Térdpanaszok, érettségi
2021.04.16.
Tisztelt Dr. Nő/Úr!
Jó napot kívánok! Én 18 éves leszek heteken belül. Érettségire készülök!
Életkortól függetlenül, vannak az életben olyan napok, amiket az ember vagy örömteli, vagy sajnos negatív dolgok miatt nem tud elfelejteni. A szüleimmel 2018. július közepén, apai nagyapám halála után költöztünk haza, mert anyu mindenképpen elakarta kerülni, hogy mama egyedül maradjon vagy idősotthonba kerüljön, így jött az a megoldás, hogy hazaköltöztünk, viszont apám így újra ingázó lett.
Szóval 2017. március 22-én már az iskolai focikupa-elődöntőjére került sor. Már ennek belső reklámja volt, mert 2014. március 20-a óta még elődöntőt sem játszott 8. évfolyamról érkező osztály. És már a március 31-i sportnapon sorra kerülő döntőt is reklámozták, hisz 2009. március 27-e után újra lesz 8-os osztály a döntőbe.
Persze jó érzés volt, hogy az iskola többsége nekünk drukkolt, de– még az osztálytársaim közül is – néhányan elég lekezelően viszonyultak az elődöntős ellenfélhez, akik ugyanúgy bizonyítani akarták, hogy nem véletlenül jutottak el 36 csapatból a legjobb 4 közé. És sajnos néha a kelleténél is merészebbek, esetleg durvábbak is voltak. Ennek a 07.03.22-i meccset követően talán 3-4 napig én is éreztem utóhatását. A döntőbe jutásnak viszont örülhettem én is a társaimmal. A fekete leves viszont a döntő véghajrájában ért. Már csak kb. 6 perc volt hátra, amikor egy szögletre készülve, óhatatlanul is kinézett mindenki az un. zsűri asztalon levő eredményjelzőre. Színek alapján beazonosítható volt, hogy mi vezetünk 3 góllal, és mi készültünk szöglethez. (Udvaron és salakpályán zajlott a meccs) A szöglet utáni kirúgást még elfejeltem, majd a talajfogás után, ahogy fordulni akartam, a bal lábam letapadt. A térdemben egy pár másodpercig kisebb fájdalom keletkezett, majd az először elmúlt, aztán úgy jött elő, hogy lépni sem tudtam. Aztán valahogy (máig nem emlékszem, hogy miként) bejutottam a betegszobára és lefektettek, a térdem eközben egyre jobban fájt, már szinte mozdítani sem tudtam a lábam. Mentőt hívtak, majd az beszállított a kórházba. Ott megállapításra került, hogy a bal térdemben az elülső keresztszalag részlegesen elszakadt. A következő 6 hét fekvőgipszben telt, majd egy ortézis több hetes hordása és a gyógytorna fokozatos megkezdése követett. Mivel akkoriban, ott kint igazolt sportoló voltam, így a gyógytorna ideje alatt már bizonyos értelembe megkezdődött a sportág specifikus gyakorlatok végzése is. (Persze nem azonnal)
Aztán 2018. február 21-én, egy fociedzésen megint beütött a krach. Megint megsérült a bal térdem. Ekkor viszont egyből tudtam, hogy nagy a baj, hisz egyfelől hallottam egy roppanó-pattanó hangot, és szinte rögtön elkezdett dagadni a térdem. Azonnal kórházba kerültem, ahol a vizsgálatok kimutatták, hogy az elülső keresztszalag teljesen elszakadt, a külső és a belső oldalszalag pedig megnyúlt és a porc is leszakadt. Vérömleny és gyulladás keletkezett. A vérömleny által okozott vizesedést leszívatták. Kaptam 1 hétre gipszsínt, majd 6 hétre fekvőgipszet. A február 28-i kontrollon újból le kellett szívatni a térdemet, majd ez még egyszer megtörtént március 21-én. Aztán végül április 16-án operáltak és május 28-án kezdődhetett meg a rehabilitációm, amit még Ausztriában kezdtünk meg, de (a nagypapám halála miatti hazaköltözés miatt) már itthon fejeztem/fejeztünk be, november 29-én, vagyis kicsivel több, mint 9 hónappal a sérülés után.
Ezt követően 2020. július 11-26. között a tervezetten utaztunk le a család Balaton parti nyaralójába, hogy egy kicsit pihenjünk. Édesapám, édesanyám, nagymamám és öcséim mellett a nővérem és a leendő sógorom is jött velünk. Aztán július 19-én délután a nyaraló udvarán egy kicsit fociztunk, amely játékba édesanyám és nővérem kivételével mindenki beszállt. A két öcsém és apu az egyik oldalon, a leendő sógorom és én a másik oldalon. Máig nem emlékszem, hogy a balszerencsés mozdulatnál közvetlen közelembe (1-1,5 m belül) lett volna hozzám valaki. Arra viszont emlékszem, hogy ahogy fordulni akartam a jobb lábam, mintha földbe gyökerezett volna és ugyanazt a roppanó-pattanó hangot hallottam és erős, szúrós fájdalmat éreztem, amit bő 2 évvel korábban, amikor bal térdem (másodjára) „szakadt el”, szóval tudtam, hogy nagyon nagy a baj. Sajnos nem tévedtem. Szerencsére a gyulladás nagyjából 1 hét alatt elmúlt, így július 27-én műtöttek meg és szeptember 7-én indult el a gyógytorna és fizioterápia, amelyet november 26-án kellett felfüggeszteni, amikor a nagyobbik öcsémről kiderült, hogy COVID-os, majd tetőződött azzal, hogy 8 nappal később már nekem is voltak tüneteim (ahogyan a kisebbik öcsémnek egy nappal előttem). Aztán december 7-én kiderült, hogy mindketten (sőt anyu is) elkaptuk a betegséget. Az öcsém és anyu 2-3 hét, míg én kb. 4-5 hét alatt jöttem ki belőle. Január 9-től voltam tünetmentes, és hivatalosan 13-án szűnt meg a COVID-karanténom. Az akkor folytatódó fizioterápia és a gyógytorna február 18-án azzal fejeződött be, hogy minden rendben van.
Mit lehetne tenni még a pihentetésen, a fájdalomcsillapító, izomlazító krémek használata, a felpolcolás mellett annak érdekében, hogy a fájdalom csökkenjen, vagy esetleg teljesen elmúljon?
A másik kérdés, ami ezzel kapcsolatban felmerül az, hogy május 3-14 között érettségiznék (a jelentkezésem le van adva). A jelenlegi állapotom március 13-án kezdett romlani, és április 2-ra odáig jutottunk, hogy már csak járókerettel és nagyon lassan tudok itthon is menni. Sajnos nem biztos, hogy megoldható lenne az, hogy kocsival oda-vissza megjárjam az iskolát, így legalább egyik irányba buszos utazás és gyaloglás várna rám. Ön szerint várható-e valami olyan csoda a következő szűk 3 hétbe, hogy mindenféle akadály nélkül részt tudjak venni az érettségin vagy próbáljam meg mindenképpen visszamondani és őszre halasztani?
Mennyi esély van rá, hogy a jelenlegi állapotromlásom összefügg a december-januári COVID fertőzésemmel?
(2021.04.16)
A megtisztelő válaszait előre is köszönöm!
Jó napot kívánok! Én 18 éves leszek heteken belül. Érettségire készülök!
Életkortól függetlenül, vannak az életben olyan napok, amiket az ember vagy örömteli, vagy sajnos negatív dolgok miatt nem tud elfelejteni. A szüleimmel 2018. július közepén, apai nagyapám halála után költöztünk haza, mert anyu mindenképpen elakarta kerülni, hogy mama egyedül maradjon vagy idősotthonba kerüljön, így jött az a megoldás, hogy hazaköltöztünk, viszont apám így újra ingázó lett.
Szóval 2017. március 22-én már az iskolai focikupa-elődöntőjére került sor. Már ennek belső reklámja volt, mert 2014. március 20-a óta még elődöntőt sem játszott 8. évfolyamról érkező osztály. És már a március 31-i sportnapon sorra kerülő döntőt is reklámozták, hisz 2009. március 27-e után újra lesz 8-os osztály a döntőbe.
Persze jó érzés volt, hogy az iskola többsége nekünk drukkolt, de– még az osztálytársaim közül is – néhányan elég lekezelően viszonyultak az elődöntős ellenfélhez, akik ugyanúgy bizonyítani akarták, hogy nem véletlenül jutottak el 36 csapatból a legjobb 4 közé. És sajnos néha a kelleténél is merészebbek, esetleg durvábbak is voltak. Ennek a 07.03.22-i meccset követően talán 3-4 napig én is éreztem utóhatását. A döntőbe jutásnak viszont örülhettem én is a társaimmal. A fekete leves viszont a döntő véghajrájában ért. Már csak kb. 6 perc volt hátra, amikor egy szögletre készülve, óhatatlanul is kinézett mindenki az un. zsűri asztalon levő eredményjelzőre. Színek alapján beazonosítható volt, hogy mi vezetünk 3 góllal, és mi készültünk szöglethez. (Udvaron és salakpályán zajlott a meccs) A szöglet utáni kirúgást még elfejeltem, majd a talajfogás után, ahogy fordulni akartam, a bal lábam letapadt. A térdemben egy pár másodpercig kisebb fájdalom keletkezett, majd az először elmúlt, aztán úgy jött elő, hogy lépni sem tudtam. Aztán valahogy (máig nem emlékszem, hogy miként) bejutottam a betegszobára és lefektettek, a térdem eközben egyre jobban fájt, már szinte mozdítani sem tudtam a lábam. Mentőt hívtak, majd az beszállított a kórházba. Ott megállapításra került, hogy a bal térdemben az elülső keresztszalag részlegesen elszakadt. A következő 6 hét fekvőgipszben telt, majd egy ortézis több hetes hordása és a gyógytorna fokozatos megkezdése követett. Mivel akkoriban, ott kint igazolt sportoló voltam, így a gyógytorna ideje alatt már bizonyos értelembe megkezdődött a sportág specifikus gyakorlatok végzése is. (Persze nem azonnal)
Aztán 2018. február 21-én, egy fociedzésen megint beütött a krach. Megint megsérült a bal térdem. Ekkor viszont egyből tudtam, hogy nagy a baj, hisz egyfelől hallottam egy roppanó-pattanó hangot, és szinte rögtön elkezdett dagadni a térdem. Azonnal kórházba kerültem, ahol a vizsgálatok kimutatták, hogy az elülső keresztszalag teljesen elszakadt, a külső és a belső oldalszalag pedig megnyúlt és a porc is leszakadt. Vérömleny és gyulladás keletkezett. A vérömleny által okozott vizesedést leszívatták. Kaptam 1 hétre gipszsínt, majd 6 hétre fekvőgipszet. A február 28-i kontrollon újból le kellett szívatni a térdemet, majd ez még egyszer megtörtént március 21-én. Aztán végül április 16-án operáltak és május 28-án kezdődhetett meg a rehabilitációm, amit még Ausztriában kezdtünk meg, de (a nagypapám halála miatti hazaköltözés miatt) már itthon fejeztem/fejeztünk be, november 29-én, vagyis kicsivel több, mint 9 hónappal a sérülés után.
Ezt követően 2020. július 11-26. között a tervezetten utaztunk le a család Balaton parti nyaralójába, hogy egy kicsit pihenjünk. Édesapám, édesanyám, nagymamám és öcséim mellett a nővérem és a leendő sógorom is jött velünk. Aztán július 19-én délután a nyaraló udvarán egy kicsit fociztunk, amely játékba édesanyám és nővérem kivételével mindenki beszállt. A két öcsém és apu az egyik oldalon, a leendő sógorom és én a másik oldalon. Máig nem emlékszem, hogy a balszerencsés mozdulatnál közvetlen közelembe (1-1,5 m belül) lett volna hozzám valaki. Arra viszont emlékszem, hogy ahogy fordulni akartam a jobb lábam, mintha földbe gyökerezett volna és ugyanazt a roppanó-pattanó hangot hallottam és erős, szúrós fájdalmat éreztem, amit bő 2 évvel korábban, amikor bal térdem (másodjára) „szakadt el”, szóval tudtam, hogy nagyon nagy a baj. Sajnos nem tévedtem. Szerencsére a gyulladás nagyjából 1 hét alatt elmúlt, így július 27-én műtöttek meg és szeptember 7-én indult el a gyógytorna és fizioterápia, amelyet november 26-án kellett felfüggeszteni, amikor a nagyobbik öcsémről kiderült, hogy COVID-os, majd tetőződött azzal, hogy 8 nappal később már nekem is voltak tüneteim (ahogyan a kisebbik öcsémnek egy nappal előttem). Aztán december 7-én kiderült, hogy mindketten (sőt anyu is) elkaptuk a betegséget. Az öcsém és anyu 2-3 hét, míg én kb. 4-5 hét alatt jöttem ki belőle. Január 9-től voltam tünetmentes, és hivatalosan 13-án szűnt meg a COVID-karanténom. Az akkor folytatódó fizioterápia és a gyógytorna február 18-án azzal fejeződött be, hogy minden rendben van.
Mit lehetne tenni még a pihentetésen, a fájdalomcsillapító, izomlazító krémek használata, a felpolcolás mellett annak érdekében, hogy a fájdalom csökkenjen, vagy esetleg teljesen elmúljon?
A másik kérdés, ami ezzel kapcsolatban felmerül az, hogy május 3-14 között érettségiznék (a jelentkezésem le van adva). A jelenlegi állapotom március 13-án kezdett romlani, és április 2-ra odáig jutottunk, hogy már csak járókerettel és nagyon lassan tudok itthon is menni. Sajnos nem biztos, hogy megoldható lenne az, hogy kocsival oda-vissza megjárjam az iskolát, így legalább egyik irányba buszos utazás és gyaloglás várna rám. Ön szerint várható-e valami olyan csoda a következő szűk 3 hétbe, hogy mindenféle akadály nélkül részt tudjak venni az érettségin vagy próbáljam meg mindenképpen visszamondani és őszre halasztani?
Mennyi esély van rá, hogy a jelenlegi állapotromlásom összefügg a december-januári COVID fertőzésemmel?
(2021.04.16)
A megtisztelő válaszait előre is köszönöm!
Szakértőnk válasza a Térdpanaszok, érettségi kérdésre
Kedves Kérdező! Vegye fel a kapcsolatot a kezelőorvosával, a kimenetellel kapcsolatban nyilván ő tud nyilatkozni. Elméletileg nem függ a koronavírustól az állapota. Amennyiben alig tud járni, nyilván teljesen abszurd, hogy busszal megy érettségire. Ez nem most lesz, ezért nem gondolnám hogy halasztani kell, egyszerűen addig a szállítást kellene megoldani.
