Azthiszem depressziós vagyok..
2020.03.01.
Kedves Szakértők! Azthiszem valamilyen mértékben jelentkeztek nálam a depresszió tunetei. Nagy változáson megyek keresztül (költözés, szüleim válása, iskolaváltás). Régen mindig mosolyogtam, nevettem és jókedvű voltam. Viszont kb. 4 hónapja elkezdődött nálam egy hosszú, végtelennek tűnő depresszív időszak. Csendes lettem, és a régi személyiségemhez képest nemtudok beilleszkedni.
Sokat szorongok, hogy elfogadnak e a többiek. Folyamatosan magányosan érzem magam, utálom magamat , és sokszor vannak öngyilkossággal kapcsolatos gondolataim. hatodikos vagyok, és nemhisze hogy ez normális egy hatodikosnál. Eddig is tudtam hogy egy kicsit éretebb vagyok a többieknél, de ez más. A barátaimnak nemszólok, mert kinevetnekha csak utalást is teszek erre, vagy nemértik meg. Szüleimet nemszeretném belevonni mert nemhiszik el, valamint félek hogy ez egy átmeneti időszak. Mindennap egyre rosszabb, egyre jobban egyedül vagyok, egyre több könycsepp gördül le az arcomon ha az öngyilkosságon gondolkodom. Egyelőre nem érek magamhoz, viszont tehetetlen vagyok. Pszchiológushoz ennyi idősen még nemszeretnék menni, valamint nem is lennék nyitott rá. Valami tanács?
Sokat szorongok, hogy elfogadnak e a többiek. Folyamatosan magányosan érzem magam, utálom magamat , és sokszor vannak öngyilkossággal kapcsolatos gondolataim. hatodikos vagyok, és nemhisze hogy ez normális egy hatodikosnál. Eddig is tudtam hogy egy kicsit éretebb vagyok a többieknél, de ez más. A barátaimnak nemszólok, mert kinevetnekha csak utalást is teszek erre, vagy nemértik meg. Szüleimet nemszeretném belevonni mert nemhiszik el, valamint félek hogy ez egy átmeneti időszak. Mindennap egyre rosszabb, egyre jobban egyedül vagyok, egyre több könycsepp gördül le az arcomon ha az öngyilkosságon gondolkodom. Egyelőre nem érek magamhoz, viszont tehetetlen vagyok. Pszchiológushoz ennyi idősen még nemszeretnék menni, valamint nem is lennék nyitott rá. Valami tanács?
Szakértőnk válasza a Azthiszem depressziós vagyok.. kérdésre
Kedves Levélíró! Valószínűleg a jelenlegi helyzet és a változások az, ami ezeknek az érzéseknek az oka.Azonban, ha állandósulnak, akkor komoly problémához is vezethetnek. Ellenérzéseid ellenére is azt javasolnám, hogy keresd meg az iskolapszichológust (ha nincs,akkor a védőnőt,aki segíthet abban, hogy hova fordulj). Hidd el, az iskolapszichológusok pont azért vannak ott, hogy a tiédhez hasonló helyzetekben segítsenek. Emellett segítség lehet, ha van legalább egy-két olyan bizalmasod (barát,barátnő,keresztszülő...stb.), akiknek el lehet mondani az érzéseidet és ha segíteni nem is, de támogatni nagyon is tudnak.Hangulatjavító hatása van emellett minden olyan tevékenységnek ,ami a társas együttléten és a sporton alapszik.
