Ugye ez elmúlik magától?
2018.01.07.
Tisztelt Doktornő!
Az a helyzet,hogy nagyon sokat fantáziálok arról,hogyan ölnék meg valakit,hogyan kínoznék halálra embereket minél durvábban. Eleinte még csak azokon képzeltem el ezeket,akiket ki nem állhatok,de nem olyan szinten hogy "bárcsak meghalna",hanem tényleg szenvedést akarok okozni nekik és nagyon félek,hogy ez egyszer tettlegességig fajul.
Viszont már ismeretlen embereken is elképzelem hogy ölném meg őket,és ami még rosszabb,még azokon is akiket szeretek. Gyakran a kezemre ülök,vagy minél távolabb állok az olyan eszközöktől,amikkel fájdalmat lehet okozni. Az a durva,hogy néha magamnak is akarok ártani. Például ha egy kés van a kezemben,elképzelem hogy átszúrom vele a kezem,stb. Vagy ha nagyon magasan vagyok,késztetést érzek arra,hogy leugorjak, vagy lelökjem azt,aki épp mellettem áll,ezért nem merek kimenni az erkélyre se.
Horror történeteket írok,hogy levezessem valahogy ezeket a gondolatokat,de ez se segít rajta.
Az ismerőseim egyébként nyugodtnak,vidámnak ismernek,aki a légynek se tudna ártani.
Járok pszichológushoz,pszichiáterhez,(depresszió miatt)de egyiknek se merek erről beszélni. Még a szüleim se tudnak erről. 15/L
Az a helyzet,hogy nagyon sokat fantáziálok arról,hogyan ölnék meg valakit,hogyan kínoznék halálra embereket minél durvábban. Eleinte még csak azokon képzeltem el ezeket,akiket ki nem állhatok,de nem olyan szinten hogy "bárcsak meghalna",hanem tényleg szenvedést akarok okozni nekik és nagyon félek,hogy ez egyszer tettlegességig fajul.
Viszont már ismeretlen embereken is elképzelem hogy ölném meg őket,és ami még rosszabb,még azokon is akiket szeretek. Gyakran a kezemre ülök,vagy minél távolabb állok az olyan eszközöktől,amikkel fájdalmat lehet okozni. Az a durva,hogy néha magamnak is akarok ártani. Például ha egy kés van a kezemben,elképzelem hogy átszúrom vele a kezem,stb. Vagy ha nagyon magasan vagyok,késztetést érzek arra,hogy leugorjak, vagy lelökjem azt,aki épp mellettem áll,ezért nem merek kimenni az erkélyre se.
Horror történeteket írok,hogy levezessem valahogy ezeket a gondolatokat,de ez se segít rajta.
Az ismerőseim egyébként nyugodtnak,vidámnak ismernek,aki a légynek se tudna ártani.
Járok pszichológushoz,pszichiáterhez,(depresszió miatt)de egyiknek se merek erről beszélni. Még a szüleim se tudnak erről. 15/L
Szakértőnk válasza a Ugye ez elmúlik magától? kérdésre
Kedves Levélíró! Ezek a gondolatok nem valószínű, hogy elmúlnának spontán módon, feltehetően kapcsolódnak az alap pszichés problémádhoz és mindenképpen kezelést igényelnek. A szakembereknek a feladata a segítségnyújtás, gyógyítás, nem az ítélkezés, mindenképpen tudniuk kellene a fejedben járó gondolatokról.
