akkor is csak annyi, hogy náthás lettem aztán belázasodtam. Aztán eljött 2016 december 20. Elkezdett fájni a torkom, aztán benáthásodtam, és hőemelkedésem is lett. Nem nagyon törődtem vele, mert ez telente elő szokott fordulni nálam. Mentem iskolába is, mert már csak két nap volt a szünetig, és gondoltam, azt már csak kibírom. Ki is bírtam, mire szünet lett már egész jól voltam, csak a nátha maradt. December 23-át és 24-ét, kihasználva a szünetet, számítógépezéssel töltöttem. Általában 2-3 órát szoktam, de mivel örültem a sok szabadidőnek, ezért ezen a két napon kb. 5-6 órát görnyedtem a gép előtt. Ennek, illetve annak, hogy utolsó napon az iskolában padokat cipeltettek velünk egy rendezvény miatt, és mivel nem vagyok túlságosan egy izmos, sportos alkat (183 cm magas vagyok, és 53 kg) valószínüleg megerőltettem magam, és elkezdett fájni a bal oldali kulcscsontom. Ezt 24-én ebéd közben vettem észre, mert akkor kezdett el fájni, és a továbbiakban is jellemzően evéskor fájt. Azt tudni kell, hogy a jobb oldali kulcscsontom egy kicsit jobban előre áll, és a bordáim nagy része is, ezzel is voltam már több orvosnál, de azt mondták, semmi komoly. Aztán szenteste, amikor az ünnepi vacsora és ajándékbontogatás után le ültem a tévé elé, akkor arra lettem figyelmes, hogy ha egy bizonyos felig fekvő pocícióban ülök, ahogy egyébként szoktam a kanapén, akkor valami el kezd a szivemtől balra le, úgy 10 centivel "mocorogni". Olyan érzés volt, mint amikor megerőlteti magát az ember, és az izom néha összehúzódik, csak ezt belül éreztem, és először meg is ijedtem, mert olyan ütemben rángatózott, mintha a szívem kezdett volna el gyorsabban verni, de a pulzusom közben teljesen normális maradt. A rángatózás csak bizonyos pozicióban jött elő, a kulcscsont fájdalom megmaradt. 26-án elmentem a körzeti orvosomhoz, ő a "mocorgással" nagyon nem törődott, viszont a kiálló kulcscsontom miatt elküldött röntgenre, ahol újra megállapították, hogy ez semmi különos, csak egyszerűen így fejlődött és kész. A rángatózás végül magától elmúlt.
December 27-én lefekvés előtt éreztem egy kis émelygést, de nem törődtem vele, mert gondoltam a csak a szokásos karácsonyi túlevés miatt van, de aztán éjszaka, nagyjából 1:30 körül arra keltem fel, hogy hánynom kell. Egészen 2008 óta nem kaptam el hányós vírust, és 2009 óta nem hánytam. Reggel 6 óráig, féloránkánt tört rám a hányás. Bármit ittam, az visszajött. Sajnos hányás csillapító gyógyszer nem volt otthon, de amint kinyitottak a patikák, anyukám elment, és vett Daedalont. A hányás elmúlt, viszont 2-3 napig maradt egy stabil 38°C körüli láz, aztán az is emúlt. Egy hétig mentem iskolába, aztán megint elkaptam valamit. Január 13-án, 10 óra körül, matekórán hirtelen leesett a vérnyomásom, majdnem el is ájultam, utána remegett az egész testem, a körmeim elkékültek. Elmentem a védőnőhöz, bár tudtam, hogy ez csak azért van, mert lázas vagyok, már reggel óta furán éreztem magam, meg már nem először fordult elő hasonló. A védőnő végül hazaküldött, utána egy-két napig lázam volt, náthás voltam, fájt a torkom.
Amit kihagytam, hogy 2016 novemberének közepén a bal herém alján észrevettem egy lencseméretű puha csomót. A jobb herémben 2012-ben fedeztem fel a tetejénél, a mellékheréhez közel egy borsóméretű kemény valamit, de ez sosem fájt és nem is növekedett, és mivel akkor még csak 12 éves voltam, a rákot kizártnak tartottam. A bal herém viszont eléggé agasztott, bár novemberben még nem nagyon törődtem vele, gondoltam megfigyelem, hogy növekszik-e. December közepén újra megnéztem, úgy éreztem mintha nőtt volna, illetve már az ereket is duzzatnak éreztem a tetejénél. Orvoshoz nem fordultam, mert már jött a karácsonyi időszak , és nem voltam olyan "hangulatban". Januárban és februárban sem mentem orvoshoz , mert az iskolában volt egy rendezvény, emiben én szervező szerepet vállaltam, és ez eléggé lefoglat.Végül február végén szoltam apámnak, hogy van ez a problémám, ő pedig felkereste azt az urulógust, akihez még kisebb koromban jártunk a fitymaszűkületem miatt. Hozzá tegnap sikerült eljutnom (március 14), azt mondta semmi baj sincs, az egyszerűen csak a mellékhere része. Mivel a doktorúr tyúkmellel és hasonló elváltozásokkal is foglalkozik, ezért a kulcscsontomat is megmutattam, azt monta azzal sincs semmi komolyabb gond, most már úgysem fog nagyon változni.
És most jön a lényeg. Február eleje óta azt tapasztalom, hogy sűrűn fel vagyok fújódva, ha zsírosabbat eszem, akkor utána csikar a hasam, és a székletem is híg, alhasi fájdalmaim vannak, az a fura jelenség pedig mostanában jött elő, hogyha böfögök, akkor utána egy másodperc múlva a vakbelem környékén egy pillanatra tompa fájdalmat érzek. Ezenkívül, ha sokat eszem, akkor jobban érzem a szívverésem, és úgy érzem a vérnyomásom is esik egy kicsit. De ami komolyabb, az a mostanában (újra) rám törő fulladásérzet. Január vége felé egy éjszaka arra riadtam, hogy nehezebben kapok levegőt, a pulzusom nagyon magas volt, halálfélelmem is volt, és legszívesebben kirohantam volna a házból. Remegtem, fáztam, a körmeim megint elkékültek, aztán egy fél ora múlva elmúlt. Viszont a fulladásérzés mai napig rám tör naponta többször, igazából le sem tudom írni, pontosam miylen. Egyszer úgy érzem, mintha a nyelvem dagadna meg, máskor meg úgy, mintha egyfolytában váladék folyna a torkomra. Zseblámpával benéztem a számba, torkomba, a nyelvemen elég sok a lepedék, a szélén pedig fogbenyomatok vannak, és hátulján pedig valami kis csomók, talán a nyelvmandulák elég nagyok, az ínyemen azon a részen hátul, ahol nincsenek fogak, ott pedig úgy látom be van dagadva. Illetve bal oldalt lejjeb a torkomban észrevettem valami fehér kiütést. Az a baj, hogy régebben nem nézegettem a számba, és nem tudom hogyan nézett ki. A fulladás jellemzően este tör rám, és a nyakam is elég merev, meg fáj is, bár az valószínű csak attól van, mert sokat nyomogattam, a nyirokcsomók pedig kicsit megduzzadtak. Alvásnál pedig elég sok nyál folyik ki a számból.
Ezenkívül 2 havonta hirtelen szédülés szokott rám törni, illetve a fülem is szokott zúgni, de ez már évek óta így van.
Mi lehet a bajom? Vitaminhiány? Pajzsmirigy túl/alulműködés? Csak egyszerűen stressz? Vagy esetleg elkezdett nőni a bölcsességfogam, és az nyomja az álkapcsom?
17 éves fiú vagyok, az egész még akkor kezdődött, amikor 8 éves voltam. 2008 elején elkaptam egy hányós-hasmenéses vírust, ami elmúlt ugyan, de nem sokkal később napi szinten el kezdett fájni a hasam. A szüleim elvittek vérvételre majd hasi ultrahangra, ott megállapították, hogy kicsit be vannak duzzadva a hasamnál a nyirokcsomók, de azt mondták, ez nem komoly. Ha jól emlékszem szedtem egy ideig Normafloret, aztán elmúlt. A következő évben, vagy még talán ugyanazon év végén néha fulladásérzés tört rám, jellemzően esténként, de egy idő után ez is elmúlt.
Majd egy évvel később valami oknál fogfa elkezdtem magam folytogatni, amit az elején még úgymond "szórakozásból" csináltam, aztán a végén már inkább kényszeressé vált. Egy ideig nem szóltam róla a szüleimnek, aztán egy idő után megtettem, és ez végülis segített ebből kigyógyulnom. Aztán 2011-ben visszatért a hasfájás, bár igazából nem is hasfájás volt, hanem hányinger. Minden nap, jellemzően evés után émelyegtem, ezért akkoriban nem is ettem sokat. Ezenkívül 2-3 hetente hascsikarás is rám tört, hasmenésnek nem nevezném, mert bár az állaga olyan volt, de csak egyszer-kétszer kellett vécére mennem, szóval olyan nem volt, hogy egy napig rajta ültem. A szüleimnek nem szóltam a gondjaimról, elmúlni pedig úgy múlt el, hogy egyik nap megelégeltem, hogy minden nap rámtör a rosszul lét, ezért elhatároztam, hogy mostantól nem veszek tudomást az émelygésemról. Ez végülis bármilyen hihetetlen, segített. Valószínűleg csak lelki okai voltam, mert egy részt akkor voltam ötödikes, és az egy elég nehéz időszak volt számomra, másrészt szinte minden reggel úgy keltem fel, hogy féltem mikor tör rám a hányinger.
2011 őszétől egészen 2016 végéig teljesen jól voltam, hasfájásom csak nagyon ritkán volt, beteg sem nagyon voltam, jellemzően csak télen, akkor is csak annyi, hogy náthás lettem aztán belázasodtam. Aztán eljött 2016 december 20. Elkezdett fájni a torkom, aztán benáthásodtam, és hőemelkedésem is lett. Nem nagyon törődtem vele, mert ez telente elő szokott fordulni nálam. Mentem iskolába is, mert már csak két nap volt a szünetig, és gondoltam, azt már csak kibírom. Ki is bírtam, mire szünet lett már egész jól voltam, csak a nátha maradt. December 23-át és 24-ét, kihasználva a szünetet, számítógépezéssel töltöttem. Általában 2-3 órát szoktam, de mivel örültem a sok szabadidőnek, ezért ezen a két napon kb. 5-6 órát görnyedtem a gép előtt. Ennek, illetve annak, hogy utolsó napon az iskolában padokat cipeltettek velünk egy rendezvény miatt, és mivel nem vagyok túlságosan egy izmos, sportos alkat (183 cm magas vagyok, és 53 kg) valószínüleg megerőltettem magam, és elkezdett fájni a bal oldali kulcscsontom. Ezt 24-én ebéd közben vettem észre, mert akkor kezdett el fájni, és a továbbiakban is jellemzően evéskor fájt. Azt tudni kell, hogy a jobb oldali kulcscsontom egy kicsit jobban előre áll, és a bordáim nagy része is, ezzel is voltam már több orvosnál, de azt mondták, semmi komoly. Aztán szenteste, amikor az ünnepi vacsora és ajándékbontogatás után le ültem a tévé elé, akkor arra lettem figyelmes, hogy ha egy bizonyos felig fekvő pocícióban ülök, ahogy egyébként szoktam a kanapén, akkor valami el kezd a szivemtől balra le, úgy 10 centivel "mocorogni". Olyan érzés volt, mint amikor megerőlteti magát az ember, és az izom néha összehúzódik, csak ezt belül éreztem, és először meg is ijedtem, mert olyan ütemben rángatózott, mintha a szívem kezdett volna el gyorsabban verni, de a pulzusom közben teljesen normális maradt. A rángatózás csak bizonyos pozicióban jött elő, a kulcscsont fájdalom megmaradt. 26-án elmentem a körzeti orvosomhoz, ő a "mocorgással" nagyon nem törődott, viszont a kiálló kulcscsontom miatt elküldött röntgenre, ahol újra megállapították, hogy ez semmi különos, csak egyszerűen így fejlődött és kész. A rángatózás végül magától elmúlt.
December 27-én lefekvés előtt éreztem egy kis émelygést, de nem törődtem vele, mert gondoltam a csak a szokásos karácsonyi túlevés miatt van, de aztán éjszaka, nagyjából 1:30 körül arra keltem fel, hogy hánynom kell. Egészen 2008 óta nem kaptam el hányós vírust, és 2009 óta nem hánytam. Reggel 6 óráig, féloránkánt tört rám a hányás. Bármit ittam, az visszajött. Sajnos hányás csillapító gyógyszer nem volt otthon, de amint kinyitottak a patikák, anyukám elment, és vett Daedalont. A hányás elmúlt, viszont 2-3 napig maradt egy stabil 38°C körüli láz, aztán az is emúlt. Egy hétig mentem iskolába, aztán megint elkaptam valamit. Január 13-án, 10 óra körül, matekórán hirtelen leesett a vérnyomásom, majdnem el is ájultam, utána remegett az egész testem, a körmeim elkékültek. Elmentem a védőnőhöz, bár tudtam, hogy ez csak azért van, mert lázas vagyok, már reggel óta furán éreztem magam, meg már nem először fordult elő hasonló. A védőnő végül hazaküldött, utána egy-két napig lázam volt, náthás voltam, fájt a torkom.
Amit kihagytam, hogy 2016 novemberének közepén a bal herém alján észrevettem egy lencseméretű puha csomót. A jobb herémben 2012-ben fedeztem fel a tetejénél, a mellékheréhez közel egy borsóméretű kemény valamit, de ez sosem fájt és nem is növekedett, és mivel akkor még csak 12 éves voltam, a rákot kizártnak tartottam. A bal herém viszont eléggé agasztott, bár novemberben még nem nagyon törődtem vele, gondoltam megfigyelem, hogy növekszik-e. December közepén újra megnéztem, úgy éreztem mintha nőtt volna, illetve már az ereket is duzzatnak éreztem a tetejénél. Orvoshoz nem fordultam, mert már jött a karácsonyi időszak , és nem voltam olyan "hangulatban". Januárban és februárban sem mentem orvoshoz , mert az iskolában volt egy rendezvény, emiben én szervező szerepet vállaltam, és ez eléggé lefoglat.Végül február végén szoltam apámnak, hogy van ez a problémám, ő pedig felkereste azt az urulógust, akihez még kisebb koromban jártunk a fitymaszűkületem miatt. Hozzá tegnap sikerült eljutnom (március 14), azt mondta semmi baj sincs, az egyszerűen csak a mellékhere része. Mivel a doktorúr tyúkmellel és hasonló elváltozásokkal is foglalkozik, ezért a kulcscsontomat is megmutattam, azt monta azzal sincs semmi komolyabb gond, most már úgysem fog nagyon változni.
És most jön a lényeg. Február eleje óta azt tapasztalom, hogy sűrűn fel vagyok fújódva, ha zsírosabbat eszem, akkor utána csikar a hasam, és a székletem is híg, alhasi fájdalmaim vannak, az a fura jelenség pedig mostanában jött elő, hogyha böfögök, akkor utána egy másodperc múlva a vakbelem környékén egy pillanatra tompa fájdalmat érzek. Ezenkívül, ha sokat eszem, akkor jobban érzem a szívverésem, és úgy érzem a vérnyomásom is esik egy kicsit. De ami komolyabb, az a mostanában (újra) rám törő fulladásérzet. Január vége felé egy éjszaka arra riadtam, hogy nehezebben kapok levegőt, a pulzusom nagyon magas volt, halálfélelmem is volt, és legszívesebben kirohantam volna a házból. Remegtem, fáztam, a körmeim megint elkékültek, aztán egy fél ora múlva elmúlt. Viszont a fulladásérzés mai napig rám tör naponta többször, igazából le sem tudom írni, pontosam miylen. Egyszer úgy érzem, mintha a nyelvem dagadna meg, máskor meg úgy, mintha egyfolytában váladék folyna a torkomra. Zseblámpával benéztem a számba, torkomba, a nyelvemen elég sok a lepedék, a szélén pedig fogbenyomatok vannak, és hátulján pedig valami kis csomók, talán a nyelvmandulák elég nagyok, az ínyemen azon a részen hátul, ahol nincsenek fogak, ott pedig úgy látom be van dagadva. Illetve bal oldalt lejjeb a torkomban észrevettem valami fehér kiütést. Az a baj, hogy régebben nem nézegettem a számba, és nem tudom hogyan nézett ki. A fulladás jellemzően este tör rám, és a nyakam is elég merev, meg fáj is, bár az valószínű csak attól van, mert sokat nyomogattam, a nyirokcsomók pedig kicsit megduzzadtak. Alvásnál pedig elég sok nyál folyik ki a számból.
Ezenkívül 2 havonta hirtelen szédülés szokott rám törni, illetve a fülem is szokott zúgni, de ez már évek óta így van.
Mi lehet a bajom? Vitaminhiány? Pajzsmirigy túl/alulműködés? Csak egyszerűen stressz? Vagy esetleg elkezdett nőni a bölcsességfogam, és az nyomja az álkapcsom?
Szakértőnk válasza a Fulladásérzés kérdésre
Kedves Kérdező! Ezek a tünetek és panaszok nem igazán férnek bele semmilyen konkrét betegségbe és nem is kellene egy fiatalembernek mindig önmagát nézegetnie. Elmennék egy laborra a háziorvoshoz, de ami fontosabb lenne, inkább egy pszichológust keresnék fel.
