Hogyan győzzük le a magányt?
Vannak haverjaim, voltak csajaim, de igazából nagyon magányos vagyok. Mintha ez nem lenne elég. Arra rájöttem ár, hogy nem számra kevés a dolog. Igazi barátom viszont talán van kettő... ők is max azért, mert elviselik a búrámat. Mások azonban csak felszín-barátok. A lányok akikkel eddig kavartam? Nem tartott egy se 5 napnál tovább...
Sztem az az igazi probléma, hogy nem bízok senkiben... talán magamban sem.
Ez nem akadályoz meg abban, hogy "őszintén" beszéljek, leginkább azért, mert ha el is mondom a legmélyebb gondolataimat, mindig az van bennem, hogy "de ezzel ő úgyse tud mit kezdeni". Probléma nélkül mesélem el másoknak a legcikibb történeteimet, mondván, ha én mondom, és mutatom, hogy le se szarom, már egyáltalán nem röhej tárgya. Gyakran ilyeneket is vágok mások fejéhez, ha próbálnak hülyét csinálni belőlem. "Ja, szoktam maszturbálni... naponta... kétszer. Ezzel mit kezdesz?"
Vagy ha nem is félek attól, hogy ellenem szól a dolog, valaki tényleg csak dumálni akar velem, nekem mindig az az érzésem, hogy egy alapsémát kap tőlem: "Jaja... így szoktam megnyílni mások előtt, te olyan "különleges" vagy, hogy ezt elmondtam neked...". Vannak, akiket ez lenyűgöz, vannak akik ugyanúgy érzik, hogy mesterkélt vagyok... de valahogy senkivel nem érzem magam egy szinten...
Számomra az emberek vagy különlegesebbek nálam, "többet érnek" kvázi... vagy kevesebbet, mert kicsi az önértékelésük, meg ilyenek...
Szakértőnk válasza a Hogyan győzzük le a magányt? kérdésre
Kedves Levélíró!
Nem csodálom, hogy magányosnak érzed magad, ha senkit sem engedsz közel magadhoz. Mint írod is: "Számomra az emberek vagy különlegesebbek nálam, "többet érnek" kvázi... vagy kevesebbet, mert kicsi az önértékelésük, meg ilyenek..." "Sztem az az igazi probléma, hogy nem bízok senkiben... talán magamban sem." Azt gondolom, ha nem bízol meg bennük és magadban sem, akkor valóban az a legbiztonságosabb megoldás, ha bizonyos távolságot megtartasz velük szemben, ha másképp nem megy, akkor úgy, hogy különlegesebbnek vagy kevesebbnek látod őket magadnál. Az, hogy így összeszedted, hogy mi a problémád, lehet akár az első lépés is afelé, hogy változtass rajta. Próbáld megelőlegezni a bizalmadat annak, aki a leginkább esélyesnek tűnik arra, hogy megérdemli, azzal a gondolattal, hogy bármikor újra bezárkózhatsz és ellökheted magadtól, ha úgy érzed, arra van szükséged. A magány ellen csak úgy harcolhatsz, ha tudtosan közelebb engedsz magadhoz embereket és adsz magadnak esélyt arra, hogy ha nem is túl közelről, de meglássák, elfogadják és megszeressék, amilyen te valójában vagy. Persze ez kölcsönösen működik, így törekedj te is arra, hogy elfogadd őket, úgy is, hogy mások, mint te.
Amennyiben úgy érzed, nagyon nem boldogulsz egyedül, fordulj bátran hatékonyabb segítségért személyesen pszichológushoz.
Hajrá!
