Fontos...! =-(

ora 2011-02-08 14:48:43
Kedves Doktornő!
Levelemmel, azért fordulok önhöz,mert teljesen mértékben összezavarodtam. Nagyon sok minden kavarog bennem, igazi tinédzser dolgok.
Valójában az egész 1,5 éve kezdődött, mikor csak egy fényképen megláttam egy fiút.
Senki nem vette Őt észre csak én, olyan szerény Fiúnak tűnt, egy olyan embernek aki valamiért különleges, de magam sem tudom miért.
Nem olyan, mint a többi!
Aztán rá kérdeztem a barátimnál, hogy nem-e tudják ki is Ő. Valójában tudták igen, az egyik tanárházaspárnak a gyermeke.
Legelőször eléggé letaglózott a dolog, féltem, féltem, hogy a szüleinek is meg kell felelnem, és nem azzal törődtem, hogy a Fiúval felvegyem a kapcsolatot.
Egy fél év elszaladt és még nem léptem semmit,nem beszéltem Vele, csak néztem, és próbáltam megfejteni jellemét gesztusaiból.
Egy kedves, de néha flegma Fiút ismertem meg belőle azzal a különlegességével anélkül, hogy egy szót is váltottam volna Vele.
De csináltam hülyeségeket is, egyszer felvettem msn-re és a zavarodottságom miatt és talán az idegenségem is befolyásolta, nem alakult ki köztünk jó kapcsolat /Szerencsére nem tudja, hogy az a lány akkor én voltam/
és hát letiltott. Kicsit rosszul esett, de tudtam, hogy az én hibám volt, és mintha meg sem történt volna már semmibe veszem a történteket.
Ezután volt egy nagyobb hatás szünet, amikor beletörődtem abba, hogy nem fogom Őt megismerni (közre játszott az önbizalom hiányom is).
Majd mikor egy barátnőmtől támogatást kaptam, hogy szerinte az a lenne a legjobb, ha rendelnék tőle egy Cd-t /ugyanis Neki van egy bandája, akikkel sikerült már első demo cédéjüket is kiadni/, kaptam az alkalmon és az egyik oldalon meg is rendeltem Tőle a cd-t, amiért aztán még ma sem mentem oda Hozzá.
Talán, mert félek, mi lesz ha csalódást okozok Neki, talán, mert már szeretem.
Tudom bután hangzik egy olyan embert szeretni akivel nem is beszéltem még személyesen, de ha elsétál mellettem, mindig a szemembe néz(talán mert tudja, hogy én vagyok aki a cd-t rendelete, talán nem, nem tudom) és én olyan őszintének látom Őt, olyan különlegesnek és egyszerűen zavarba jövök.
Nem tudom ezek az érzések mit jelentenek, de nem szeretném elhinni, hogy mind ez csak egy kamaszkori plátói szerelem, ami úgysem végződhet boldogan.
A cd-t pedig még decemberben kértem tőle, aki gyorsan válaszolt is levelemre és azt mondta oké, és még idegenségemet is tolerálta...de nem tudom mit szólna hozzám, ha oda mennék hozzá.
Az egész dolog hátráltatója én vagyok aki mindennél jobban szeretném.
Nem tudom mit tegyek!
Egyáltalán, hogyan jönnék ki a dologból a legjobban...
Válaszát előre is Köszönöm!
Cili
/16 éves gimnazista lány vagyok Ő pedig egy évvel felettem jár/.

Szakértőnk válasza a Fontos...! =-( kérdésre

Kedves Cili!

Szerintem gondold végig, miről szól számodra ez az érzés! Így a távolból, ismeretlenül ez jó lehetőség arra, hogy álmodozgass róla, de ha a valóságban is sikeresen felveszed vele a kapcsolatot, akkor megváltozik a helyzet. Persze lehet, hogy pozitív irányba, de akkor is hatalmas változás lesz. Mik azok a félelmeid, melyek visszatartanak? Gondold végig és próbáld azt is kitalálni, hogy vajon ezek a félelmek mennyire reálisak. Kérdezed, hogy hogy jöhetnél ki jól a dologból... Döntsd el, hogy meg szeretnéd-e próbálni valóban felvenni vele a kapcsolatot, közelebb kerülni hozzá és megismerni őt vagy inkább megmaradsz a biztonságos álmodozásban. Ha úgy döntesz, lépsz felé, akkor tedd meg, menj el a cd-ért, próbálj vele beszélgetést kezdeményezni és lehetőséget teremteni arra, hogy legyen a dolognak folytatása. Igyekezz minél kevésbé izgulni, akkor simán megy majd a dolog.

Hajrá!



Pyreschitz Anna, pszichológus Pyreschitz Anna, pszichológus
Hirdetések