Hosszú komoly kapcsolat után új
2015.11.07.
Üdvözlöm!
19 éves lány vagyok, kb 1 hónapja ért véget a 4,5 éves kapcsolatom. Én mondtam ki a végszót, kiszerettem belőle, nem működött már a kapcsolat. Most vagyok első éves fősulis, ezt ő nagyon nehezen viselte és kezelte, próbált lebeszélni róla és a támogatás se volt meg. Nagyon sokat veszekedtünk, középiskolai kapcsolatból alakult ki köztünk az akkor még nagy szerelem. Hűtlenség, megcsalás nem volt soha, pusztán csak a kettőnk személyiségének az eltérése okozta a problémákat. Ő a szobában ülő típus volt, aki utál kimozdulni és szereti a számítógépes játékokat... én nem ez a fajta vagyok és meguntam, hogy ha nála vagyok (mert ő hozzánk nem jött, szüleimet nem bírta és szídta őket) akkor is csak játszik és visszautasította minden közeledési szándékomat. Lényeg a lényeg, hogy az önbizalmam amúgy sem volt a tető fokán soha, de ő méglejjebb vitte és elérte azt, hogy jelenleg félek belekezdeni egy új kapcsolatba, mert félek, hogy megint úgy járok, hogy nem leszek boldog és megint csak szenvedni fogok. Egy főiskolai bulin megismertem egy srácot kb 2 hónapja... nagyon jól kijövünk, átlagban 18 órákat beszélünk minden nap... A probléma ott kezdődik, hogy mindketten érzünk egymás iránt, ezt meg is beszéltük... heti szinten találkozgatunk hol kettesben hol közös baráti társasággal, akiknek szintén feltűnt a kettőnk közti vonzalom. Folyamatosan ölelgetjük egymást, mindig együtt lógunk... és tegnap elcsattant az első csók is és onanntól kezdve már az egész este azzal telt el... A probléma az, hogy neki van barátnője... távkapcsolatban vannak, rengeteg problémával amik nem az általános és könnyen megoldható problémák közé sorolhatóak... eleinte féltem, hogy csak pótlék vagyok neki, de ezt is meg tudtuk beszélni és mindkettőnk számára kiderült, hogy erről szó sincs. Szakítani fog barátnőjével, de fél emiatt, mert nem könnyű helyzetben van az a lány és sajnálja... ugyan abban a szituációban van ő most, mint amiben én voltam a mostmár exemmel, annyi különbséggel, hogy az csak egy pár hónapos kapcsolat... a probléma az, hogy se ő se én nem vagyunk a hűtlen fajták közé sorolhatóak, de mégse bánta meg egyikőnk se azt, hogy csókolóztunk. mindketten akartuk, régóta vágytunk már erre, csak a barátnője volt mindig a visszatartó erő, egészen tegnapig.... szeretnénk egymással lenni, szeretnénk egy párt alkotni, ez nem kérdés. Én nem tudom eldönteni azt, hogy biztos jó ötlet-e az, hogy ő szakít és rögtön velem lesz utána illetve azt, hogy készen állok e egy új kapcsolatra. Nagyon sok mély sebet ejtett nekem az exem, melyről ez a új fiú tud, mert mindketten próbáltunk segíteni egymásnak a másik kapcsolati problémáján... ki akarta mondani azt a bizonyos "sz" betűs szót, kicsit félve és én meg is mondtam neki, hogy nem kell kimondania... megijedtem ekkor... helyette csak azt mondta, hogy nagyon megkedvelt, megszeretett és olyan mintha már a barátnője lennék... nagyon jó vele lenni, mindig tudunk beszélni bármiről, bármennyit... nagyon jól megértjük egymást és teljesen különbözik az exemtől... de mégis félek. nem akarok mégegyszer csalódni, nem akarok mégegyszer ilyen fájdalmat átélni és szenvedni sem akarok. Habár tudom, hogy vele nem lenne ez, mégis félek.
Kérem, segítsen nekem abba, hogy hogyan tudnám átlendíteni magam ezen a problémán, hogyan tudnék újra bízni abban, hogy létezik az igaz szerelem és hogy nem kell egyedül leélnem az életem azért, mert csalódtam abban a férfiban akivel szinte felnőttem. Szeretnék ezzel az új fiúval együtt lenni, szeretném mégjobban megismerni és mégtöbb időt vele tölteni, anélkül, hogy egy valóságosnak tűnő álomból felriadnék az ijedtség miatt...
Köszönöm szépen a segítséget, tanácsot!
R.
19 éves lány vagyok, kb 1 hónapja ért véget a 4,5 éves kapcsolatom. Én mondtam ki a végszót, kiszerettem belőle, nem működött már a kapcsolat. Most vagyok első éves fősulis, ezt ő nagyon nehezen viselte és kezelte, próbált lebeszélni róla és a támogatás se volt meg. Nagyon sokat veszekedtünk, középiskolai kapcsolatból alakult ki köztünk az akkor még nagy szerelem. Hűtlenség, megcsalás nem volt soha, pusztán csak a kettőnk személyiségének az eltérése okozta a problémákat. Ő a szobában ülő típus volt, aki utál kimozdulni és szereti a számítógépes játékokat... én nem ez a fajta vagyok és meguntam, hogy ha nála vagyok (mert ő hozzánk nem jött, szüleimet nem bírta és szídta őket) akkor is csak játszik és visszautasította minden közeledési szándékomat. Lényeg a lényeg, hogy az önbizalmam amúgy sem volt a tető fokán soha, de ő méglejjebb vitte és elérte azt, hogy jelenleg félek belekezdeni egy új kapcsolatba, mert félek, hogy megint úgy járok, hogy nem leszek boldog és megint csak szenvedni fogok. Egy főiskolai bulin megismertem egy srácot kb 2 hónapja... nagyon jól kijövünk, átlagban 18 órákat beszélünk minden nap... A probléma ott kezdődik, hogy mindketten érzünk egymás iránt, ezt meg is beszéltük... heti szinten találkozgatunk hol kettesben hol közös baráti társasággal, akiknek szintén feltűnt a kettőnk közti vonzalom. Folyamatosan ölelgetjük egymást, mindig együtt lógunk... és tegnap elcsattant az első csók is és onanntól kezdve már az egész este azzal telt el... A probléma az, hogy neki van barátnője... távkapcsolatban vannak, rengeteg problémával amik nem az általános és könnyen megoldható problémák közé sorolhatóak... eleinte féltem, hogy csak pótlék vagyok neki, de ezt is meg tudtuk beszélni és mindkettőnk számára kiderült, hogy erről szó sincs. Szakítani fog barátnőjével, de fél emiatt, mert nem könnyű helyzetben van az a lány és sajnálja... ugyan abban a szituációban van ő most, mint amiben én voltam a mostmár exemmel, annyi különbséggel, hogy az csak egy pár hónapos kapcsolat... a probléma az, hogy se ő se én nem vagyunk a hűtlen fajták közé sorolhatóak, de mégse bánta meg egyikőnk se azt, hogy csókolóztunk. mindketten akartuk, régóta vágytunk már erre, csak a barátnője volt mindig a visszatartó erő, egészen tegnapig.... szeretnénk egymással lenni, szeretnénk egy párt alkotni, ez nem kérdés. Én nem tudom eldönteni azt, hogy biztos jó ötlet-e az, hogy ő szakít és rögtön velem lesz utána illetve azt, hogy készen állok e egy új kapcsolatra. Nagyon sok mély sebet ejtett nekem az exem, melyről ez a új fiú tud, mert mindketten próbáltunk segíteni egymásnak a másik kapcsolati problémáján... ki akarta mondani azt a bizonyos "sz" betűs szót, kicsit félve és én meg is mondtam neki, hogy nem kell kimondania... megijedtem ekkor... helyette csak azt mondta, hogy nagyon megkedvelt, megszeretett és olyan mintha már a barátnője lennék... nagyon jó vele lenni, mindig tudunk beszélni bármiről, bármennyit... nagyon jól megértjük egymást és teljesen különbözik az exemtől... de mégis félek. nem akarok mégegyszer csalódni, nem akarok mégegyszer ilyen fájdalmat átélni és szenvedni sem akarok. Habár tudom, hogy vele nem lenne ez, mégis félek.
Kérem, segítsen nekem abba, hogy hogyan tudnám átlendíteni magam ezen a problémán, hogyan tudnék újra bízni abban, hogy létezik az igaz szerelem és hogy nem kell egyedül leélnem az életem azért, mert csalódtam abban a férfiban akivel szinte felnőttem. Szeretnék ezzel az új fiúval együtt lenni, szeretném mégjobban megismerni és mégtöbb időt vele tölteni, anélkül, hogy egy valóságosnak tűnő álomból felriadnék az ijedtség miatt...
Köszönöm szépen a segítséget, tanácsot!
R.
Szakértőnk válasza a Hosszú komoly kapcsolat után új kérdésre
Kedves Levélíró!
Először is azt javaslom, hogy az új kapcsolattal várjátok meg, amíg mindketten szabadok lesztek, akkor lehet ugyanis megfelelő módon a kötődést, a bizalmat felépíteni.
Az előző kapcsolatok pedig minden estben tanúsággal szolgálnak: ha képesek vagyunk fejlődésre, akkor nem követjük el még egyszer ugyanazt a hibát (pl. benne maradni egy nem kielégítő kapcsolatban) vagy ha ugyanaz a probléma ismétlődik, akkor felhívja a figyelmet valamilyen saját problémára. Gyakran szükség van valamennyi időre egy kapcsolat lezárulása után, hogy rálássunk a korábbi történések miértjeire.
Sajnos arra nincs garancia, hogy nem ér csalódás a jövőben, de ez a személyisgfejlődés, a kapcsolatkészség fejlődésének a a része. A lényeg, hogy megértve a saját és a másik működését, a következő kapcsolatban jobban tudjunk funkcionálni.
