Nehezen baratkozom, mit tegyek?
Egy eleg szomoru, de atlagos kerdessel fordulok Onhoz. Nehezen talalok baratokat es a magany kezdi egyre jobban megkeseriteni az eletemet. Erzem, hogy ez igy nem mehet tovabb.
4 hete multam 19 eves es Angliaban elek (bocsanat, hogy nem tudok ekezeteket irni, csak sajnos angol billentyuzetem van). Amikor Magyarorszagon eltem, akkor sem voltak barataim, se kedvesem. Sokszor voltam szerelmes, de sosem viszonoztak az erzeseim, csak bohocot csinaltak belolem, vagy egy sztar rabolta el a szivem. Nagyon sokszor bantottak a suliban, pedig nem vagyok se csunya, se rossz, se apolatlan, csak csendes es jambor, meg erzekeny nem is kicsit. Amikor kikerultem ide Angliaba, sikerult beilleszkednem az iskolaba, lettek barataim es nem kelek minden reggel ideggorccsel a suliba. Jol is tanulok, a tanarok meg vannak velem elegedve. Sajnos azonban elkerultem toluk, mert nem mehettem oda, ahova a barataim is mentek. Probaltam egy ideig tartani veluk a kapcsolatot, de sosem valaszoltak. Az uj suliban azonban alig tudok valakivel beszelgetni. Az angol tinik levegonek nezik a kulfoldieket, ebbol kifolyolag alig vannak baratim. Az elozo sulimban a barataim ugyanolyan bevandorok voltak, mint en. Itt viszont alig vannak. Ket kinai lannyal probalok beszelni, de nehezen beszelnek angolul es nincs sok kozos orank. Probalok szerelmes is lenni, de hogy oszinte legyek, nem valami szeles itt a pasikinalat. Nem szepek az angol fiuk, sok itt a pakisztani meg mas afrikai meg azsiai bevandorlo, de nagyon csunyak, nagyon ritka a kedves meg szep arcu ferfi.
Mar erzem, hogy ez igy nem mehet tovabb es valamit surgosen kellene csinalnom. Anya mar szokta emlegetni, hogy szeretne, ha lenne egy kedves ferjem, mert sajnos nagyon kicsi csaladunk van. Anyukam, apukam, a kishugom meg en. A nagyszuleim meg a nagybatyam hallani sem akarnak felolunk. Csak mi vagyunk negyen.
Anya mondta mar, hogy tarskereso oldalakra kene regisztralnom vagy hazassagi hirdetes feladnom de valamiert olyan cikinek talalom es nem hiszem, hogy sikerrel jarnek vele. Mar nem hiszem, hogy csak ugy osszefutunk az utcan azzal a szemelyel, akivel le akarjuk elni az eletunket, mar nem hiszek a butyuta szappanoperakban. Nem tudom mit tegyek, tanacstalan vagyok. Pedig mostanaban egyre gyakrabban erzem a hianyt, szeretnem tudni mar, hogy milyen valakivel jarni. Magyarorszagon nem is egyszer piszkaltak a szuzessegemmel meg hogy hamar zavarba birok jonni.
Lehet, hogy sokan vannak ebben a helyzetben, de szeretnem tudni, mi is lenne a helyes megoldas. Remel, tud nekem tanacsot adni, vagy egy kis biztatast a jovomre nezve.
Elore is koszonom :)
Egy nevtelen lany
Szakértőnk válasza a Nehezen baratkozom, mit tegyek? kérdésre
Kedves Levélíró!
Azt gondolom, sosem könnyű egy új környezetbe beilleszkedni, főleg idegenként. Biztos vagyok benne azonban, hogy meg fogsz tudni birkózni a kezdeti nehézséggel! Ahogy az előző sulidban is találtál magadnak társaságot, ugyanúgy találhatsz újra! Nézz körül, hátha vannak mások is hasonló cipőben, mint te! Próbálkozhatsz akár iskolán kívül is, sport vagy más szórakozás, tanfolyan, hobbitevékenység kapcsán. Segíthet, ha első körben nem is annyira barátokat akarsz találni, hanem inkább csak haverokat, akikkel lehet beszélgetni és közös programokat szervezni. Könnyen lehet, hogy lesz köztük olyan, akivel barátság lesz a dologból, de a magányérzésedet már egy jó társaság is jelentősen enyhítheti!
Szerintem az internetes társkereső teljesen jó terep arra, hogy ismerkedj, randizgass, flörtölgess és ezáltal kicsit fellendítsd a szerelmi életedet. Gondolj csak bele, még ha rögtön nem is bukkansz rá arra a fiúra, akivel aztán komolyabb kapcsolat alakul köztetek, lehetőséged nyílhat új, érdekes emberekkel ismerkedni és gyakorolni azokat a készségeket, melyek egy párkapcsolat kialakításában segíthetnek.
Hajrá!
