mi van velem s mit tegyek...?

Gimiben lett sok barátom, s az egyik csajszi már első perctől naon sokat jelentett nekem. Naon bonyolult volt a barátságunk pont azért mert bnaon érezte h nem vok rendben s segíteni akart...án náha próbáltam tenni azért h örüljön pont azért m tudtam h ebből a „barátságból’’ naon hamar elege lesz, pl összehoztam ey találkát koözte s egy bnője közt akit hónapokig nem látott...De nem igazán jött rá h miért csináltam...Vtak oan dolgok is h kértem h lógjunk el egy óráról, csk úgy, mondta h nem mert túl sok a hiányzása, de 2 hét múlva ellógott ugyanarról az óráról egyik legjobb bnőjével...én nem szóltam semmi, m nem akartam megkockáztatni h elveszítsem őt is...de egy idő után túl nyomasztó lett neki ez az egész s skierült elveszítsem...s közben én tudtam h nem akartam ‘’lelkizni” egyáltalán, nekem naon sokszor sokkal jopbban esett vna ha pl megölel ha szar kedvem van….Közbe be is pasizott…Néhány hónap után erőt vettem magamon s beszeltem vele, de tul ideges voltam, csk nyekegtem s sirtam, s annak nem is volt hatasa…par het mulva ujra beszeltunk, akkor sokkal nyugodtabb voltam s azutan meg is valtozott minden…a baj Mozgássérült lány vagyok, 16 éves. A suliban ki voltam közösítve, csk egy barátnőm volt, de ő is csk folyton csk az h csk azt mondtam el h nem kell egyvegbe lelkizzunk m arra nincs szuksegem de h neha szuksegem lenny vmi ölelésfélére meg h voltak dolgok amivel megbantott nem mondtam s ugy megmondanam m nyomaszt csk nem eri meg h ujra elveszitsem ha megin ienekrol kezdek beszelni..s nem tom h mondhatnam meg..Am a pasijaval is naon joba vok, gondoltam h beszelek vele de sztam csemerseg lenne belekeverni…..