Nem minden annyira nehéz, mint gondoljuk

Nem minden annyira nehéz, mint gondoljuk

2010.08.19.

Sziasztok!

Dia vagyok, 17 éves. Kiskoromtól fogva táncoltam rendszeresen. Az általános iskolában hála a jó égnek volt lehetőségem erre. Aztán 8 év elteltével, mikor közép iskolába kerültem, arra kellett rádöbbennem, hogy nincs hol táncolnom. Egyrészt anyagiak miatt, másrészt nem nagyon volt lehetőségem az „olcsó” táncórák közül választani. Így maradt a „más mozgás”. Mivel nem szeretnék konditerembe járni, így csak az „otthoni” sport maradt. Gondolkoztam, hogy veszek futópadot vagy szobabiciklit, a hízás miatt a „csodatabikon” is gondolkoztam, de rájöttem, hogy minek mindezekre pénzt költeni, hisz ott a biciklizés, sőt akár az ugrálókötelezés is. Jó időben biciklivel mehetünk akárhova. Az ugrálókötél akárhol elfér, és még szeretem is csinálni. Azzal tényleg mindenhonnan fogyok, főleg lábról. Ami nekem nagyon jó, mert míg táncoltam, egyszerűen képtelen voltam hízni. Aztán mikor abbahagytam, csak egyre jobban híztam, főleg csípőre és combra.

A másik dolog pedig a dohányzás. Hála istennek leszoktam. Igen! Sikerült! Ha hiszitek ha nem, nagyon rá voltam szokva, hiába voltam akkor még csak 16 éves, de nekem is ugyanolyan nehéz volt leszoknom, mint akárki másnak. Semmi más nem kell a leszokáshoz, mint egy cél és egy olyan nyomós ok, ami miatt le akarunk szokni. Nem kell tapasz, semmi! Nekem például a nyomós okom az volt, hogy picit visszagondoltam arra az időre míg táncoltam. Ha otthon voltam, akkor sem tudtam egyszerűen azt mondani hogy „ne, most ne menjünk ide meg oda, mert nincs kedvem” annyi erőt éreztem magamban, szinte le sem lehetett állítani. Mikor abbahagytam a táncot, annyira ellustultam, hogy az egyszerűen hihetetlen. Nem volt kedvem semmihez, rossz volt a közérzetem. Visszatérve; Nagyon hiányzott, hogy annyira sok energiám legyen. Tesin majdnem kiugrott a szívem és a tüdőm a helyéről, annyira megerőltető volt a mozgás. Ez volt a nyomós indokom, alig bírtam futni pár métert, és már kapkodtam a levegő után. És persze a cél, hogy teljesen lerakjam a cigit. Egyszerű, ha lefoglalod magad valamivel.

Ha rád tör a nikotinhiány, akkor fogj meg egy szál cigarettát, és kérdezd meg magadtól: Kell ez nekem? Mivel lesz jobb ezután? Nekem sikerült, mert rájöttem, hogy nem kell az nekem, és semmivel sem lesz jobb, ha elszívtam azt. 17éves lány vagyok( nincs kedvem korán meghalni, ha meg is halok korán, ne a cigi miatt kelljen szenvednem utolsó perceimben), kifehéredtek a fogaim, nem mondják azt hogy „fújj, de cigi szagod van!” Normálisan tudok futni, jobban érzem az ízeket és a szagokat, sőt FOGYTAM, és a legjobb hogy nőttek a melleim. Most újra nyugodtan megyek vásárolni fehérneműt, mert tudom, hogy nagyobb méret kell. Egy lánynál csak természetes, hogy fontos a szép dekoltázs. Remélem segítettem, ha nem is nagyon, de azért egy picit. És egy dolog mindig lebegjen előttetek: Néha jobb abbahagyni dolgokat, és néha jobb elkezdeni. Hogy melyiket kell megtenni, azt mindenki döntse el magának.

Forgasd a tollad, írd ki magadból!

Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!