:)

Tisztelt doktornő!

Nem tudom hogy ide illik e a dolog...
16 éves lány vagyok és nagyon szeretem a művészeteket. Ezen belül leginkább a festészet,rajzolás ami nagyon leköt.
5 éves korom óta anime és japán rajongó vagyok.
"sajnos" olyan vagyok aki nem szeret kimozdulni itthonról meg bulizni,társaságban lenni. Inkább a szobámban szeretek lenni amit kis művész fészekké alakítottam át.
És ott vagyok festek,alkotok... Nagyon jól mennek a dolgok...egyszóval nem vagyok kezdő...
Az a baj hogy a stílusom kicsit elvont ahogy én magam is. Tehát az anime rajongásom miatt szeretek furcsábban őltőzni... amit itt ahol lakom nem igazán tolerálják és hülyének néznek,és ott bántanak ahol tudnak. Szeretnék a közeli parkba lemenni rajzolni... de nem lehet mert direkt nekem jönnének és a rajzomat széttépnék... volt már hogy bántottak is. Amiből rendőrségi ügy lett.
Sokan azt mondják felesleges így élnem hogy néha megyek ki a lakásból,de ők nem értik mit jelent nekem az alkotás!! Így tudom kifejezeni magamat,így tudok üzenni.
csak fáj hogy nincsenek barátaim... Szeretnék olyan barátokat akik hasonló gondolkodásúak,és elleni velük.
De sajna elfordulnak tőlem,akivel meg megérteném magam kilométerekre lakik...
Így bevagyok gubozva. Van egy fiúm,aki megérti a dolgokat és szereti a műveimet :) ami jól esik^^
De őszintén doktornő... Bolond vagyok hogy így érzek?
Voltam rengeteg pszihológusnál... az egyik üvöltött velem és lekurvázott... nem is értem őszintén miért,azt mondta nem érek sokat. Máig sem értem miért kellett ilyeneket mondani...
Köszönöm előre is a válaszát.
Hagumi