kérdés.
Azzal a problémával fordulok Önhöz, hogy nem bírom elviselni az apámat. Már ha reggel meglátom undor fog el, ezért nemis szólunk egymáshoz.Ő mindig is mondta, hogy fiú gyereket szeretett volna és hát sajnos lányok lettek.És ha mondjuk megkérem, hogy vigyen el autóval valahová azt vágja a fejemhez, hogy az az ő kocsija(pedig anyával együtt vették). És anyával beszéltem a gondjaimról de ő nem ért meg, én meg már nembírom tovább egy házban az apámmal és válni meg nem akarnak és nincs hová mennem sajnos nincsenek nagyszüleim.
Ön szerint mit tehetnék?
Szakértőnk válasza a kérdés. kérdésre
Kedves Levélíró!
Gondold végig, hogy milyen érzéseid, gondolataid vannak apukáddal kapcsolatban! Ha az segít, akár le is írhatod őket egy papírra, hogy tisztábban lásd te is a helyzetet. Úgy tűnik, intenzív negatív érzéseid vannak vele kapcsolatban. Valóban semmi pozitív nincs benne? Tudsz találni bármi olyasmit, ami miatt megérné továbbra is egy házban maradnod vele? Nehéz lehet így, hogy nincs hová menned, de ez talán segíthet abban, hogy megpróbáld elviselhetőbbé tenni a helyzetet. Talán segíthet, ha elmondod neki, hogy mi bajod is van vele, hogy milyen érzéseid vannak vele kapcsolatban és azt, hogy mit szeretnél tőle, min változtasson. Ha megpróbáltad, és úgy érzed, vele sehogyan sem boldogulsz, anyukáddal még mindig megpróbálhatsz beszélni a helyzetedről. Biztosan szeret téged is és az, hogy nem akarnak válni, azt is jelentheti, hogy van annyira jó a kapcsolatuk, hogy meg akarják próbálni egyben tartani a családot, melynek te is fontos része vagy.
Hajrá!
