Stresz, depresszió, szorongás…

2016.05.01.
Tisztelt Pchihológusnő!
Romokban hever az életem, személyiségem, önbizalmam:
13 éves vagyok és lassan már egy fél éve hogy elveszítettem anyukámat. Apukámmal élek. Zárkózok, nem akarok senkivel sem találkozni és szinte egész napom sírással telik így fiú létemre is. Ráadásul még öngyilkos hajlamaim is vannak. Most az élet egyik legszebb korszakába léptem: a kamaszkorba. De sajnos nekem nem adatik meg, hogy kiélvezzem. Egész nap idegeskedek és folyik az orromból a vér. Azt se bánnám hogy ha elvéreznék, csak legyen már vége ennek a pokoli életnek!
Válaszát előre is köszönöm!

Szakértőnk válasza a Stresz, depresszió, szorongás… kérdésre

Kedves Levélíró! Ahogy te is jól látod, nagyon érzékeny időszak ez az emberek életében, egy ilyen komoly veszteség pedig minden életszakaszban nagy nyomást okoz. Mivel pont ebben az időszakban veszítetted el az egyik legfontosabb embert az életedben, természetes, hogy szükséged volna támaszra, segítségre. Mindenképpen azt javaslom, hogy jelezd édesapád (vagy nagynéni, keresztszülő...stb.) felé, hogy mennyire megviseltek a történtek és hogy segítsen keresni számodra egy pszichológust, aki átsegít (persze édesapád támogatásával) ezen az időszakon. Normálisak az érzéseid, de ahhoz, hogy ezek ne uralják el végleg az életedet és megtaláld újra a helyedet a világban, szükséged van külső segítségre. (Gyász esetén ez nagyon gyakran fordul elő még felnőtt korban is, nemhogy serdülőkorban.) Feltehetően a testi tüneteid is megszűnnének, de ha nem, akkor egy orvosi kivizsgálás is szükséges lehet.

Hasonló kérdések

Cikkek a témában

Rizikókalkulátor