/ A Te történeted / Kiközösítettek, majdnem öngyilkos lettem
  2010-05-14
Közzétéve

Kiközösítettek, majdnem öngyilkos lettem

Ha úgy érzed, minden veszve van, és nincs senkid, biztos hogy úgy is van ? Nem, nem feltétlenül. Csak bízni kell.

Szeretnék veletek megosztani egy történetet rólam, ami - remélem - tanulságos lesz számotokra, és remélem, ti soha nem fogtok ilyen elhatározásra jutni! 15 éves vagyok, és koromhoz képes elég nagy élettapasztalattal rendelkezem. Voltam már igencsak nehéz helyzetben az életem során. Általános iskola 6.osztályába jártam, mikor az osztályom - finoman szólva - kiközösített, ugyanis új osztálytársaink lettek, vagyis lebuktak hozzánk. Roma származásúak voltak. Én úgy voltam vele, hogy ők is ugyanolyan emberek, megérdemlik, hogy figyeljünk rájuk. Én voltam talán az egyetlen, aki ezt a két cigány fiút elfogadta, megszerette. 

Bekerültem az ő társaságukba, ezért elfordultak tőlem a legjobb barátaim. Idővel csalódnom kellett az új barátaimban is, de már késő volt, megutáltak a "régiek". Nem vehettem részt közös programokon, a hátam mögött kibeszéltek..nagyon rossz volt! Erre a legmegrázóbb élmény, ami mindezt csak fokozta - olyan nehéz erről beszélnem - meghalt a még gyerekkoromból régen ismert lány, aki tőlem elég messze lakik ugyan, de gyerekkorunkban sokat voltunk együtt. Nagyon szerettem Esztert, (Isten nyugasztalja). ...Ekkor nagyon elkeseredtem, már csakis egyedül szerettem volna lenni. Ezt sikerült is elérnem, jóformán a családomon kívül nem volt senkim. Bár én mindig is olyan voltam/vagyok, hogy utálom mutatni, ha fáj. Ha szomorú vagyok, akkor is boldognak mutatom magam, mert nem szeretem, ha sajnálnak. De ez most nem ment, és a legrosszabb, hogy a távolság miatt nem tudtam elmenni szeretett barátnőm temetésére. Teljesen egyedül éreztem magam, és amit ezután tettem... Kívánom, hogy soha senki ne jusson ilyen helyzetbe, és ha jut is, ne így próbálja meg feldolgozni. Mert lehet, hogy ti nem lesztek ilyen szerencsések, mint én, hogy kaptam egy új esélyt az élettől.

Szóval... Nem Akartam Tovább Éln! Úgy döntöttem, begyógyszerezem magam, és meghalok! Nagyon sok gyógyszert - köztük altatót, nyugtatót, fájdalom-lázcsillapítókat - mindent, amit otthon találtam, bevettem. Lassan függő lettem, és egy hétig folyamatosan lopnom kellett a gyógyszeres szekrényből a gyógyszert. Vittem időnként az iskolába is. Ha valami nem tetszett, bevettem belőlük és kicsit jobb lett. Legalábbis azt hittem. Igazából semmivel sem lett jobb, sőt, utólag nagyon nagy hülyeség volt. Szerencsére a csodával határos módon semmi bajom nem lett, és még édesanyám sem jött rá. Csak 3 napig nem mentem iskolába, mert mintha csak beteg lettem volna, folyamatosan hánytam. Azóta is undorodom gyógyszerektől.

Azóta a barátaim visszafogadtak, és imádom az osztályomat. Megtanultam: ha problémám van, nem kell elfutni előle, hanem megoldani. Azóta minden rosszban megkeresem a jót, és higgyétek el, hasznos. Nagyon remélem, hogy ti is inkább igyekeztek erősek lenni ilyen helyzetben, minthogy ilyen dologra szánjátok el magatokat. Nem Old Meg Semmit! Így utóiratként szeretném elmondani, ha akárkinek akármilyen problémája van, segítek. Fiataltól idős korosztályig. Msn címem: [email protected]. Ha csak barát kell, vagy ha úgy érzed, nincs értelme az életednek, fordulj hozzám!

 

Ti küldtétek

 

Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!