mit tegyek?

ora 2009-05-18 12:17:14
4 éve állami gondozott lettem mert otthon a családban nem úgy alakultak a dolgok ahogyan kellettek volna! édesanyám elhagyott 6 hónapos koromban. apukám nevelt 6 hónapig egyedül! 1 éves voltam mikor apukám megismerkedett egy hölgyel! feleségül vette és flottul mentek a dolgok! de olyan 8 éves koromtól kezdev a családi veszekedések napi szinten folytak nálunk! mostoha anyukám néha-néha apukámmal alkoholizáltak de olyan szinten hogy minden nap bevoltak csontig rúgva! onnantól kezdve hogy én megkérdeztem őket hogy mikor akarják letenni az alkoholt, onnantól kezdve én lettem a család feketebáránya. minden napos verést kaptam különféle indokokkal de volt olyan is hogy csak úgy mert éppen olyan kedvük volt! 2000-ben kerültem be elsőnek állami gondozásba 6 hónapra utána kiraktak nevelőszülőkhöz! ott voltam kb 3 hónapot és utána édesapám kivett! nem volt semmi gond egészen 2005-ig! egyik napról a másikra mintha kicserélték volna őket megint nekiálltak az ivásnak! közben apukám 3 szívinfarktuson ment keresztül! azt mondták az orvosok hogy ha a negyedik is meglesz akkor azt már nem fogja túlélni! mostoha anyám vert utána egyedül mert apu belátta hogy nem lesz ez így jó! nem bírtam tovább és bementem a rendőrségre hogy csináljanak valamit mert ez nem állapot hogy terrorban élek! megint állami gondozásba kerültem de most már végleg! miután bekerültem rá 1,5 évre édesapám meghalt! azóta a mostoha anyám mindenért engem hibáztat! mit tegyek? elveszítettem az egyetlen életforrásomat és nem tudok senkihez sem segítségért fordulni mert mindenki engem okol azért hogy apám meghalt! ilyenkor mi a teendő? 3 szor próbáltam meg öngyilkos lenni de mind a háromszor az orvosoknak sikerült megmenteni! vonat elé ugrottam, kiugrottam a másodikról, felvágtam az ereimet! és még mindig élek mit tegyek4 hatudtok nekem segíteni vagy tanácsot adni akkor segítsetek!
előre is köszönöm! üdv: szomorú devil

Szakértőnk válasza a mit tegyek? kérdésre

Kedves Kérdező!
Szerencsére élsz és itt vagy közöttünk! Mi sem bizonyíthatná jobban azt, hogy igenis van dolgod a világban, minthogy szörnyű kísérleteid hála Istennek nem sikerültek.

Beszéltél-e már valakivel a gondjaidról, a bűntudatodról, ami gyötör? A helyzeted komolysága feltétlenül szükségessé tenné egy pszichológus szakember beavatását. Az intézetben, ahol élsz valószínűleg lenne lehetőséged kapcsolatba lépni egy megbízható nevelővel vagy egy mentálhigiénés szakemberrel. Ebben a helyzetben az a legfontosabb, hogy te is érezd, lásd, hogy a legelkeserítőbb szituációból is van kiút.

Magad sem gondolhatod komolyan, hogy problémáid megoldására az egyedüli lehetőség az önmagaddal való szembefordulás lehet! Hidd el, az életforrásodat senki nem veheti el tőled, mert a forrás benned fakad, belőled táplálkozik.

Mindannyiunk életében vannak kétségbeejtően fájdalmas emlékek, keserűen önvádló gondolatok. Az élet szépségét nem csupán önmagukban a magasztos pillanatok adják: az élet csodájának átéléséhez elengedhetetlenül fontos tapasztalások a nehéz élethelyzetek, amelyekből felállni eleinte teljességgel lehetetlennek tűnik. Ha úgy érzed, hogy összecsapnak a fejed fölött a hullámok, s pillanatnyilag nincs kihez fordulnod segítségért, lelki támaszért, a telefonos lelki-segély szolgálatok mindig rendelkezésre állnak. Ezeken a vonalakon szakképzett támaszadók várják a bajba jutott, kilátástalan helyzetbe jutott emberek hívásait.

Kedves szomorú devil! Kérlek, mielőbb keress fel egy pszichológus szakembert.
Kívánok neked minden jót!
Kertész Tímea

Kedves levélíró!

Nem írja hány éves, hol él, tanul-e még. Leírt élettörténete tragikus és felháborító is, mennyire egyedül van egy kiszolgáltatott gyerek, ha nincs senki, aki az érdekeit képviselné.
Mindenképpen ez utóbbira van sürgősen szüksége.
Gyámhatóság, itt biztosan kap segítséget!
Fontos,hogy ha már eddig ön senkinek nem volt fontos és senki sem szerette,akkor legyen fontos ÖN saját magának, és szeresse magát annyira, hogy akarjon élni!
Tegyen meg mindent saját életének érdekében!
Ön semmiért nem hibás,azt látom,ön erős és bátor ember lenne, csak elveszítette a hitét a magányos, kiszolgáltatott, szeretettelen harcban, ahol csak vádakat és kiszolgáltatottságotélhetett meg!
Ne dobja el az életét,harcoljon a boldogságáért, megérdemli!
Biztosan talál ehhez társakat, segítőket,és remélhetően valódi kapcsolatokat, szeretetet és biztonságot!
Üdvözlöm és biztatom:lépjen,éljen!


Kazimir Ágnes gyerekpszichológus

Hirdetések