Mit tegyek most? Hogyan mondjam el nekik?
2020.01.13.
Tisztelt Doktor úr! Tisztelt Doktor nő!
Egy 19. életévét május elején töltő tinédzser vagyok, aki olyan helyzetbe került, amelyet még a legnagyobb ellenségének sem kívánna.
Az egész onnan indul, hogy a környezetem tudja rólam, hogy biszexuális vagyok.
Van egy csodaszép 21 éves barátnőm (Zita), akit szeretek, de mégsem igazán kívánok már. Ezzel szemben ott van az öccse (Ricsi), aki erősen felkeltette az érdeklődésemet. De ez ott kezdődik, hogy kb. 1 éve észrevettem, hogy Ricsi, mintha nem csak haverként vagy „sógorként” tekint rám, hanem már másképpen is. Aztán 2019 augusztusában 3 hétig a barátnőmmel és az öccsével az édesapjuk által a szülőktől megörökölt családi nyaralóba voltunk hármasba. Itt kezdődtek a bonyodalmak. Először azzal, hogy a legelső főzésből mindhárman kivettük a részünket, majd a következőben már csak én vettünk/vettem részt. A második után annyit mondott a barátnőm, hogy persze jó lenne, hogyha segítenék neki, de inkább valahogy foglaljam le az öccsét. Tudni kell, hogy Ricsi és én is imádunk sakkozni, így megvolt ezekre az időkre a program. Ám egyszer csak azt vettem észre, hogy hol megsimogatja a kezemet, hol megfogja azt. Először nem vettem észre, vagyis inkább nem akartam észrevenni, hogy mire megy ki a játék a részéről. Aztán már a második hét közepe táján az egyik nap ebéd után mentünk lefele a strandra (csak egy különbség volt – a barátnőm később jött utánunk), amikor váratlanul megfogta a kezem. Annyira el voltam gondolkodva, hogy eléggé rosszul reagáltam le, hogy visszafogtam. Csak néhány másodperc után eszméltem fel, hogy nem is Zitával vagyok, hanem Ricsivel. Abban a pillanatban elengedtem a kezét, ami érezhetően rosszul érintette, de nem is adta fel. Újabb 2-3 perc telhetett el, amikor megint megfogta a kezem. Nem is a pofátlansága zavart, hanem az, hogy élveztem is, ahogy próbálkozik. De az volt a baj, hogy még itt sem kapcsoltam igazán, hogy mire akarja felhívni a figyelmemet. Aztán az utolsóelőtti két este, miután Zita már lefeküdt, mi még Ricsivel játszottunk a gépén. A fiú többször bepróbálkozott, de azokat még valahogy elhárítottam. Aztán a legutolsó este megtörtént az, aminek nem szabadott volna. Egy váratlan pillanatban a srác megpróbált az arcomon megpuszilni, de én éppen abban a pillanatban néztem rá, így arc helyett a számra kaptam. De még ez sem lett volna elég, de mintha csak természetes lett volna a pusziból lett csókkísérletet viszonozni kezdtem. Talán 10 mp-ig tarthatott, majd abbamaradt, de ahogy egymás szemébe meredve néztünk vagy 10 percig, hogy ez vajon mi volt, egyszer csak – akkor még nem igazán tudtam, hogy miért, de – megsimogattam az arcát, majd amikor megpróbálta lesütni a szemét, akkor megfogtam az állát, felemeltem a fejét és megcsókoltam. Még a legdurvább nem is az volt, hogy nagyon élveztem a csókot vele, hanem az, hogy ahogy a csók közben átöleltük és simogattuk egymást, azt is nagyon élveztem. Akkor megbeszéltük, hogy ezek köztünk maradnak. A környezetünkben senki nem tud róla.
A probléma azóta csak fokozódott. A következő hónapokban, amikor a közelembe volt ő is, sokkal inkább vágytam őrá, mint a barátnőmre. Aztán 30-án náluk voltam egész nap. A szüleik dolgoztak, a barátnőm pedig délutánra ment fodrászhoz, addig ketten voltunk otthon. Ricsi megint közeledni próbált hozzám, amit nem utasítottam el. Újra elcsattant egy csók közöttünk. Már majdnem továbbjutottunk (éppen az intim testrészem kerek dolgait kényeztette), amikor az édesanyjuk hazaért és felköszönt az emeletre, merthogy látta, hogy mi a cuccaink ott vannak, vagyis otthon van Ricsi és nincs egyedül, így abbamaradt a dolog. Azóta sem tudom, hogy azt bánom jobban, hogy addig engedtem eljutni, vagy azt hogy ilyen hamar vége lett. Aztán következett a legutóbbi hét. Minden este beszélgettünk Messengeren, Facebookon, emailben, Skype-n. Nagyon sok olyan üzenetet kaptam tőle, amikben ugyan nyíltan nem írja le érzéseit, de utal arra, hogy belém szeretett. A legrosszabb ebben az, hogy érzi, hogy a részemről sem teljesen viszonzatlanok az érzései. Ahogy azt is érzi, hogy valahol még a nővérét is szeretem (bár lehet, hogy ez csak ragaszkodás, hiszen mégis csak kb. 2,5 éve vagyunk már együtt). Nem csak érzi, hanem amikor beszélgettünk és megpróbáltam eljátszani, hogy nem értem mit akar, és mit miért mond, többször úgy reagált vissza, hogy ne játsszam meg a hülyét, mert nem mindig áll jól nekem. (Egyébként iskolába órákon, a hétvégén itthon vagy éppen a munkába, rengeteget gondoltam rá, hogy milyen jó lenne, hogyha ott/itt lehetne mellettem. Átölelhetném, megcsókolhatnám Ricsit. Másfelől pedig valahol Zita közelsége is még egy kicsit boldoggá tud tenni.)
Az viszont tény, hogy nagyon sokszor azt kívánom, hogy bár Ricsi lenne velem Zita helyett, viszont úgy érzem, hogy kutyaszorítóba kerültem, amiből nincs jól kikövezett kiút. Egyik oldalról ott van Zita, akit valahol még talán szeretek, de nem kívánok. Másik oldalról ott van Ricsi (aki sajnos pont az ő öccse), akit mintha egyre egyértelműbben szeretnék magam mellett tudni. De kevés olyan dolog van, amelyiknek három oldala van. Ennek viszont igen. Nem szeretném Zitát sem kitenni annak, hogy kikezdjék amiatt, hogy egy buzival járt. Sokan ugyanis nincsenek tisztában azzal, hogy mit is jelent a „biszexuális” kifejezés. Ezért csak azt ismerik el, hogy valaki vagy „hetero” illetve „meleg” vagy „leszbikus”. Ricsit sem szeretném annak kitenni, hogy azzal piszkálják (nem akarok durvábban fogalmazni), hogy lecsapott a nővére pasijára és lecsapta őt kezéről. A saját helyzetem ilyenformában nem érdekel, hogy engem kikezdenek-e vagy sem. Ráadásul érdemes tudni, hogy Zita és Ricsi édesanyja az én édesanyám általános iskolai, majd szakiskolai osztálytársa. Az édesapjuk pedig kb. 25 éve együtt dolgozik édesapámmal. Emellett nagyon jó barátságba van a két család, ami miatt még jobban félek az igazság felvállalásától. Ez aztán a „róka fogta csuka” helyzet a javából.
Annyit viszont biztosan tudok, hogy egyiknek sem akarok hosszútávon hazudni és fájdalmat okozni, mert ez sem nekik, sem pedig nekem nem jó. Ráadásul engem is emészt ez a dolog!
Mennyi ideig lehet ezt még ön szerint elodázni?
Hogy valljam be a barátnőmnek, vagyis Zitának hogy beleszerettem a 16 éves öccsébe?
Hogyan valljam be Ricsinek, hogy tényleg nem közömbös számomra?
Hogyan másszak ki ebből a katyvaszból úgy, hogy senkinek ne okozzak fájdalmat?
Veszélyeztetheti-e egy ilyen bejelentés a szülők közti évtizedekre visszanyúló baráti viszonyt?
(január 13. 2020)
A mélyen megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Bálint
egy lehetetlen helyzetben levő, ámde szerelmes fiatal
Egy 19. életévét május elején töltő tinédzser vagyok, aki olyan helyzetbe került, amelyet még a legnagyobb ellenségének sem kívánna.
Az egész onnan indul, hogy a környezetem tudja rólam, hogy biszexuális vagyok.
Van egy csodaszép 21 éves barátnőm (Zita), akit szeretek, de mégsem igazán kívánok már. Ezzel szemben ott van az öccse (Ricsi), aki erősen felkeltette az érdeklődésemet. De ez ott kezdődik, hogy kb. 1 éve észrevettem, hogy Ricsi, mintha nem csak haverként vagy „sógorként” tekint rám, hanem már másképpen is. Aztán 2019 augusztusában 3 hétig a barátnőmmel és az öccsével az édesapjuk által a szülőktől megörökölt családi nyaralóba voltunk hármasba. Itt kezdődtek a bonyodalmak. Először azzal, hogy a legelső főzésből mindhárman kivettük a részünket, majd a következőben már csak én vettünk/vettem részt. A második után annyit mondott a barátnőm, hogy persze jó lenne, hogyha segítenék neki, de inkább valahogy foglaljam le az öccsét. Tudni kell, hogy Ricsi és én is imádunk sakkozni, így megvolt ezekre az időkre a program. Ám egyszer csak azt vettem észre, hogy hol megsimogatja a kezemet, hol megfogja azt. Először nem vettem észre, vagyis inkább nem akartam észrevenni, hogy mire megy ki a játék a részéről. Aztán már a második hét közepe táján az egyik nap ebéd után mentünk lefele a strandra (csak egy különbség volt – a barátnőm később jött utánunk), amikor váratlanul megfogta a kezem. Annyira el voltam gondolkodva, hogy eléggé rosszul reagáltam le, hogy visszafogtam. Csak néhány másodperc után eszméltem fel, hogy nem is Zitával vagyok, hanem Ricsivel. Abban a pillanatban elengedtem a kezét, ami érezhetően rosszul érintette, de nem is adta fel. Újabb 2-3 perc telhetett el, amikor megint megfogta a kezem. Nem is a pofátlansága zavart, hanem az, hogy élveztem is, ahogy próbálkozik. De az volt a baj, hogy még itt sem kapcsoltam igazán, hogy mire akarja felhívni a figyelmemet. Aztán az utolsóelőtti két este, miután Zita már lefeküdt, mi még Ricsivel játszottunk a gépén. A fiú többször bepróbálkozott, de azokat még valahogy elhárítottam. Aztán a legutolsó este megtörtént az, aminek nem szabadott volna. Egy váratlan pillanatban a srác megpróbált az arcomon megpuszilni, de én éppen abban a pillanatban néztem rá, így arc helyett a számra kaptam. De még ez sem lett volna elég, de mintha csak természetes lett volna a pusziból lett csókkísérletet viszonozni kezdtem. Talán 10 mp-ig tarthatott, majd abbamaradt, de ahogy egymás szemébe meredve néztünk vagy 10 percig, hogy ez vajon mi volt, egyszer csak – akkor még nem igazán tudtam, hogy miért, de – megsimogattam az arcát, majd amikor megpróbálta lesütni a szemét, akkor megfogtam az állát, felemeltem a fejét és megcsókoltam. Még a legdurvább nem is az volt, hogy nagyon élveztem a csókot vele, hanem az, hogy ahogy a csók közben átöleltük és simogattuk egymást, azt is nagyon élveztem. Akkor megbeszéltük, hogy ezek köztünk maradnak. A környezetünkben senki nem tud róla.
A probléma azóta csak fokozódott. A következő hónapokban, amikor a közelembe volt ő is, sokkal inkább vágytam őrá, mint a barátnőmre. Aztán 30-án náluk voltam egész nap. A szüleik dolgoztak, a barátnőm pedig délutánra ment fodrászhoz, addig ketten voltunk otthon. Ricsi megint közeledni próbált hozzám, amit nem utasítottam el. Újra elcsattant egy csók közöttünk. Már majdnem továbbjutottunk (éppen az intim testrészem kerek dolgait kényeztette), amikor az édesanyjuk hazaért és felköszönt az emeletre, merthogy látta, hogy mi a cuccaink ott vannak, vagyis otthon van Ricsi és nincs egyedül, így abbamaradt a dolog. Azóta sem tudom, hogy azt bánom jobban, hogy addig engedtem eljutni, vagy azt hogy ilyen hamar vége lett. Aztán következett a legutóbbi hét. Minden este beszélgettünk Messengeren, Facebookon, emailben, Skype-n. Nagyon sok olyan üzenetet kaptam tőle, amikben ugyan nyíltan nem írja le érzéseit, de utal arra, hogy belém szeretett. A legrosszabb ebben az, hogy érzi, hogy a részemről sem teljesen viszonzatlanok az érzései. Ahogy azt is érzi, hogy valahol még a nővérét is szeretem (bár lehet, hogy ez csak ragaszkodás, hiszen mégis csak kb. 2,5 éve vagyunk már együtt). Nem csak érzi, hanem amikor beszélgettünk és megpróbáltam eljátszani, hogy nem értem mit akar, és mit miért mond, többször úgy reagált vissza, hogy ne játsszam meg a hülyét, mert nem mindig áll jól nekem. (Egyébként iskolába órákon, a hétvégén itthon vagy éppen a munkába, rengeteget gondoltam rá, hogy milyen jó lenne, hogyha ott/itt lehetne mellettem. Átölelhetném, megcsókolhatnám Ricsit. Másfelől pedig valahol Zita közelsége is még egy kicsit boldoggá tud tenni.)
Az viszont tény, hogy nagyon sokszor azt kívánom, hogy bár Ricsi lenne velem Zita helyett, viszont úgy érzem, hogy kutyaszorítóba kerültem, amiből nincs jól kikövezett kiút. Egyik oldalról ott van Zita, akit valahol még talán szeretek, de nem kívánok. Másik oldalról ott van Ricsi (aki sajnos pont az ő öccse), akit mintha egyre egyértelműbben szeretnék magam mellett tudni. De kevés olyan dolog van, amelyiknek három oldala van. Ennek viszont igen. Nem szeretném Zitát sem kitenni annak, hogy kikezdjék amiatt, hogy egy buzival járt. Sokan ugyanis nincsenek tisztában azzal, hogy mit is jelent a „biszexuális” kifejezés. Ezért csak azt ismerik el, hogy valaki vagy „hetero” illetve „meleg” vagy „leszbikus”. Ricsit sem szeretném annak kitenni, hogy azzal piszkálják (nem akarok durvábban fogalmazni), hogy lecsapott a nővére pasijára és lecsapta őt kezéről. A saját helyzetem ilyenformában nem érdekel, hogy engem kikezdenek-e vagy sem. Ráadásul érdemes tudni, hogy Zita és Ricsi édesanyja az én édesanyám általános iskolai, majd szakiskolai osztálytársa. Az édesapjuk pedig kb. 25 éve együtt dolgozik édesapámmal. Emellett nagyon jó barátságba van a két család, ami miatt még jobban félek az igazság felvállalásától. Ez aztán a „róka fogta csuka” helyzet a javából.
Annyit viszont biztosan tudok, hogy egyiknek sem akarok hosszútávon hazudni és fájdalmat okozni, mert ez sem nekik, sem pedig nekem nem jó. Ráadásul engem is emészt ez a dolog!
Mennyi ideig lehet ezt még ön szerint elodázni?
Hogy valljam be a barátnőmnek, vagyis Zitának hogy beleszerettem a 16 éves öccsébe?
Hogyan valljam be Ricsinek, hogy tényleg nem közömbös számomra?
Hogyan másszak ki ebből a katyvaszból úgy, hogy senkinek ne okozzak fájdalmat?
Veszélyeztetheti-e egy ilyen bejelentés a szülők közti évtizedekre visszanyúló baráti viszonyt?
(január 13. 2020)
A mélyen megtisztelő válaszát előre is köszönöm!
Bálint
egy lehetetlen helyzetben levő, ámde szerelmes fiatal
Szakértőnk válasza a Mit tegyek most? Hogyan mondjam el nekik? kérdésre
Kedves Bálint! Azt biztos, hogy a barátnőddel szemben nem korrekt, ha az értelmeid iránta nem egyértelműek. Nem derült ki a leveledből, hogy ő azt tudja-e egyáltalán, hogy biszexuális vagy?(Illetve az sem, hogy neked volt-e már ilyen jellegű tapasztalatod korábban.) És a szüleid tudják-e, azt sem írtad. Hiszen a történetetek akár két fronton is okozhat konfliktust: el tudják-e fogadni a te szexuális érdeklődésedet, illetve a szerelmi háromszög léte valószínűleg kivált majd ellenérzéseket mindenkiből. Talán érdemes volna lépésről lépésre haladni: tisztázni a Zitával való kapcsolatotokat, felvállalni a szexuális érdeklődésedet és csak ezek után foglalkozni a dilemmával, hogy a Ricsivel való kapcsolatod vállalható-e.
