Főoldal / Szakertő válaszol / Lelki problémák  / Leválás anyukámról
  

Leválás anyukámról

ora 2020-11-24 16:40:22
Tisztelt Máténé Áfra Viktória!
Azért írok, mert segítséget szeretnék kérni abban, hogy miként válhatnék le anyukámról. 18 éves vagyok, és sajnos nem jön valami természetes módon a lázadás. Sokáig szinte mindenben egyetértettem anyukámmal. Régebben azt is szokták mondani, hogy látszik rajtunk, micsoda összhangban vagyunk egymással, milyen közel állunk egymáshoz, mennyire jó a viszonyunk. Az utóbbi időben kezdem úgy érezni, hogy másként gondolom a dolgokat mint anyukám, viszont ha valamiről tudom, vagy sejtem, hogy anyának nem tetszene, akkor legbelül mindig nagyon stresszelek, így hiába teszem azt, amit jónak látok, nem tölt el örömmel . Ez nagyon rossz érzés.
Mostanában olyankor is képes vagyok aggodalmaskodni, amikor tényleg semmi okom rá. -Gyakran előfordul, hogy a szobámban vagyok, és azon agyalok, hogy anya hallja-e, hogy éppen mit csinálok, pl. gépelek vagy tanulok stb. Tudom, butaság, de éppen ezért még jobban nyomaszt a dolog. Ráadásul így nem is tudok rendesen koncentrálni az adott feladatra. Szerinte miből fakadhatnak ezek a furcsa érzések?
A pszichológusom szerint anyukámnak valószínűleg indulatkezelési problémái vannak. - Ha valami nem tetszik neki, előfordul, hogy kiabál, csúnyán beszél (alapból nem szokott). Ha valamit elhibázok, ami szerinte evidens dolog lenne, akkor becsmérlő megjegyzéseket is szokott rám tenni pl. olyasmiket mond, hogy nem vagyok normális. Nem olyan régen még rángatott is engem. Semmiségeken is képes kiborulni. Miután megnyugodott is úgy gondolja, hogy jogosan volt dühös. Semmiért sem szokott bocsánatot kérni. Már javasoltam anyukámnak, hogy forduljon pszichológushoz, de nem akar.
Mikor jó jegyet kapok, vagy valamit jól csinálok, mindig megdicsér és büszke rám.
Bevallom, mostanában elég negatívan gondolkodom anyáról. Zavar, hogy nem takarít rendesen; szégyenlem, hogy nem talál munkát... Tudom, hogy egy nap még nagyon fog hiányozni, és akkor megbánom azt a sok rosszat, amit gondolok róla. Ebbe elég fájó belegondolni. Azt is tudom, hogy nagyon szeret engem, mindig a legjobbat akarja nekem, és rengeteg áldozatot hozott már értem. Mindennek ellenére úgy érzem, mostanában megfogyatkozott az anyukám iránt érzett szeretetem, ami nagyon ijesztő érzés számomra, emellett hálátlannak is érzem magam emiatt.
A problémáimat sem szeretem vele megosztani, mert nem úgy reagál rájuk, ahogy én szeretném. Rendszerint elkezd kioktatni, pedig magamtól is tudom, hogy hol hibáztam és miért (ezt jelezni is szoktam neki) vagy nem ért meg igazán, és azt mondja, hogy nem kellene ezen idegeskednem. Idegesen, ingerülten reagál a problémáimra, amitől csak rosszabbul érzem magam.
A pszichológusom azt tanácsolta, hogy tartassam be anyával azt, hogy kopogjon mielőtt belép a szobámba, emellett nyugodtan zárjam be az ajtóm, ha úgy gondolom. Anya ezeken a dolgokon is megsértődik.
Sokszor azt érzem, hogy sokkal boldogabb, kiegyensúlyozottabb, és sikeresebb lennék, ha nyugodtan merném azt tenni, amit szeretnék.-Azt szeretném kérdezni, mégis hogyan szerezhetnék ehhez kellő bátorságot.
Természetesen a pszichológusommal is beszélek még erről, csak az baj, hogy beteg lett, és fogalmam sincs, mikor épül fel. Addig is szeretnék közelebb jutni a problémám megoldásához.
Válaszát előre is köszönöm.

Szakértőnk válasza a Leválás anyukámról kérdésre

Kedves Levélíró! Az érzéseid valószínűleg teljesen természetesek,nem kell bűntudatot érezned miattuk,bár ez nem mindig könnyű.Jó, hogy jársz pszichológushoz,sokat segíthet a függetlenedésben. Amivel esetleg tudsz most próbálkozni: Számos dolog lehet,amiben másképp gondolkodtok...Felállíthatsz egyfajta sorrendet ezek között, hogy lásd, mik azok, amiben mindenképp a saját utadat szeretnéd járni és mi az, amiben tudnád édesanyád szempontjait követni,mert nem lenne túl nagy áldozat részedről. Megpróbálhatsz kitalálni olyan dolgokat,amivel megmutatod neki, hogy mennyire fontos neked,hogy szereted.Ezáltal nem lesz szükséges azzal bizonyítanod a szeretetedet, háládat, hogy megfelelsz az elvárásainak. Írhatsz naplót,akár levélformában a pszichológusodnak, hogy amikor újra tudtok találkozni, akkor mindent át tudjatok beszélni.

Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus Máténé Áfra Viktória - klinikai gyermek- és ifjúsági szakpszichológus
Hirdetések