/ BETEGSÉGEK / A sípcsont elhalása: Schl...
  2013-02-17

A sípcsont elhalása: Schlatter-Osgood betegség

A Schlatter-Osgood a fiatal, még növekedésben lévő gyermekeknél jelentkező, a sípcsont felső részét érintő csontelhalási folyamat. Általában jóindulatú, visszafordítható betegség.

A Schlatter-Osgood a fiatal, még növekedésben lévő fiataloknál jelentkező, a sípcsont felső részét érintő csontelhalási folyamat. Általában jóindulatú, visszafordítható betegség.

- hirdetések -

11-16 évesen alakul ki 

A Schlatter-Osgood betegségben a csont- és a velőállomány sejtjeiben csontelhalási folyamatok indulnak meg. A betegség a csontmagnak nevezett kis rész meszesedésével indul, majd a csontmag feltöredezik. Ezt követően újabb erek törnek be a csontba, az elhalt csontsejtek lebomlanak, és új csontsejtek képződnek. Ha azonban a csontleépülés és az új csont képződése között megbomlik az egyensúly, akkor az érintett csont már normális terhelés hatására is deformálódhat.

Ilyen fajta csontelhalás a szervezetben több helyen előfordulhat (a csigolyákon, a lábtőcsontokon, felkaron, a combfejen stb.), a Schlatter-Osgood-féle betegség során azonban a sípcsont felső részén lévő kis kidudorodás az érintett.

A betegség általában 11-16 éves kor között alakul ki, nemek közötti különbséget nem észleltek.

Tünetei

A fő tünet a térd alatti terület kifejezett fájdalma, duzzanata, mely mozgás, direkt nyomás, nagyobb terhelés hatására fokozódik. Ha az ellenállással szemben megpróbáljuk a térdünket kinyújtani, a fájdalom szintén fokozódik, pihenés hatására pedig enyhülnek a panaszok. A futás, az ugrálás és a hosszabb séta fájdalmas lehet.

Az orvosi vizsgálat során a térd alatt, a sípcsont felső pólusánál fájdalmas duzzanat tapintható. A sípcsont azonban nem piros, nem gyulladt. A tünetek és a fizikális vizsgálat alapján röntgen felvételt készítenek a végtagról, ahol a csontmag elhalása látszódik.

Miért alakul ki a betegség?

Többféle teória létezik a betegség kialakulására vonatkozóan: az egyik szerint a csontra nagyobb teher hárul, vagy sok kisebb-nagyobb trauma éri a csontot. A másik elmélet szerint a csont és annak érhálózata - feltehetően genetikai hajlamra visszavezethetően - nem fejlődik ki rendesen. A harmadik elmélet szerint a csontsejtek érellátása nem megfelelő, helyi érellátási zavar van. A folyamatban fertőzést kiváltó tényezők nem vesznek részt.

Pihentessük a lábat!

A diagnózis felállítása után fontos, hogy pihentessük a lábat, általában 6 hétre, de akár hosszabb időre is szükséges a testnevelés óra alóli felmentés. Ennek hatására általában a tünetek megszűnnek. Utána is javasolt a könnyített testnevelésben való részvétel, az ugrás, futás alóli felmentés.

Időnként gipszben kell rögzíteni az adott végtagot a gyógyulás érdekében, erre azonban csak ritkán van szükség. Ha a sípcsonton a duzzanat olyan nagy, hogy az a térdelést zavarja, akkor műtéti beavatkozásra kerülhet sor.

(WEBBeteg)

  Kapcsolódó cikkek