barátság

Üdv ! 1-2 hónapja gondolkodom azon ,hogy megirjam ezt a levelet és végre elhatároztam magam . 16 éves lány vagyok gimnazista , nagyon féltékeny és ragaszkodó tipus . Ez túlzottan nem nyilvánult meg egészen mostanáig . Elkezdtem a gimnáziumot és megismerkedtem 2 nagyszerű lánnyal akikhez nagyon hamar kötődni kezdtem , nagyon fontos barátaim , nincs olyan nap hogy ne beszélnénk egymással . A gond az ,hogy mindig kirekesztettnek érzem magam és úgy gondolom ,hogy nélkülem is nagyon jól szórakoznak annak ellenére , hogy sokat törődnek velem . Pár nappal ezelőtt is meglátogattak engem miután végeztek az iskolában mivel én nem járok és szerettek volna mindent elújságolni mi minden történt velük . Én megpróbáltam boldogan mosolyogva örülni ,hogy jól érzik magukat de minden egyes témánál amihez képtelen voltam hozzászólni és nagy örömmel beszéltek róla összeszorult a gyomrom , és remegni kkezdtem ,nagyon feszült lettem . Azt hiszem úgy éreztem hogy megint kimaradok valamiből . Az egyik lány mondhatni közelebb áll hozzám , vele többet szoktam beszélgetni és olyankor nagyon boldog vagyok viszont ott van az a bizonyos érzés ami azt hiszem a birtokklási vágy . Én azt akarom hogy kettőnk közül engem szeressen jobban , mindent velem akarjon megbeszélni . Legszivesebben kalitkába zárnám ,de szörnyen érzem magam emiatt , hiszen nem egy kismadár .. szörnyen érzem magam amiért nem tudok őszintén örülni ,hogy ők ketten jól megvannak együtt , teljesen kiakarom őt sajátitani magamnak .
A kérdés lényegében az lenne , mit tehetek ,hogy ez az érzés megszűnjön ? Örülni szeretnék annak ha jól érzik magukat . Nem akarom megfojtani a túlzott ragaszkodásommal de nem tudom mit kellene tennem .
A választ előre is köszönöm , hálás vagyok !