Miért zavar ennyire a füvezés?

A barátommal 1,5 éve vagyunk együtt. Elég nagy a korkülömbség köztünk,én 16 ő pedig 22. Amikor összejöttünk még csak 14 voltam,de én kicsit érettebben ő pedig gyerekesebben gondolkodik a korához képest,így jól kiegészítjük egymást. Nagyon szeretem de sajnos rengeteg probléma és veszekedés van a kapcsolatunkban. Számomra az egyik legnagyobb gond a fű és az alkohol. A barátom haverjai sokszor elszívnak pár füvescigit,van aki sosem de van aki rendszeresebben. Én még csak egyszer voltam ott amikor csinálták,akkor a barátom nem csinálta és nem is szokta csak nagyon ritkán. Amikor ott voltam nagyon rosszul és kellemetlenül éreztem magam. Tudom,hogy ő nem szokott(csak nagyon ritkán,ha éppen olyan kedve van,bár engem ez a pár alkalom is nagyon zavar). Én teljesen elítélem az ilyet,a sima cigit sem szeretem.Nem tudom elmondani pontosan mit érzek amikor erre gondolok,de nagyon ideges,feszült leszek és rossz kedvem lesz,néha sírni is tudnék annyira nem tudom felfogni,hogy nekik ez miért jó. Egyik nap a barátom a fejemhez is vágta,hogy őt zavarja,hogy ennyire máshogyan gondolkodunk...az egyik haverjának van egy új barátnője és őket hozta fel példának. Az új lányt nem zavarja ez egyáltalán,és amikor a párja csinálta akkor is ott volt mellette. Én elképzelni sem tudom,hogy lássam ahogyan ő ezt csinálja...hányingerem van akkor is ha belegondolok. Az a lány 18 éves,én csak 16 de szerintem nem ezen múlik. Nekem ilyen a felfogásom és ez a véleményem,ez később sem fog változni (ha idősebb leszek).
Nagyon zavar,hogy ennyire nem tudom elfogadni ezeket a dolgokat. Azt sem szeretem ha a barátom nagyon leissza magát.(szerencsére ezt is csak ritkábban teszi mint az átlag) Még szerencsére sosem láttam,hogy hányt volna az alkohol miatt de nem is szeretném. Nem tudom miért de nagyon zavarnak ezek a dolgok. Mit tegyek,hogy jobban elviseljem?? Nem szeretném ha emiatt menne szét a kapcsolatunk...és ő tényleg csak nagyon ritkán szív el egyet-egyet( általában miattam vagy az éppen aktuális problémája miatt) Nagyon idegesít,hogy ennyire nem tudom ezt elfogadni és,hogy így kezelem ezt a dolgot.. Mit tegyek??? :(