/ SULI / Nem oda vettek föl, ahova...
  2011-07-22

Nem oda vettek föl, ahova szerettem volna

A felvételi eredmények sokaknak kedveztek, idén arányaiban több diák jutott be a felsőoktatásba. De az sem mindegy, hogy ki hova került be. Mit tegyünk, ha nem abba az intézménybe vagy szakra kerültünk, ahova a legjobban szerettünk volna?

- hirdetések -

Várd ki a végét!

Csak irigyelni tudom jó magam is azokat a diákokat, akik pontosan tudják, hogy hova és miért akarnak bekerülni. Egy-két felvételiző sokat látott, halott a szakról rokontól, baráttól, pontosan tudja, hogy diplomával a kezében mit fog kezdeni tud ásával. Esetleg már dolgozott is van ezen a téren, és tudja, hogy milyen tudásra van szüksége.

Az első diploma megszerzése során még azonban még nem tudni, hogy pontosan mibe is vágunk bele. A puding próbája pedig az evés. A tapasztalat azt mutatja, hogy sokan meggondolják magukat időközben. A szakkal, az iskolával kapcsolatos vágyaik igen messze állnak a valóságtól, vagy saját képességeiket nem merték fel helyesen és ezért időközben módosításra kényszerülnek. Nem csak arra gondolhatunk, hogy nem „bírja az elvárásokat”, hanem épp ellenkezőleg, túl könnyű számára. Lehet, hogy nem ez az első helyen megjelölt szakod, vagy nem ez volt a legtitkosabb belső vágyad. De nem tudhatod, hogy ez a hely mit nyújthat számodra, egészen addig, amíg ki nem próbálod.szomorú

Alulbecsülni önmagunkat

Egy felvételiző fiatal lányt nem arra a szakra vették fel, ahova be szeretett volna kerülni. Első helyre rakta azt a szakot, ahová - úgy gondolta - biztosan nem lesznek elegendőek a pontjai, második helyre pedig azt a szakot, ahova szeretne menni. Szerencséjére a pontjai elegendőek voltak az első helyre, de milyen különös az emberi természet, ő mégis a második helyre vágyott, a másik főiskolára. Viszont kár lett volna elszalasztani ezt a remek lehetőséget, hogy kipróbálja magát ezen a nehezebb egyetemen. Egy félév, esetleg év nem a világ vége, ennyi idő alatt kiderülhet, hogy a szak, amit tanul megfelelő-e a számára. Ma, diplomával a kezében csak annyit tud elmondani, hogy mekkora szerencse, hogy nem oda vették fel, ahova szeretett volna bekerülni. Bá nehéz volt a pszichológiai szak, de minden perce megérte számára.

Tanulni vagy dolgozni akarunk?

Másik felvételizőt felvették egy olyan szakra, amit bár szeretett volna, de nem tudta, hogy mi is az pontosan. Manapság olyan nagy a felhozatal, hogy az ember elsőre nem is tudja pontosan, hogy mit kell majd tanulnia. (pl.: ki gondolta volna, hogy pszichológia szakon több féléven keresztül statisztikát kell tanulni?) Fél év sem kellett hozzá, hogy rájöjjön, hogy nem erre van szüksége. Sőt arra is ráébredt, hogy nem a felsőoktatásban kell egyelőre terveznie a jövőjét. Sokkal inkább dolgozni szeretne már, nem pedig éveket „pocsékolni” az egyetemen. Ezért elvégezett egy tanfolyamot és gyorsan munkába is állt. Azóta már több országban megfordult szakácsként.

Fellebbezés, pótfelvételi

Ha mégis pontosan tudod, hogy mit szeretnél, és miért, még mindig ott van a fellebbezés és pótfelvételi lehetősége. Fellebbezni akkor érdemes, ha nagy a valószínűsége, hogy elszámolták az eredményt. A pótfelvételi sem lebecsülendő dolog, lehet, hogy az álomszak már betelt, és téged sehova sem vettek fel, de egy másik intézményben oktathatnak valami hasonlót. Miért éri meg ez neked? Mert ha egy év múlva sikeresen bekerülsz a szakodra, akkor nagy valószínűséggel beszámítnak néhány tantárgyat és annyival kevesebbet kell tanulnod. Sajnos a nyári felvételit csak akkor lehet igénybe venni, ha sehova sem vettek fel, vagy most jelentkezel először.

Életbevágó döntés?

Tizennyolc évesen nagyon nehéz döntenünk a saját jövőnkről. Lehet akármekkora önismeretünk még akkor sem biztos, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő szakot. A világ túl gyorsan változik körülöttünk, az elvárások napról-napra mások. Már elcsépelten hangzik, de szüleink ha „megszereztek egy papírt”, azzal utána el tudtak helyezkedni. Ma már azt sem tudjuk, hogy a diplomával pontosan milyen gyakorlati munkát lehet végezni. Itt leginkább a „türelem rózsát terem” elv érvényesül. Adj időt magadnak, megismerni azt a szakot ahova felvettek, adj időt magadnak, hogy megismerd önmagadat és képességeidet. A mostani választás nem jelenti azt, hogy az egész életed meg van pecsételve. Abban az esetben, ha olyan szakra vettek fel, ahol semmi képen nem tudod elképzelni magad, akkor fontold meg, hogy pontosan mit is szeretnél: képződni egy éven át felsőoktatásban vagy számodra hasznosítható tudást valahonnan összeszedni (OKJ, nyelvtanulás, gyakorlat, külföldi tapasztalatok és élmények).

Rendszeresen tapasztalom a pszichológia továbbképzések során, hogy sokan 40-50 éves koruk körül gondolják meg magukat. Hihetetlenül elkötelezett emberekről van szó, tele tudásvággyal, akik most fedezték fel, hogy szeretnének pályát módosítani. Egyetlen papír nem fogja az életet behatárolni, a változtatás lehetősége mindig is meglesz számodra, kedves olvasó.

(Börcsök Gyöngyi)

  Kapcsolódó cikkek