Ertsek meg a szuleim hogy felnottem
Egy 24 eves lany vagyok, utolso eves az marosvasarhelyi Orvosi Egyetemen. Egy nagy gonddal kuszkodok, a szuleim nem tudjak elfogadni hogy felnottem. S nem tudom hogy ezt hogyan kezeljem. Van egy parom mar 2 es fel eve, a szuleim ismerik es eddig nem mutattak se fele se felem nem tetszeszuket iranta. Az utobbi idoben egyre gorcsosebben ragaszkodnak. Ha kimegyek baratokkal vagy a parommal valamerre, este 9ig haza kell erjek. Nagyon nehezen engednek el a parommal valahova, a tavaly eddig megengedtek hogy hetvegen egy egy ejszakat nalla aludhassak, vagy o nallam akkor hogy ha a csaladom elutazott es ne maradjak egyedul itthon. Iden ez mar lehetetlenne valt, ugy engedtek el vele hogy elutaztunk varost latogatni es sobanyat nezni hogy mar le volt foglalva a szallas. Nagyon nehezen engednek el vele, egyszeruen nem tudom elkepzelni mi tevo legyek. Leulni veluk beszelgetni azt nem lehet, mert nem tekintenek annyira felnottnek hogy egy asztalhoz ulve komoly emberek mondjara megvitassuk a dolgokat. Ha rakerdek hogy okot mondjanak hogy miert nem lehet, akkor azt mondjak hogy mert ok ugy akarjak es nekik nem tetszik az ott alvosdi. A 24 ev alatt soha nem jatszottam ki a bizalmukat, mindig rendes diak voltam, jol tanultam, ezt a bizonyitvanyaim is tanusithatjak, otthon mindig megcsinaltam amire kertek amire szukseg volt legyen az fozes, takaritas, bevasarlas. Az orvosit tandijmentesen kijartam, es ott vagyok hogy vegzek juniusban, elballagok, es felek a szuleimtol, mert nem engednek el sehova.
Sokszor mar a megszokes gondolata kerinjg a fejembe.
Nagyon nem tudom mihez kezdjek, mi tevo legyek.
Szakértőnk válasza a Ertsek meg a szuleim hogy felnottem kérdésre
Kedves Levélíró!
Nagyon elképzelhető, hogy pont amiatt viselkednek így a szüleid, mert ők is tisztában vannak azzal, hogy júniusben végzel, a saját lábadra állsz és "elhagyhatod" őket (hiszen önálló keresettel kirepülhetsz ténylegesen is a fészekből). Ha nincs kisebb testvéred akkor ez még fokozhatja ennek krízis jellegét számukra. Jól érzed, hogy az ideális az volna, ha tudnátok beszélni az érzéseitekről, de ezzel sajnos beismernék, hogy felnőttél. Ha intenzíven lázadni kezdesz, ha egy időre is, de megromolhat a kapcsolat köztetek, ami nem segítne az államvizsgázó szituációban neked sem. Mivel viszonylag rövid időról van szó, javaslom, hogy próbáljatok kopromisszumokat kötni. Június után pedig amikor dolgozni kezdesz (talán nem is helyben), akkor lehet, hogy magától elül ez a konfliktus, de mindenképpen könnyebben vállalhatod fel (fel is kell vállanod) határozottan a saját álláspontodat, döntéseidet.
