Szeretnék egy kutyát, de nem engedik
"12 éves vagyok, és már kb. 5 éve szeretnék kutyát, de anya nem engedi. Nem kertes házban lakunk, és én egy tacskót szeretnék. Igaz, hogy anyukám óvónő, és amikor délelőttös, akkor mamámnál alszunk, és akkor a kutya egyedül lenne itthon, de én megígértem, hogy gondját viselem."
Kedves Levélíró!
Azt javaslom, beszélgess édesanyáddal erről a dologról kicsit bővebben. Mondd el, hogy n
agyon szeretnél kiskutyát, kérdezd meg, hogy ő mi miatt nem akarná és beszéljetek arról is, hogy vajon mennyire volna jó annak a kiskutyának veletek élni. Az alapján, amit írsz, sokat lenne egyedül, ráadásul lakásban. Azt is meggondolhatjátok, hogy milyen fajta kutyának lenne jó egy ilyen környezet. Ki törődne vele, lenne vele napközben, ki játszana vele, hogyan tudná édesanyád anyagilag megoldani a vele járó költségeket, ki takarítana utána, stb. Tisztázzátok ezeket a kérdéseket együtt. Próbáld megérteni anyukád szempontjait is, biztosan oka van arra, hogy nem szeretné, és próbáld vele megértetni a te szempontjaidat.
 Kapcsolódó cikkek
|
(KamaszPanasz - Pyreschitz Anna, pszichológus)
a rovat legfrissebb cikkei
Kapcsolódó cikkek
cikk értékelése
eddig 1 hozzászólás érkezett
szamo77dxy írta:
2011-01-22 09:25:23
Nekünk egy kis tacskónk volt, 13 évig élt. Amikor meg-
halt, úgy sírtam, mint egy gyerek! Annyi örömöt oko-
zott nekünk, annyi szeretetet kaptunk tőle, hogy arra nincs szó! Ő is egyedül volt délelőtt, míg én iskolában voltam. Apám csinált neki egy ládát fából, azt telerak-
tuk homokkal és szépen rákapott, hogy ha nem vavagyunk
halt, úgy sírtam, mint egy gyerek! Annyi örömöt oko-
zott nekünk, annyi szeretetet kaptunk tőle, hogy arra nincs szó! Ő is egyedül volt délelőtt, míg én iskolában voltam. Apám csinált neki egy ládát fából, azt telerak-
tuk homokkal és szépen rákapott, hogy ha nem vavagyunk
