Felejtsem el az egészet?

Jó napot kívánok!
Elég zavaros, amit érzek. Nem tudom hová rakni az egészet. Nem tudom, hogy most mit kéne csinálnom.
Van egy fiú barátom, mind a kettőnknek elég rossz időszak van az életében. Egyik este elmentünk a barátokkal beszélgetni, inni. Melletem ült, tök jól éreztük magunkat, majd azt vettük észre, hogy a lábunk összeért, megfogta a kezemet, rátette a kezét a lábamra...az este hátrelévő részében így voltunk. Majd eljött a hazaindulás ideje, elköszöntünk mindenkitől, és amint olyan helyzetben voltunk, hogy nem látnak meg a többiek, azonnal megcsókoltuk egymást. Nem akartuk elengedni a másikat..majd felmentünk a lakására. Ott folytattuk, de megálltunk mielőtt történhetett volna komolyabb dolog mert nekünk ezt nem szabadna. Barátok vagyunk, és a kis csapatunkat nem kéne ezzel tönkretenni. Lenyugodtunk mind a ketten hazamentünk. Másnap csak kicsit volt kellemetlen találkozni. De ahogy teltek a napok, egyre többet járt a fejem az egészen. Írtam is neki, hogy neki mi a véleménye. Mind e kettőnknek elég spontán volt, és nagyon is élveztük. De ő azt mondta, hogy neki csak testi az egész. Vonzódik hozzám, de csak ennyi. Aztán azt is mondta, hogy nem vagyok az esete. Kicsit fura volt mert igazából én nem tudtam mit érzek. Vonzódom hozzá, de nem tudom, hogy ez komolyabb érzés e most bennem. Meg is beszéltük, hogy legközelebb nem lesz ez. Próbáltam nem gondolni rá...és nagyon kerültük egymást. Nem nagyon szólt hozzám, került engem.
Majd jött a szülinapi bulija. Ott is nagyon került engem, de egyszer úgy alakult, hogy ült és a háta mögül lehajoltam az arcához, hogy megkérdezzem jól van-e. Félig mosolygott és a kezével megsimogatta az arcomat. De ekkor mintha rájött volna, hogy mit beszéltünk meg, hirtelen felállt és elment. Nem értettem, de hagytam...
Nagyon késő volt már, alig maradt pár ember. Aludni kellett volna, de nem tudtam elaludni. Ez a fiú barátom az ablakon nézett kifelé én meg bementem a fürdőbe megmosni az arcomat, meg egyedül akartam lenni. Rosszul érzem magam mostanában és néha már nem tudom tartani magamat. Becsuktam az ajtót, leültem a földre és elkezdtek folyni a könnyeim. Kicsivel rá utánam jött és megkérdezte, hogy minden rendben van e. De csak a fejemet tudtam rázni. Leült mellém és szorosan megölelt. Simogatott és a fejemhez döltötte az övét. Nem beszéltünk, nyugtatott majd közeledni kezdett felém. Újra megcsókolt. Ugyan olyan volt mint a múltkor. Nem akartuk a másikat elengedni. Átvitt a szobájába és most tovább mentünk mint legutóbb. De nem feküdtünk le mert ő olyannal szeretne akit szeret. Ezzel én is így vagyok. De annyira ölelt magához és annyira azt éreztem, hogy jól érzi magát velem. Közben beszéltünk is. MOndtam, hogy sajnálom, hogy csak testi az egész, egyetértett velem. Majd azt mondta, hogy ha most lenne ott egy gomb, amit ha megnyom egyből szerelmes lenne belém, akkor megnyomná azonnal. Elmentünk aludni, de előtte elköszönt, és nagyon szorosan és hosszan megölelt.
Azóta nem beszéltünk erről. És nagyon kerül engem. Nem tudom mit kéne csinálnom. Mert nagyon jó volt a közelségét érezni. És azóta próbálok választ találni erre, de sehol sem találok. Folyton benne van az álmaimban. Utoljára nem beszéltük meg, hogy akkor legközelebb ha ilyen van tényleg figyelünk, hogy ne legyen semmi. Beszélnünk kéne erről? Vagy csak hagyjam, tegyem túl ezen magam? Az alkohol miatt mondhatott ilyeneket? Mert én ha részeg vagyok, akkor mindig az igazat mondom. Nem tudom mi lenne a helyes cselekedet most.
Válaszát előre is köszönöm!