/ A Te történeted / Újra kárt tettem magamban - Idegösszeroppanásom története
  2010-06-04
Közzétéve

Újra kárt tettem magamban - Idegösszeroppanásom története

Egy rövidke beszámoló a saját magam okozta szenvedéseimről.

Körülbelül két hete kezdődött minden. Anyám vidékre utazott a barátaival. Engem pedig itthon hagyott az öcsémmel. Nem a legjobb a viszonyunk, sokat veszekszünk. Három évvel vagyok nála idősebb, és amikor ketten vagyunk itthon, kibírhatatlan ördögfióka.

Hiperaktív fiú, egyszerre öt-hat dolgot csinál: focizik, tv-t néz, kommandózik, ordibál, macskát nyúz, az ágyon ugrál. Nem tudok mást csinálni, csupán rászólni

- Bence! Hagyd abba!! – Ő ezt vagy meg sem hallja, vagy pofákat vág, azt mondja, nem vagyok az anyja, hagyjam békén! Persze ezt a lehető legcifrábban. Nem káromkodik, csupán olyan sértő hangsúllyal válaszol, hogy a bicska kinyílik a zsebemben. Néha mindent megtennék azért, hogy lecserélhessem. A gondolat elriaszt, folyton az jár a fejemben: hogy gondolhatok ilyet? Ő az öcsém! De mégiscsak jobb lenne még egy macska, az csendesebb.

 Eltelt egy hét, jön a szombat, kiruccanás a haverokkal, és a barátommal, Lacival. Végre összegyűlt a pénzem egy acélbetétes bakancsra, így hárman, Lacival, és egy barátjával, Normannal nekiindulunk a városnak, hogy eljussunk az Astoriai Dr Martens shopba. Mielőtt eljöttem volna otthonról, természetesen megint az öcsémet fegyelmeztem, teljesen felidegesített. Még alig indultunk el a két fiúval, már megkaptam a megjegyzést:
- Mi van veled? Nem szoktál ilyen bunkó és lekezelő lenni!

- Sajnálom, az öcsém teljesen kikészít. – jött a tehetetlen válasz tőlem, mert hát igen, ez az igazság, Bence kikezdi az idegeimet, s bár a nap folyamán még jó párszor hallottam ezt a megjegyzést, estére elmúlt, jót baromkodtunk a haverokkal, utána Lacinál aludtam.

Reggel korán kellett kelnem, ugyanis vasárnap este Alvin és a mókusok koncertre mentem. Korán hazaértem, természetesen a testvérem már fent volt. Elvégeztem a teendőimet, megfürödtem, hajat mostam, satöbbi. Közben persze megint már azon a szinten voltam, hogy ordítottam, kiabáltam, csapkodtam, törtem-zúztam magam körül idegességemben. Kb. két órával előbb elindultam a koncertre, csak hogy ne kelljen otthon lennem, és ezt egyre gyakrabban csinálom. Előbb indulok, később érkezem. Két nappal ezelőtt épp mosogattam, és közben zenét kapcsoltam be a szobámban (szomszédos szobák), hogy ne legyen olyan unalmas a meló. Valamilyen oknál fogva Bence becsukta a konyhaajtót. Rászóltam, hogy nyissa ki, mert nem hallom a zenét. Erre ő persze megint pofákat vágott, csapkodott, megsértődött, hogy én mit szólok be neki. Nem bírtam tovább. Letettem a kezemben lévő tányért, szép nyugodtan megtöröltem a kezem.

Bementem a szobámba, becsuktam az ajtót, és sírni kezdtem. Keservesek voltak a könnyek, amik a szememből hullottak. Csak ültem a földön, a táskám mellett, és bőgtem. Nem tudtam abbahagyni. Aztán ránéztem a mellettem fekvő hátizsákra. Biztosítótűkkel díszítettem, és soha nem szedtem le őket. Most mégis óvatosan levettem egyet. Nézegettem a hegyét, ahogy megcsillant rajta a napfény. A bal kezemre néztem. Halványan még ott éktelenkedett a három kis seb nyoma, amit korábban, körül-belül három hónappal ez előtt ejtettem magamon. A fejem élesen lüktetni kezdett. Éreztem, ahogy a tű hegye végigkarcolja a felső bőrréteget, aztán az az alattit, és a még eggyel lejjebbit. Mint ahogy a ceruzával színezünk téptem fel a csuklóm oldalán a hámrétegeket, kissé elvakultan észre se vettem, hogy már vérzik, még mélyebbre hatoltam. Aztán mint akibe villám csapott, abbahagytam.

Ziháltam, és még mindig potyogtak a könnyeim, de már nyugodtabb voltam, szép lassan elapadt a sírás. Most már valamivel világosabban láttam a dolgokat. Újra bántottam magam, ennél rosszabb érzést el sem tudnék képzelni. A hideg futkározott a hátamon. Gyorsan leragasztottam a keletkezett sebet, és egy kendőt tekertem rá, hogy senki se kérdezősködjön. Lefeküdtem, próbáltam elhitetni magammal, hogy csak álom volt az egész, de a seb mintha átragyogott volna a kendő alól. Ott virított a tekintetem előtt, mintha a szemhéjam belső felére tetoválták volna, és nem hagyott nyugodni. Végül álomba merültem, mély, de nyugtalan álomba, és a kis vágás oda is mumusként követett.

Ti küldtétek
  • Anyám prostituált volt, nincs senki, aki szeretne
  • Milyen érzés elveszíteni egy számodra fontos élőlényt?
  • Egy lúzer fiú esete
  • Kaptam egy esélyt az élettől
  • Mit ér a szerelem, ha meleg vagyok?
  • Őrült vagyok? Vagy csak reménytelenül szerelmes?
  • Az apám soha többé nem akar látni...
  • Fel akarta vágni az ereit - Ha a fiú fiatalabb...
  • Legkedvesebb kutyám emlékére
  • Barátságból szerelem
  • Soha nem hagylak el...
  • Megaláztak, mert más az ízlésem
  • A medál átka - vérfagyasztó történet
  • A fájdalmas múlt - szívszorító eset
  • Élt 18 évet - tragédia, amit nehéz feldolgozni
  • Egyik függőségből a másikba estem
  • Életveszélyes bikinivonal gyantázás
  • Ütött, vert, megalázott
  • Forgasd a tollad, írd ki magadból! Ez a Te oldalad! Küldd el nekünk írásodat, és szerkesztőink rövid átfutás után megjelentetik írásod! Miért is jó ez neked? Megoszthatod a világgal, barátokkal, ismerősökkel és másokkal gondolataidat és véleményedet a világról, egészségről, egészséges életről. Te hogyan képzeled el az életedet? Te hogyan tudnál segíteni másokon, hogy jobban és egészségesebben érezzék magukat a bőrükben? Most rajtad a sor! Ragadj billentyűzetet és gépelj!