Összetörte a szívemet - Még ma is felkavar, ha látom
Volt egy srác az osztályban, aki először nem, de aztán egyre jobban megtetszett. Szó szerint rengeteg közös volt bennünk. Év közepe felé egy hétig nem jött suliba a legjobb barátnőm, mert beteg volt, így hát nem tudtam kivel lenni. Ezért vele, vagyis Ádámmal voltam, meg egy másik barátnőmmel, Nikivel.
Minden nap elmentünk hárman a játszótérre suli után és beszélgettünk. Nagyon jó volt, olyan dolgokat mondtunk el egymásnak, amiket még soha. Ádám is nagyon őszinte volt mindenben. Az ideálokról is beszéltünk, és én eléggé rá jellemző dolgokat mondtam, és hát ő is rám. Ez alatt az egy hét alatt nagyon összemelegedtünk Ádámmal, és ezt Niki is látta/tudta, mert már mondtam neki, hogy mennyire tetszik.
Péntek délután Niki hamar hazament, így csak én és Ádám maradtunk. Rengeteget beszéltünk. Felmerült az is, hogy én mit szeretek benne és mit változtatnék, és akkor azt mondtam, semmit nem változtatnék benne, de ma már másképp gondolom. Kérdezte azt is, hogy járnék-e vele, és azt mondtam: is-is.
Igazság szerint nem tudom, miért mondtam ezt, amikor nagyon szerettem volna vele járni. Elkísért a buszmegállóba is, nagyon aranyos volt. Amikor felszálltam a buszra, végig csak mosolyogtam, annyira boldog voltam. Hétfőn már jött a legjobb barátnőm suliba, és hát vele voltam. De nem olyan sokat, mert szünetekben odamentem Ádámhoz beszélgetni, meg ilyenek. Délután mentem Nikivel játszótérre, és találkoztunk Ádámmal a focipályán.
Megkérdeztük, hogy jön-e, de azt mondta nem. Azt mondta, bunkó lettem, mert folyton a legjobb barátnőmmel voltam. Nem igazán értettem, miért vagyok emiatt bunkó, pedig tényleg majdnem minden szünetben Ádámmal voltam. Másnap már a legjobb barátnőmet piszkálta, csikizte stb, és természetesen végig előttem. Aztán kb. 2 hét múlva, mindennap elmondta, hogy Viki milyen "jó csaj". És ezt érdekes módon csak előttem hangoztatta.
A lényeg az, hogy nagyon szomorú voltam, a suliban már majdnem sírtam, amikor láttam, hogy Ádám mennyire nem száll le Vikiről. Tavaly én Ádám, Niki és Viki beszélgettünk az udvaron, hogy milyen jó volt régen, amikor még egy osztályba jártunk. És Ádám állandóan csak Vikivel foglalkozott,meg hülyéskedett. Mindig arrébb mentem, mert valamiért mindig körülöttem hülyültek, de akárhova mentem utánam jöttek.
A szemem már könnyben állt, de nagy nehezen visszatartottam a sírást. (Érzékeny vagyok + még mindig szerettem Ádámot). Aztán Ádám odament a haverjához és mondott neki valamit, de én meghallottam a nevemet, és egyből megkérdeztem, miről beszélnek, de nem válaszoltak. Kicsivel később itthon pakolgattam, és az egyik dobozban találtam egy papírt amit ő írt (megismerem az írását), és az volt benne, hogy szerelmes belém, és hogy válaszoljak neki péntekig, hogy mi legyen. Én ezt a papírt ugye nem találtam meg, és nem válaszoltam péntekig, lehet, hogy ezért voltam számára bunkó. Manapság, ha látom a folyosón, akkor még mindig kavarognak bennem az érzelmek, őszintén szólva nem tudom, mit érzek iránta, de tény: Összetörte a szívemet.