Egy kilátástalan helyzet.

Tanácsot szeretnék kérni! Nagyon kilátástalan helyzetben vagyok, és úgy érzem, kezdek elveszni. Ez a történet 2011 nyarán kezdődött. Az egyik buliban megismertem egy srácot. Nem akartunk egymástól semmit, és sokszor beszélgettünk, mint barátok, de egy idő után elhidegültünk egymástól. Aztán következő évben újra találkoztunk, és magam sem tudom miért, de egymásba szerettünk. Nem voltunk együtt sokáig, mert én el kellett költözzek a szüleimmel Szatmárnémetiből. Jelenleg Százhalombattán lakok. Szakítottunk egymással, és egyikünknek sem volt könnyű akkoriban. Össze is vesztünk, és hónapokig nem beszéltünk egymással. Megpróbáltam elfelejteni őt, azzal, hogy beleszerettem egy másik srácba, de ez nem volt megoldás. Enyhítette a bánatom ugyan, de nem szüntette meg.
Két hónappal a szakítás után, rám írt, és azóta is rendszeresen beszélgetünk. Kezdtem egészen jól lenni, de aztán, most Karácsonykor találkoztunk, és ismét egymásba szerettünk, és úgy érzem, most jobban, mint 2 évvel ezelőtt. A gond még mindig az, ami akkor volt: a távolság. Hazamenni nem tudok, mert nem lenne kinél laknom. Megfordult a fejemben az ötlet, hogy ő ideköltözhetne, mert ő most 12.-es, és nem töri a fejét egyetemen. Gondoltam, dolgozhatna itt, de ez egy nagyon buta ötlet volt, csak utána gondoltam bele. Mit tegyek most? Elfelejteni nem tudnám, legutóbb sem ment. Oda költözni nem tudok, és ő sem ide. A távkapcsolatot pedig ő nem akarja. Én benne lennék, mert szeretem őt annyira, de lenne értelme? Van ennek a kapcsolatnak egyáltalán értelme? Miért olyan kegyetlen a sors, hogy elválaszt egymástól két olyan embert, akik szeretik egymást? Szükségem lenne némi lelki támaszra, mert jelenleg teljesen szét vagyok esve...