Egész nap meleg tejjel cumiztattam, és konzervet turmixoltam neki. Próbáltam róla gondoskodni, de már én is éreztem, hogy egyre lassabban ver a pici szíve. Este lett,ezért a szüleim úgy gondolták, hogy majd holnap elvisszük állatorvoshoz. Az este folyamán 2 óránként felkeltem megetetni. Az északát nagyon rosszul viselte, és csak most jöttek a bajok! Egyre csak sírt a fájdalomtól, csak sírt! Én meg nem tudtam mást tenni, mint mellette voltam, és simogattam a bundáját.

Ettől egy kicsit megnyugodott és elis aludt. De másnap látjuk csak, hogy zárva van az állatorvos (ünnep volt,és zárva lett minden). Hazavittük a kis beteget.Szegény, megint elkezdett kiterülve sírni...és egyre halkult a sírás... egyre fogyott az élet... és nemtudtam mást csinálni, csak sírva végignézni. Vagy 3 órán keresztül voltam ott mellette, és sírtam, egészen halála pillanatáig mellette voltam, és sírtam, hogy ez nem lehet igaz! Szegény még olyan pici volt! Még fél éves sem volt! Ez nem igaz! :( :,(