Főoldal / Szakertő válaszol / Lelki problémák  / teljes elkeseredés
  

teljes elkeseredés

ora 2011-06-28 20:20:24
Jó napot!
Egy átlagos 17 és fél éves srác vagyok, végre elértem mindent amit úgymond akartam, van barátnőm, szeretjük egymást, vannak barátaim, mégha ellenségeim is de kitartunk egymás mellett, megtaláltam miben vagyok tehetséges, a versírásban, csak van egy kis bökkenő. Anyám mindent képes elrontani. Egy picit jól érzem magam, és már annyi is neki. JÓ neki sem könnyű mert apámmal elváltak több mint 12 éve és magában nevelt fel hármónkat, de akkor is, nővérem már nem lakik itt, az iker tesómmal meg már szinte felnőttünk és kezelhetne kicsit felnőttesebben is, mert hiába a tesóm nem, segít sokat, én majdnem mindenben, amit mond én szó nélkül megcsinálom, volt olyan hogy a barátaim elé helyeztem a munkát amit kellett csinálnom, hogy segítsek muteromon, holott ebben a korban mindenkinek a barátok az első. Akárhányszor normális emberi hangon próbálok vele beszélni vhogy mindig veszekedés lesz, és mindig az a vége, hogy nem tehet róla hogy apám szemét volt és elhagyta, és hogy neki apának is kell lenni, nem csak anyának. A barátnőmmel is volt nézeteltérésünk már miatta, és egy csomó dolgot nem enged meg nekem, ami a barátnőmnek meg van engedve, holott ő másfél évvel fiatalabb nállam, és már kezdi unni, és lehet anyám miatt lesz vége. Én nem tudom lehet, hogy nem akar minket elengedni, mert látja hogy felnövünk, de örökre nem láncolhat magához minket, meg minden veszekedésnél megkapom hogy nem segítek semmit, holott mindent én csinálok testvérem meg gépezik nap hosszatt, és le sincs baszva (bocsánat). Újjabban már verset sem tudok írni, képtelen vagyok rá, elképzelhető, hogy a sok stressz miatt?? És anyámmal mit lehetne kezdeni? Ma este beszélni akarok vele normálisan ahogy mindig elkezdjük, de úgyis tudom hogy megint apámnál kötünk ki...

Szakértőnk válasza a teljes elkeseredés kérdésre

Kedves Levélíró!

Azt gondolom, hogy nincsen rendben az, hogy ennyire anyukádról szól az életed. Eddig úgy éltél, hogy mindent megtettél annak érdekében, hogy megfelelj neki és remélted, hogy így majd jobb lesz a helyzet. Úgy tűnik, ez a módszer nem működik, hiszen nem vagy boldog. Ideje tehát változtatni rajta! Próbálj inkább saját magadnak megfelelni és érzelmileg kicsit függetlenedni anyukádtól! Ne engedd, hogy elrontsa a kedved, ha te magad is látod, hogy nincs igaza. Fogadd el, hogy nehéz neki, tegyél meg dolgokat, hogy segíts neki valamennyit, amennyit te érzel okénak és ezután éld a saját életedet is. A többi legyen az ő problémája. Húzd meg kicsit erősebben a határát annak, hogy anyukádat mennyire engeded be az életedbe, mihez van köze, mi függ tőle és mi nem. Azt gondolom, a párkapcsolatod leginkább a tiéd. Amikor leültök beszélgetni, mondd el neki, mi az, amit szeretnél, ha máshogy lenne és ragaszkodj ahhoz, hogy kicsit szabadabban engedjen, mint eddig. Emellett persze fogsz neki segíteni, de neki is meg kell értenie, hogy ez csak kölcsönösen működik. Te pedig viselkedj a jövőben is aszerint, amiket megbeszéltek és ne próbáld annyira megfelelni neki, amikor látod, hogy attól egyikőtöknek sem lesz jobb. Idővel anyukád is el fogja fogadni az új határokat.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések