/ EZT LÁTNOD KELL / Gambóról kiderül, hogy tu...
  2018-12-06

Gambóról kiderül, hogy tudja, kicsoda Beethoven meg Picasso, és közben dobol, énekel, amíg nem jön Mohammed

Este Dortéék bementek a városba, mert valami hangverseny volt. Beethoven. Említette délután.

- hirdetések -

Mi ilyenekre nem járunk.

Huszonöt euró egy jegy.

Beethoven anyáéknál egyébként sincs műsoron, csak ha kutya egy filmben.

Ténferegtem az épületben, aztán elmentem hátra, hátha ott van Gambó.

Ott volt. A mociját barmolta.

− Hi, guy! – kiáltott vidáman és emelte a kezét.

Ujjérintés, elhúzás, kézfogás, szkander, boksz-boksz, tenyér simít. Mehetek kezet mosni.

− Dorte? – kérdezte.

− Kultúra – mondtam.

− Beethoven? – kérdezte, én meg csak néztem, és vágtam a pofákat, mint aki meglepődik, hogy ő ismeri ezt a celebet.

Felhős lett az arca.

− Figyelj, gyerek! Feka vagyok, nem hülye. Gyere velem!

Bevitt a szállására. A bejárat mellett nyílt a vécés fürdőszoba, úgyhogy rögtön kezet mostunk. Aztán vonultunk tovább. A szobában két ágy, két szekrény, két szék meg egy asztal volt.

Mutatta, melyik az ő ágya, sarka, szekrénye.

Azt hittem lepetézek. Az ágya felett az a Picasso volt, amit Timiné mutatott: bikafej, lófej, anya halott gyerekkel, fekvő harcos, törött kard. Ez Picasso háborúellenes képe, mondta Timiné, amit egy spanyol város lerombolása után festett. Ott volt alatta a cím: Guernica. Ez a város neve, amit a szemét fasiszták lebombáztak.

− Hú, apám, király! – mondtam Gambónak, és kezet fogtunk, ahogy szoktunk.

De nem csak ez volt a „hú!”. Gambó szekrénye tele volt albumokkal, könyvekkel, fotómagazinokkal.

− Ezt fogom tanítani, ha hazamegyek – mondta. – Művészettörténet.

− Ne már! – vigyorogtam rá, mert azt hittem, viccel, de láttam, nem. – Oké! Értem. De akkor mit csinálsz itt?

− Túlélek, haver. Tudod, mi az a Boko Haram?

Tudtam, hogy hallottam már ezt nevet. Valami durva dolog. Gyilkosok, ilyesmi. De nem akartam butaságot mondani.

− Terroristák – mondta Gambó. – Azt mondják, ők az iszlám, ölnek, robbantanak, és iskoláslányokat rabolnak el. De nem ők az iszlám. Az iszlám én vagyok.

/…/

(Nógrádi Gábor - Lángoló nyaram részlet)