Vízi mentést csak kiképzett vízi mentő végezhet, hiszen egy ilyen bonyolult feladat megfelelő felkészültséget és tudást igényel. Ha azonban az ember szerettei közül valaki veszélybe kerül, a legtöbben valószínűleg gondolkodás nélkül utána vetik magukat.

Társmentésről van szó, amikor egy vízben bajba jutott személy külső segítséggel kerül biztonságba, és a mentés során együttműködik mentőjével.

Hogyan tovább az ugrás után?

Vízből kimenteni valakit igen látványos dolog, ám a segélynyújtó számára is életveszélyes lehet. Nem csoda hát, hogy az elsődleges szabály az, hogy a jó vízi mentő nem megy vízbe! Lehet szó bármilyen gyakorlott és kiváló erőnlétű úszóról, ha a pánikoló, bajba jutott személy akaratlanul lenyomja a víz alá, ő is szorult helyzetbe kerülhet.

Ezt alátámasztja az a tény is, hogy Magyarországon évente átlagosan 200 ember fullad meg természetes vizekben, és az esetek egynegyedében két személy veszíti életét, a fuldokló és a hozzá odaúszó segítő is. Éppen ezért a nem együttműködő fuldokló esetén - ha tehetjük - használjunk valamilyen vízimentő eszközt.

A vizeket vízi mentés szempontjából két csoportra osztjuk, a sekély- és a mély vizekre. A sekély vízben akár vízi jármű nélkül is lehet menteni, mély vízben azonban elengedhetetlen a mentőcsónak, vagy mentőhajó használata.

Veszélyes mivolta miatt a vízi mentésre számos egyéb szabály is vonatkozik, amelyekkel egy szolgálatban lévő vízi mentőnek tisztában kell lennie. Az elméleti ismeretek mellett pedig többek között elsősegély-nyújtási és meteorológiai tudással is rendelkeznie kell. Az egyik legfontosabb kulcselem pedig a kielégítő fizikai erőnlét, mely nélkül nem lehet vízi mentést végezni.

A társmentés folyamata

A társmentés (akkor, ha a bajba jutott együttműködik mentőjével) alapvetően hét lépésből áll. Először fel kell ismerni a bajt, és beazonosítani a fuldokló pontos tartózkodási helyét. Második lépésben meg kell őt közelíteni - ha lehet - vízi jármű segítségével, és csak ezután szabad úszva hátulról a közvetlen közelébe férkőzni.

Negyedik lépés a szállítás, amelynek számtalan lehetősége van, az egyik legegyszerűbb, amikor hátulról megfogjuk a sérült fejét két kézzel, és háton fekve, mellúszó lábtempó segítségével a megfelelő helyre úszunk vele. A biztonságos helyet elérve következik a kiemelés, amikor a lehető legkíméletesebben kihúzzuk a bajba jutottat a vízből. A parton történik meg az ellátás, az elsősegélynyújtás, ha erre nincs szükség, akkor le kell fektetni és meg kell nyugtatni. Utolsó lépésként a végső intézkedések következnek, ha szükséges, hívjunk mentőt.

Fontos a gyors reakció vízi mentéskor

A baj felismerésekor rövid időn belül nagyon alaposan fel kell mérni a helyzetet és a környezeti adottságokat. Ez a legtöbb esetben egyáltalán nem egyszerű feladat. Stresszhelyzetben csak akkor van esélyünk időben meghozni a megfelelő döntést, ha rendelkezünk elegendő háttérismerettel és tisztában vagyunk a mentéshez szükséges teendőkkel. El kell dönteni, hogy indokolt-e vízi jármű alkalmazása, mérlegelni kell az aktuális időjárást, vízviszonyokat és mindenek előtt, gondoskodni kell a mentést végzők biztonságáról.

A legfontosabb szabályok vízi mentéskor

• Csak akkor menjünk be a vízbe, ha magunkat biztonságban tudjuk (nincs vihar, fizikailag fel vagyunk rá készülve stb.).
• Pánikolóhoz nem szabad közel menni, valamilyen eszközzel kell őt kisegíteni a vízből, máskülönben könnyen mi is odaveszhetünk.
• Az együttműködő bajba jutottat lehetőleg mindig hátulról közelítsük meg és szólítsuk fel rá, hogy ne nyúljon hozzánk, mi majd megfogjuk őt, és kihúzzuk.
• Amennyiben mégis megpróbál belénk kapaszkodni az illető, tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy ne tudjon lerántani minket a mélybe.
• A mentés megkezdése előtt tájékoztassuk a parton maradó társainkat tervünkről, és szükség esetén kérjük meg őket, hogy riasszák a vízi mentőket és a mentőket.
• Mindig törekedjünk a további balesetek megelőzésére!

(WEBBeteg)