Nem tudom miért vagyok én ilyen
2016.08.16.
19 éves lány vagyok és nem rég veszítettem el a szüzességemet. Az a helyzet, hogy ezelőtt sosem engedtem egyik pasimnak se, hogy megcsókoljon, megpusziljon, megsimogasson, fogja a kezem..stb.. És valahogy "allergiás vagyok" arra, ha valaki hozzám ér, kiráz olyankor a hideg.. AMikor megtörtént a dolog, aznap ismertem meg a srácot és én már részeg voltam.. (mostanában gyakran iszom , mert az alkoholtól lazább vagyok és jobban átvészelem a napokat..) A srác felhívott magához, én meg belementem ,mert úgy is utálok otthon lenni... (felmerült bennem, hogy biztos az a célja, de mégis felmentem hozzá).. Ott tovább ittunk.. Aztán elkezdett puszilgatni, mondtam neki ,hogy mit akarsz? miért csinálod ezt? abba hagyta egy időre és ittunk tovább.. Aztán megint.. akkor már hagytam magam, és már még részegebb voltam.. Valamiért hagytam magam ,hogy azt csináljon velem, amit akar.. pedig nem akartam lefeküdni vele. végig magamban ilyeneket gondoltam: "hagyjál már, nem akarom, fúj undorító, hülye f@sz, mikor lesz már vége?..stb... mégis hagytam magam.. de én magam sem értem, hogy miért... Teljesen passzív voltam, nem csináltam semmit.. csak hagytam Őt.. Közben meg sírtam (persze ő nem látta).. utána elmentem és zokogtam.. Rosszul éltem meg ezt a dolgot.. bűntudatom van.. persze azért is ,mert én nem vagyok ilyen, hogy első nap már.... Meg mintha rossz lenne, amit csinálunk... és amit csinál..
olyan traumatikus volt az egész.. De arra gondoltam ,talán azért, mert volt kétszer is olyan, hogy engem majdnem megerőszakoltak mindkét alkalommal erőszakosak voltak, tapiztak, csókolni próbáltak..stb.. de a dolog nem történt meg szerencsére...de nem sokon múlt.. az egyik eset 13 éves koromban volt, a másik eset egy éve..
És most valahogy undorodom magamtól. a történet után, ami nem rég volt.. hazamentem, az első volt, hogy letusoltam, fürödtem vagy 1 órán át... és más nap is vagy 3szor lefürödtem.. undorodom magamtól... És elment a kedvem az emberektől, nem akarok senkivel találkozni. még a barátaimmal sem... nem akarok beszélni senkivel sem. Nem tudom mi van velem. Nem csinálok semmit, azt sem, amit szeretek. nem sportrolok, nem tanulok, nem olvasok, csak vagyok , mint a befőtt. Legszívesebben egész nap aludnék.. Nagyon undorítónak és csúf rondának látom magam.. Szégyenlem magam és nem akarok sohatöbbé lefeküdni senkivel sem. most így érzem. nem akarok senkit nem akarok pasit... élni sem akarok...
olyan traumatikus volt az egész.. De arra gondoltam ,talán azért, mert volt kétszer is olyan, hogy engem majdnem megerőszakoltak mindkét alkalommal erőszakosak voltak, tapiztak, csókolni próbáltak..stb.. de a dolog nem történt meg szerencsére...de nem sokon múlt.. az egyik eset 13 éves koromban volt, a másik eset egy éve..
És most valahogy undorodom magamtól. a történet után, ami nem rég volt.. hazamentem, az első volt, hogy letusoltam, fürödtem vagy 1 órán át... és más nap is vagy 3szor lefürödtem.. undorodom magamtól... És elment a kedvem az emberektől, nem akarok senkivel találkozni. még a barátaimmal sem... nem akarok beszélni senkivel sem. Nem tudom mi van velem. Nem csinálok semmit, azt sem, amit szeretek. nem sportrolok, nem tanulok, nem olvasok, csak vagyok , mint a befőtt. Legszívesebben egész nap aludnék.. Nagyon undorítónak és csúf rondának látom magam.. Szégyenlem magam és nem akarok sohatöbbé lefeküdni senkivel sem. most így érzem. nem akarok senkit nem akarok pasit... élni sem akarok...
Szakértőnk válasza a Nem tudom miért vagyok én ilyen kérdésre
Kedves Levélíró! A negatív szexuális élmény önmagában is előidézhette a mostani lelkiállapotodat, de az egyéb említett problémák, hogy "utálsz otthon lenni", hogy alkohollal vészeled át a napokat, arra utalnak, hogy ez már inkább következmény, mint kiváltó ok. Mindenképpen azt javaslom, hogy kérj segítséget egy pszichológustól személyesen (pl. helyi kórház), hogy a háttérben álló nehézségeket fel tudd dolgozni, önmagadat el tudd fogadni, vissza tudj térni a hétköznapok rendjébe és megfelelő kapcsolatot tudj kialakítani később.
