mar nemtuom

biztos velem van a baj.. az is hogy most irok mar csak egy utolso lehetoseg nekem nem tudom segit-e valamit... egyszeruen nem tudom megszerettetni magam az emberekkel vagy csak enm tudom felmerni hogy szeretnek-e... van mikor orulnek nekem de utana mar atneznek rajtam vagy csak epp koszonnek .. sose volt legjobb baratnom csak bemeseltem magamnak hogy xy az... nem erzik az mberek hogy szuksegem lenne rajuk vagy csak ugy tesznek mintha nem latnak? nekem nemcsak akkor van szuksegem szeretetre amikor jo kedvuk van.. ees allando baratsagokra lenne szuksegem... most pl konkretan gondolok egy lanyra akivel nagyon joban vagyunk amugy, neha osszefutunk egy-egy buliban s akkor jol szorakozunk, meg amugy nagyon jol tudok beszelgetni vele mert bizik bennem csomo mindent elmond de o viszont nem kerdez semmit mintha egyaltalan nm is erdekelnem en nagyon sokmindent tudok mar rola o viszont joforman nem is ismer ... amikor jo kedve van vagy ha epp nem latott egy ideje nagyon orul nekem olelget meg minden de engem nagyon zavar ez hogy o ugymond meg se akar ismreni es ha beszelgetni szeretnek nincs ideje ram, csak ritkan, es nem azt erzem hogy ez az o hibaja lenne hanem en nem tudok olyan lenni hogy fontosnak, baratnak erezzen es minden fontosabb neki nalam... ha most odaallnek es azt mondanam neki hogy nagyon hianyzik pedig gyakorlatilag sokszor az orrom elott van, mert igy van , felek hogy nem ertene hogy miert van ez mert en neki nem szamitok oyan kozeli baratnak es csak meg jobban elrontanek mindent, eltavolodna tolem... de akkor mit csinaljak? :/