Egyre gyakrabban akarok öngyilkos lenni, mert nem érzem magam sikeresnek. Mit tegyek?
17 éves fiú vagyok. A problémám az, hogy nem érzem értelmét annak, hogy éljek. Túlérzékeny vagyok, gyakran napokig rágódok egy gonosz megjegyzésen, és gyűlölök mindenkit, aki nekem nem szimpatikus. Attól félek, hogy mivel 17 évesen az ember személyisége már nem változik sokat, ilyen világszemlélettel sehol sem fogok tudni megélni.
Nem tudom, hogy ki vagyok igazából. Ha bekerülök egy új társaságba, mindig felveszem egy választott személy viselkedését teljesen, bármennyire is elüt az a viselkedés az én természetemtől. Egyszerűen úgy érzem, hogy csak másolni tudok embereket. Nem tudom, hogy ki vagyok valójában. Nem tudom levenni ezt az "álarcot", amit társaságban magamra húzok.
Nem vagyok képes "kiélni magam". Én mindig egy olyan valaki voltam, aki "otthonülős volt. Általános iskolában több okból -részben ezért- kiközösítettek, és nagyon durva sebeket hagytak bennem. Onnantól kezdtem el az ilyen típusú embereket gyűlölni. Most viszont ki akarok törni, el akarok járni helyekre, de nehezen barátkozok, és valahogy úgy érzem, hogy nem is feltétlenül érezném jól magam. De társaságba akarok járni.
Nem volt még barátnőm. Ez nagyon-nagyon bánt. Csak plátói szerelmem volt, és rendkívül zavar, hogy én, aki normálisnak tartom magam, nem találok senkit, míg az összes olyan, akinek a stílusát én helytelennek találom és irritál, igen. Nem értem, hogy miért különb mindenki nálam. Az őrületbe kerget, hogy más szépen, fokozatosan fejlődik, halad a felnőtté válás felé, én pedig olyan alapvető dolgokat sem tapasztaltam még meg, mint a szerelem, vagy egy csók, amit ilyenkorra már mindenki megtapasztalt. Nem tudom, mikor tudnám ezt behozni, de tényleg kezdem elveszíteni az ép eszemet. Egyre agresszívabbá válok mindenkivel, a szüleim se teljesen értik. Voltam több szakembernél is, de nem jutottam semmire. Nem hiszek már magamban, nem áltatom magam mesékkel, hogy az idő meghozza a választ. Ha eddig nem hozta meg, nem értem, ezután mi változna. Én ugyanolyan vagyok, mint eddig voltam, és az, hogy taszítom a lányokat, valószínűleg nem fog megváltozni.
Az öngyilkosság gondolata jó ideje minden nap folyamatosan a fejemben van. De nem bírom elszánni magam, mert azt hiszem, tönkretenném a szüleimet. Mit tegyek?
Szakértőnk válasza a Egyre gyakrabban akarok öngyilkos lenni, mert nem érzem magam sikeresnek. Mit tegyek? kérdésre
Kedves Levélíró!
Valóban, ahogy írtad te is, az öngyilkosság különösen azokkal szemben kiszúrás, akik szeretnek téged. Ahogy leveleidből is kitűnik, nagyon elszántan próbálsz megtenni a fejlődésért. Egy ilyen elszántság és erő mellett nincs olyan, hogy nincs és nem is lesz megoldás. Van, lesz, csak talán rögösebb út vezet felé. Nem tudom, milyen szakembereknél voltál, mennyi ideig, de sajnos a tapasztalataim szerint a szakember szó nem mindig jelenti egyben a hozzáértést is. És az olcsóbb sem mindig jobb! Olyan pszichológust keress, aki nem csak beszélget veled sok ezerért, hanem aki olyan technikákkal is dolgozik, mint relaxáció, hipnózis, és társai. Hogy mit is jelentenek ez, az interneten sok leírást találhatsz, vagy nézd meg a honlapomat, ott össze van szedve (az adatlapomnál találod). Ha a probléma régebb óta fennáll, vagy mélyebb eredetű, akkor egyszerű beszélgetéssel sokszor nem megoldható. Addig is kezdj el azzal foglalkozni, ki is vagy te, mik a céljaid, milyen dolgokat tartasz fontosnak, milyen dolgokat tartasz értéknek, hogyan gondolkodsz a világról – ezek mind az identitásunk részei. Gyakorold azt, hogyan tudod ezeket képviselni más emberek társaságában, próbáld ki, milyen az, amikor nincsen veled az álarc. Talán nem is olyan félelmetes nélküle, de ezt csak akkor tudhatod meg, ha néha félrehúzod a saját arcod elől. A felnőtté válás felé nem a csók és a szerelem vezet, hanem az, hogy megtanulunk ilyen nehezebb időszakokban is helytállni, és megtalálni a megoldást! Úgyhogy te már jó úton haladsz, sok dolgot megtanultál magadról és az emberekről is, és éppen ezért gyanítom, hogy érettebb is vagy társaidnál. Mindenképpen keress fel egy pszichológust, aki használja is a fenti módszereket (ne riasszon el a hipnózis szó, olyan, mintha félálomban lennél, és abszolult ura vagy az eseményeknek – csak a tévhitek eloszlatása miatt írom), és ne feledd, ide mindig írhatsz!
Minden jót kívánok!
